Talita

Keresztény női magazin

Első szerelem 5. rész – Szerelmespár lettünk

stl
Új sorozatunkkal arra biztatjuk olvasóinkat, hogy írják meg első szerelmüket. Műfaji kötöttség nincs. Terjedelem maximum 7000 karakter. Ha hosszabb, mint  ahogy ez az első írás is, több részben közöljük. Az alkotók között egy, a Vértes lábánál fekvő vendégházban többszemélyes hétvégét sorsolunk ki. Az írásokat a talita.hu(kukac)gmail.com címre kérjük beküldeni. Határidő: május 1.

Arra gondoltam, talán azt tudakolja Jutka, vajon összejöttünk-e már, megbeszéltük-e Lacival, hogy ezután együtt járunk.

– Persze. Már együtt vagyunk.

– Szóval megtörtént?

– Igen.

Nem sokkal később a két fiú együtt érkezett értünk. Kálmi érdeklődő, pajkos tekintettel nézett rám.

– Tényleg túl vagytok rajta? – kérdezte lelkesen.

Gyanakodni kezdtem, így visszakérdeztem.

– Kálmi, mire gondolsz konkrétan?

– Smároltatok már?

– Dehogyis!

– Nekem azt mondtad, megtörtént. – vetette közbe Jutka.

– Ó, mert másra gondoltam – nevettem zavartan.

Csendben ültünk egy darabig, Kálmiék Jutka, mi az én ágyamon. Félig ültem, félig feküdtem. Laci átkarolta a térdeimet. Forrón vágyakozó tekintettel nézett rám. Idegenül éreztem magam, ahogy hozzám ért. Számomra még fel sem merült, hogy ennyire közel kerülhetnék egy fiúhoz, olyan távolinak tűnt a testiség. Közben beszélt a szexről, hogy ez mennyire fontos, és mennyire összetartozik a szerelemmel. Értelmes dolgokat mondott, hihetőnek tűntek a szavai. Mégis, szerettem volna távolabb kerülni tőle. Hirtelennek, gyorsnak és váratlannak éreztem a helyzetet.

– Én még nem vagyok kész ilyesmire, még nem jártam senkivel, és időre van szükségem – mondtam hirtelen.

– Sok lánnyal jártam már, de ez most egészen más. Tudok várni – válaszolta Laci.

Hosszú ideig hittem Laciban, hogy tud várni. Egész nyáron együtt voltunk. Minden nap lejött hozzám. Sétáltunk, moziba jártunk, beszélgettünk, mókáztunk. Kedveltem a romantikus és kalandos történéseket. Egy alkalommal keskeny stégeken keresztül, nagy üggyel-bajjal bemásztunk egy vízen ingó csónakba. Amikor végre letelepedtünk, hangos örömujjongás és taps fogadta produkciónkat. Észre sem vettük, hogy népes turistacsoport követi kíváncsian mozdulatainkat. Előfordult, hogy összevesztünk. Volt, amikor én voltam a hibás. Kértem egy szál vörös rózsát a szomszéd nénitől, lementem az építkezéshez, ahol Laci nyári munkát vállalt, és a melósok ünneplése közepette bocsánatot kértem tőle.

És igen, végül megtörtént, amire Jutkáék a nyár elején utalgattak. Az első csók. Lassan minden megváltozott. Laci egyre többször szeretett volna ölelni-csókolni. Időbe telt, mire leszoktattam arról, hogy smárolásnak nevezze az ilyen helyzeteket. Türelmetlenné vált, én meg igyekeztem kibújni, elterelni a figyelmét, mással foglalkozni.

A mólónál sétáltunk, amikor Laci felvetette, hogy bármi is történjék velünk, fogadjuk meg egymásnak: 18 éves korunkban találkozni fogunk ezen a helyen. Különös, szívszorító érzés kerített hatalmába, hát lehetséges akár az elválás is? Múló árnyékként suhant át lelkemen a kételkedés. Elhessegettem, hiszen melegen sütött a nap, ragyogott körülöttünk minden.

Észrevétlenül kúszott életünkbe az ősz. Hirtelen szemközt találtam magam vele. Laci nem jött többé.

 

Keresztesi Réka

(Folytatjuk.)


Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Kereső

Alapítványunk

A Fiatalok, a Nők, az Ember Méltóságáért Alapítvány
Számlaszámunk: 10918001-00000120-06900008
Anyagi támogatást szívesen fogadunk. (Adó 1%-ra sajnos nem vagyunk jogosultak.)

Hírlevél

Add meg az email címedet, majd a megjelenő ablakban írd be az ellenőrző kódot.

Nyilvántartási szám: NAIH-105162