Egy vagány kampányfilm: A fiú
Néhány hete került fel a netre a reformátusok karácsonyi kampányfilmje, A fiú. Nagy örömmel láttam, hogy milyen bátran nyúlnak hozzá az Örömhírhez és mai valóságunkhoz.
Az alig négyperces filmetűd Jézus születésének parafrázisa. A képkockákon az asszony és párja kamiont stoppolva egy autópálya melletti mosdóhoz jut el, ahol különlös elektromos effektek között megszületik a gyermek. Két kamionos és egy prostituált lesznek a társaik az új élet örömében. Utóbbi piros dzsekijével takarja be a babát. A rögtönzött ünnep zajára megérkeznek a rendőrök is, majd a záróképben juhnyáj veszi körül a szereplőket.
A megjelenés óta kialakult némi vita a református egyházon belül. Várható volt, hogy A fiú formabontó attitűdje ellenállást fog kiváltani. Vannak, akik egyenesen a világhálóról való eltávolítását követelik, mások megelégednek azzal, hogy a tartalmat hiányolják.
Remélem, A fiú továbbra is marad. Óriási veszteség lenne, ha mégis levennék a netről. Egyrészt anyagi, hiszen a kiváló profi színészekkel megrendezett rövidfilm és a hozzá tartozó honlap bizonyára nem volt ingyen. De összehasonlíthatatlanul nagyobb veszteség lenne, ha ezt a filmet nem láthatnák azok, akiknek elsősorban készült: a keresők és a nem hívők, akik korunk egyre bizonytalanabb terében botladoznak, és nem tudják, merre induljanak.
Értük akár könyörgőre is fogom: Istenem, add, hogy a reformátusok mellett más keresztény egyházak, és az én szeretett katolikus egyházam is készítse el A fiúhoz hasonló saját vagány kampányfilmjét!
Lehet, hogy a harmincévesen megkeresztelt neofita szól belőlem. Még emlékszem rá, kezdetben mennyire idegenek voltak a pompás templomok, félig elszáradt virágaikkal, olykor fullasztó tömjénfüstjükkel, kegyesen mosolygó, velem mit sem törődő híveikkel, a papi szózattal: „Jézus a szeretet, és ha mi őbenne vagyunk, a szeretetben vagyunk…” „Mi van???”
Nekem is idő kellett ahhoz, hogy tudjam, megértsem, miben hiszek. Ma már türelmes vagyok egyházam hivatalos képviselőivel és helyszíneivel. Mindenkinek, aki a kereszténység felé vezető úton elindul, szüksége van időre és türelemre. Ezen az ösvényen első lépés lehet A fiú. A többi meg jöhet magától.
Ne kényszerítsük a keresőket, nem hívőket az általunk járt utakra, és ne húzzuk ki lábuk alól a talajt!
Az Evangélium történelmi valóság, de vajon valóban eljutott-e hozzánk az üzenete, ha nem tudjuk minden anyában Máriát, minden apában Józsefet, minden csecsemőben a Kisdedet meglátni? Ha nem tudjuk a ma élő emberekben törékenységükkel, sebezhetőségükkel, bűneikkel együtt a bibliai szereplőket felismerni? Ha nem találjuk meg életünkben, magunkban Jézust? Üzenet-e, ha Jézus születését nem vonatkoztathatjuk mai világunkra? Mit szeretnénk? Törvényt az Életért vagy Életet a Törvényért? Hideg Igéket vagy Megváltást?
Kívánom, hogy a lehető legtöbben lássák a filmet, és jussanak el A fiú honlapjára!
Kóczián Mária
Kapcsolódó cikkeink:
Ökumené: kényelmetlen padokban
Szex a kereszt alatt – Kövéren szép az élet
Tweet