Enyém a lekvár! – Erdélyi Ãzek
Az egykori gabonaföldek bevetetlenek, de a rajtuk termÅ‘ som, galagonya, bodza, csipkebogyó, szeder és gyógyfüvek Ãgy is Isten adta megélhetést kÃnálnak most is a székelyeknek. Oroszhegyi és székelymagyarosi asszonyok vállalkozásba fogtak…
Az elmúlt húsz évben többször jártam Erdélyben. Mindig más és más arcával késztetett csodálatra. A gyönyörű táj, a fenyvesek, patakok, az erÅ‘teljes szÃnek, a székelykapuk és régi templomok lenyűgözÅ‘ek, de a vendégszeretet és a sajátos, Ãzes nyelvezet is figyelemre méltó, nem beszélve a rengeteg változásról, amin átesett egy-egy erdélyi város az eltelt idÅ‘ alatt.
Legutóbb Oroszhegyen jártunk vendégségben egy olyan keresztelÅ‘n, amely nálunk egy kisebb lakodalommal érne fel, a keresztszülÅ‘k és a vendégek száma, a népzenével kÃsért hajnalig tartó eszem-iszom és tánc tekintetében.
Oroszhegy egy hargitai település Székelyudvarhelyhez közel, nárciszfesztiváljáról és szilvapálinkájáról hÃres, a falu szélére lejárnak a medvék, Å‘zek csemegézni a gyümölcsökbÅ‘l és működik itt egy Böjte Csaba-féle napközi is.
Volt alkalmam, a szokásos pálinkakörök lefutása mellett, olyan ételeket és italokat is megkóstolni, amelyek Ãzét sokáig visszasÃrjuk az itthon megszokottak helyett. Ilyen a többek által ismert padlizsánkrém, kemencében sült pityókás-kovászos kenyérrel, a szintén kemencében sült citromos kalács, fÅ‘zés nélkül készÃtett csipkebogyólekvárral, vagy a cserépedényben zsiradék nélkül fÅ‘tt lucskos káposzta.
Sok minden átalakul Erdélyben is, modernebb/globalizáltabb lesz, de vannak, akik Å‘rzik a hagyományokat, és ezzel nemcsak a múlt felé fordulnak, hanem jövÅ‘t is épÃtenek vele.
Szövés, fonás, korongozás, lekvárfÅ‘zés, gyógynövénygyűjtés a székely nÅ‘k számára egykor mindennapos tevékenységek voltak. Egy átlagos háziasszonynak sok mindenhez kellett értenie. Mára már egyre kevesebben értik a füvek, fák titkait. Sokan fÅ‘znek be lekvárt, befÅ‘ttet, de a tartósÃtószerek, Ãzfokozók és adalékanyagok korában ez is megváltozott. IdÅ‘s asszonyok még tudják, hogyan áll el a szilvalekvár, amit nagy mázas edényekben, kemencében, cukor nélkül tartósÃtottak, még értik, hogy a hecsedlit (csipkebogyót) hogyan kell fÅ‘zés nélkül eltenni a vitamintartalom megÅ‘rzése érdekében. Nekik még van energiájuk, hogy nekifogjanak szÅ‘ni télen, mert akkor nincs mezei munka. Bármit, csak hogy az idÅ‘ ne teljen el haszontalanul. Ezt a mesterséget már nagyon kevesen művelik, egyre kevésbé értékelik, pedig testünknek/lelkünknek szüksége van az igényesen elkészÃtett, hagyományra épülÅ‘, szép és egészséges dolgokra.
Nekünk szerencsénk van, mert ismerünk ilyen embereket személyesen, családtagjaink. Egyikük BudapestrÅ‘l ment férjhez egy székely fiúhoz, és anyósától megtanult háziszÅ‘ttest készÃteni parasztszövÅ‘széken, hÃmzéseket, Ãrásos varrottast, népviseleti ruhaanyagot. Másikuk, Székelymagyarosról, két kislány édesanyjaként tartotta fontosnak a természetes vitaminforrást, amelyek az erdélyi gyümölcsökben, zöldségekben és gyógynövényekben rejlenek. Ezért is határozta el, hogy saját maga gyűjti be Å‘ket és dolgozza fel, hogy Ãgy biztosÃtsa a család számára a legjobbat. Az édesanyjától és nagymamájától tanult receptek sikert arattak, nemcsak a család körében, ezért kisebb vállalkozásba is fogott.
Az egykori gabonaföldek bevetetlenek, de a rajtuk termÅ‘ som, galagonya, bodza, csipkebogyó, szeder és gyógyfüvek Ãgy is Isten adta megélhetést kÃnálnak most is a székelyeknek. Nekünk pedig elfeledett Ãzeket és hagyományokat elevenÃtenek fel, nem is beszélve a számtalan jótékony élettani hatásról, amelyek segÃtenek megÅ‘rizni test-lelki egészségünket.
A “Székelymagyarosi Ãzek’ Facebook-oldala: itt található.
Az szőttesekről pedig itt tájékozódhatsz.
Aki Budapest környékén szeretne vásárolni szÅ‘ttest, lekvárt, a következÅ‘ e-mailre Ãrjon:
Fülöp Bernadett
Tweet