Talita

Keresztény női magazin

Emlékmentés Aradon

huszar

Díszszablya, fokos, lőfegyvert rejtő sétapálca, 1848-as egyenruhák, az “Aradi Tizenhárom” relikviái – talán most már megmenekülnek a teljes enyészettől. Május 21-ig tekinthetők meg a budapesti Hadtörténeti Múzeumban az egykori Aradi Emlékmúzeum kincsei. A  textil-emlékek mentésében vett részt Katkóné Bagi Éva.

Nemrég ünnepeltük a magyarság történelmének egyik legszebb emléknapját, az 1848-49-es forradalom és szabadságharc ünnepét, március 15-ét.
Úgy vélem, sokaknak a szívét bizsergeti meg ez az ünnep ma is, noha évről-évre nagyjából hasonló módon zajlik a megemlékezés. Például Katkóné Bagi Éva textilrestaurátornak is fontos ez az esemény, aki az aradi vértanúk utolsó öltözékéről nemrégiben tartott előadást Csongrádon. Tőle tudtuk meg, hogy az Aradi Múzeumba magyar muzeológus hivatalosan nagyon régóta nem tehette be a lábát. Tavaly uniós pályázat útján nyertek a kutatók annyi pénzt, amelyből – egy magyar-román történészcsoport tagjaiként – Aradra utazhattak, s felmérhették az ottani múzeumban lévő magyar vonatkozású textíliák, relikviák, öltözékek állapotát. Így a legsürgősebb konzerválási feladatok elvégzését követően kíméletesebb tárolásról gondoskodhattak.

A textilrestaurátor hangsúlyozta, az általuk elvégzett munka csupán tűzoltás jellegű. A kivégzett szabadsághősök után megmaradt tárgyak a nem kellően gondos, nem eléggé szakszerű tárolás következtében rosszabb állapotban vannak, mint hasonló korú, de megfelelő konzerválás mellett tárolt társaik. 1974-ben ugyanis gyakorlatilag felszámolták, pincébe zárták a múzeum szabadságharccal kapcsolatos gyűjteményét, és csak az 1990-es évek elején állították nagyjából helyre. Még a vetített képeken is „átjöttek” történelmünk fájó emlékei: a zászlókon, ruhákon a golyók ütötte lyukak, a kivégzettek egy-egy emléktárgya, öltözéke.

Önmagában a tény, hogy anyaországi szakemberek egy csoportja kézbe vehette a kivégzettek után megmaradt tárgyakat, kicsit csodának tekinthető. Ahhoz azonban, hogy ne legyenek végképp az enyészeté, ne tűnjön el a magyar történelem egy újabb szelete, lényegesen komolyabb állagmegóvó munkákra lesz szükség. Hogy erre lesz-e lehetőség, nem tudni.

Ma nem „divat” a hazát, a szülőföldet szeretni, nyelvünket őrizni, becsülni, magyar létünk iránt elköteleződni. Kiss Ernő, Vécsey Károly, Leiningen-Westerburg Károly, Damjanich János, Nagy Sándor József, Lázár Vilmos, Schweidel József, Török Ignác, Dessewffy Arisztid, Láhner György, Pöltenberg Ernő, Knezić Károly, Aulich Lajos, vagyis a kivégzett „Aradi Tizenhárom”, nem volt születése jogán mind magyar. De az utolsó órán, a halál pillanatában azzá lettek. Halálukkal azt üzenik, hogy a hazáért élni, tenni kell, s ha mégis meg kell halni érte, és a sor kegyes, megadatik a hőssé válás lehetősége.
Katkóné Bagi Éva előadását mindvégig figyelemmel kísérték a hallgatóság soraiban helyet foglaló diákok is, akiket megérintettek az elhangzó versek és a tárogatószó.

 

Lehoczky Leopoldina

 


Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Kereső

Alapítványunk

A Fiatalok, a Nők, az Ember Méltóságáért Alapítvány
Számlaszámunk: 10918001-00000120-06900008
Anyagi támogatást szívesen fogadunk. (Adó 1%-ra sajnos nem vagyunk jogosultak.)

Hírlevél

Add meg az email címedet, majd a megjelenő ablakban írd be az ellenőrző kódot.

Nyilvántartási szám: NAIH-105162