És jönnek a betegségek…
Mert amikor a baba először lábra áll, majd üggyel-bajjal nekilódul a világnak, akkor kettejük kölcsönhatása lehet egy hatalmas monokli a szem alatt, egy kitörött fogacska, vagy éppen egy eltörött karocska. De ha mindezt megúsztad, akkor jönnek az alattomosan támadó vírusok és baktériumok. Nincs olyan anyuka, aki ne aggódott volna már gyermeke betegágya felett.
Amikor a kicsi hány és hasmenése van, azt gondolod, hogy ennél kegyetlenebb dolog nem is eshetett volna meg vele. Hiszen mennyire veszélyes egy ekkora szervezet számára a kiszáradás lehetősége! Néhány hete a 15 hónapos lányom egyetlen éjszaka alatt eljutott idáig. A harmadik gyerekem, mégsem gondoltam volna korábban, hogy kevesebb mint egy nap elég az ionháztartás felborulásához. Azt sem hittem volna, hogy képes egy gyerek több folyadékot visszabukni, mint amennyit lenyelt. Hihetetlen, mennyi víz van bennünk! És álmomban nem jutott volna eszembe, hogy egy 10 kg-os baba képes órákon keresztül öt percenként sugárban hányni. Pedig a Rotavírus mindezt elő bírja idézni.
Történetünk a fertőző osztályon végződött, ahol 24 órás műszakomban, miközben a kicsibe csöpögő infúzió cseppjeit számlálgattam, elgondolkodhattam rajta, mi lenne most velünk az orvostudomány nélkül.
Másnapra jobban lett az infúzióktól, de sem enni, sem inni nem tudott még. Jó, hogy a fertőző osztály ma már nem az, mint 30 éve, amikor az anyukám inkább karanténba záratta az egész családot, csak oda be ne kelljen feküdnöm a skarlátommal. Akkoriban ugyanis egy gyerek heteket bent tölthetett az ilyen kórházi osztályokon úgy, hogy a szüleit csak egy üvegfalon keresztül láthatta. Az egészen pici babákat csak még jobban felkavarta ez a helyzet, így gyakran mondták a szülőknek, hogy jobb, ha nem is látja őket a gyerek, míg ki nem mehet. A reményvesztett, hospitalizált gyerekek aztán tényleg hosszú időn keresztül nem gyógyultak meg, sőt, nagy valószínűséggel még össze is szedtek valami más betegséget a kórházban.
Ma már elég három nap a kedves, szakértelmük legjavát nyújtó orvosok és nővérkék, na meg az állandóműszakos anyuka istápolásában, és már mehet is haza a baba. Végre sétálhattok egyet a jó levegőn, és te arra gondolsz, hogy erre az évre már biztosan letudtad a nagy betegeskedést. Szépen minden visszazökken a megszokott kerékvágásba. Eltelik két hét, és mivel már így is heteket csúsztál a kötelező oltás beadatásával, rászánod magad. Elképzelni nem tudod, mi vár rád, miután az oltás belobbant a babádnál egy gégegyulladást.
Mert egy 16 hónaposnál ez bizony veszélyes megbetegedés. De ezt is csak a rendelőben tudod meg, ahová a reggeli nagy ijedelem után szaladtál. Ugyanis a babád ébredéskor egyetlen hangot nem képes kiadni a torkán. És ez még csak hagyján, de befelé sem nagyon jut semmi, beleértve a levegőt is. Kissé megijedsz, amikor az alapvetően homeopátiával gyógyító orvosod felírja az antibiotikumot, amit eddig még nem tapasztaltál tőle. Tényleg ekkora a baj? Erre kiböki, hogy felír még egy kúpot, de ezt aztán tényleg csak végszükség esetén szabad beadni, vagyis amikor a gyereked éppen meg akar fulladni. Micsoda?! Alig kap levegőt, hallod a gyors választ, amit fel sem fogsz. Egyébként ennek a kúpnak darabja 1000Ft. A rendelőben szerencsére ott egy ismerős anyuka, akinek asztmás és kruppos gyereke is van, és átélt már néhány éjszakai fulladásos rohamot. Ellát jó tanácsokkal, és még a biztonsági kúpot sem kell megvenned, neki van otthon ilyen.
Pár nap elteltével, amikor a kicsi hányni kezd az antibiotikumtól, és megindul a hasmenés, már csak legyintesz. Isten segítségével majdcsak túléljük ezt is valahogy.
Keresztesi Réka
Korábbi írások Keresztesi Rékától:
Anyalefárasztó babák
Édes teher – a babahordozásról
Tweet