Egyre kevesebb a pap? Mit tehetünk? 6. – Darvas Gábor hisz a hétköznapi tettekben
Id. Darvas Gábor az egyszerű hívek gyakorlati lehetőségeire, a hétköznapi tettekre helyezi a hangsúlyt.
1. Becsüljük meg a jó dolgunkat!
Amíg nálunk, Budapesten nincs még paphiány, örüljünk ennek, és ha vidéken járunk, ahol ez már súlyos gondokat okoz, nyissuk ki a szemünket, és beszélgessünk az érintettekkel. Mások gondjának megismerése segíthet a probléma megértésében.
2. Becsüljük meg a plébánosunkat!
Tizenhét évig voltam egyszemélyi vezető egy kisebb cégnél. Ha jól ment az üzlet, általában nem volt gond, de szűkös években iszonyúan magányosan kellett olyan döntéseket hozni, amelyek a kollégák megélhetését befolyásolták. Egy plébános több száz vagy ezer hívő lelkéért felel, plusz a plébánia anyagi, karbantartási, működtetési gondjai is az ő vállát nyomják. Emellett roppant magányos lehet. Ezzel szemben a hívők jelentős részének piszlicsáré elvárásai vannak: hosszú a beszéd, görbén nézett rám, stb. A plébános is ember, szüksége van megértésre, megbecsülésre és támogatásra.
3. Amit lehet és megenged a plébános, azt vegyük le a válláról!
Minden szakmunkát és laikusok által is végezhető tevékenységet célszerű átvállalni annak érdekében, hogy a plébános a lehető legtöbb idejét és energiáját a lelki dolgokra fordíthassa.
4. Legyünk jobb emberek!
Ez alapvető evangéliumi követelmény, mégis ritkán jut eszünkbe. Ha jobbá válunk, kevesebb gondot okozunk másoknak, és egyben többet tudunk segíteni másoknak.
5. Tevékenykedjünk a plébániai közösségekben!
Ha családi élethelyzetünk lehetővé teszi, akkor képességünknek megfelelően vegyünk részt a helyi közösségek életében, hiszen egy budapesti vagy nagyvárosi plébánián szinte csak így lehet személyes kapcsolatot kiépíteni. A jól működő közösségek megkönnyíthetik a plébános munkáját, csökkenthetik a ránehezedő terhet.
6. Építsünk keresztkapcsolatokat (tanuljunk másoktól)!
A plébánián belül mind az egyes hívők, mind pedig a különböző közösségek keressenek maguknak „testvér” plébániát, lehetőleg olyat, ahol már húsba vágó a paphiány. Így megismerhetik a problémát, és talán segíteni is tudnak valamiben nekik.
7. Legtöbbet a családon belül tehetünk:
* Isten tervei alapján ez a legideálisabb hely az új élet születésének és a gyermek felnevelésének.
* Katolikus pap – a hagyománynak megfelelően – csak fiúból lehet, ha megéri a felnőtt kort, és meghívást kap.
* Minél nagyobb a család, annál többet kapnak az igazán fontos dolgokból a gyerekek és szüleik egyaránt.
8. Vizsgáljuk felül igényeinket!
Emberi számítás szerint belátható időn belül nőni fog a paphiány, tehát alapvető érdekünk felkészülni erre a helyzetre. Katasztrófahelyzet esetén hosszabb ideig lehet áram-, gáz-, víz- vagy élelmiszerhiány, de összefogással, az igények lecsökkentésével túl lehet élni a nehéz helyzetet. Emberi számítások szerint egyházi katasztrófa közeledhet, készüljünk fel erre is.
9. Összegzés
A fenti felsorolás nem teljes és nem fontossági sorrendet tükröz. A lényeg az, hogy mindenki tehet a megoldás érdekében valamit. Ha sokan és tudatosan cselekszünk, akkor van remény a paphiány csökkenésére.
Természetesen a legfontosabb az állhatatos imádkozás.
id. Darvas Gábor
Id. Darvas Gábor 1949-ben kilencgyermekes katolikus családban született ötödikként. 1973 végén házasodott, felesége szintén hasonló nagycsaládban nőtt fel. Hét gyerekük született, jelenleg 12 unokájuk van. Életüket átszőtte a Regnum Marianum Közösség, amelynek aktív tagjai voltak. Villamosmérnök, 17 éven keresztül egy kis cég ügyvezetője volt, ma már nyugdíjas. Az 1980-as években elvégezte a Pázmány Péter Hittudományi Egyetem levelező tagozatának teológiai képzését, tavaly pedig a Budapesti Katolikus Kórházlelkészség önkéntes beteglátogatói tanfolyamát, azóta hetente egy alkalommal látja el ezt a szolgálatot.
Kép: pixabay.com
- rész – Kóczián Mária
- rész – Kölnei Lívia
- rész – Gyorgyovich Miklós
- rész – Heidl György
- rész – Vértes László
Tweet