Talita

Fájdalommentes tanulás

Az iskolások teljesítmény-krízisei nem magyarázhatók pusztán rossz tanulási technikákkal vagy gyenge képességekkel, kevés energia-befektetéssel. Mögötte mindig meghúzódik valamilyen egyéb probléma is. Az iskolások bármilyen erejüket meghaladó konfliktushelyzetre reagálhatnak az eredmények mélyrepülésével.

A tanuláshoz kialakított viszony nemcsak iskoláskorban, hanem felnőttkorban is meghatározza a teljesítményt. Aki nemcsak az eredményt, a sikereket szereti, hanem az ismeretek elsajátításának folyamatát is élvezni tudja, megkíméli magát kellemetlen vizsgaidőszakoktól, görcsös erőfeszítésektől, felesleges szorongásoktól.

Rejtett ellenállás a tanulással (vagy az arra kényszerítő személlyel) szemben

Ildikó – jogos önbizalommal – értelmes lánynak tartotta magát. Tudta, hogy ha egyszer vagy kétszer figyelmesen elolvassa a feladott leckét, képes mindent megérteni és megjegyezni. Nehezen szánta rá magát viszont arra, hogy leüljön az íróasztalához, elmerüljön valamelyik tudományban, matematika példákkal bíbelődjék. Anyai unszolásra le-leült, ki is nyitotta könyveit, füzeteit, de gondolatai máshol jártak. Fantáziájában megjelent az imádott fiú képe, barátnőjével való délelőtti beszélgetés, a képes újság a kisasztalon, a finomság a hűtőszekrényben. Ez utóbbit tüstént el is vetette, mert hízni nem akart. Úgy érezte egy kis hangulatos zene majd segít a koncentrálásban. Bekapcsolta a rádiót és főzött magának egy teát. Közben eltelt másfél óra. Az is eszébe jutott, hogy délelőtt letört az egyik körme, gyorsan felpattant a manikűr készletéért, és gondosan lereszelte. Amikor édesanyja kérdezte, le tudna-e ugrani a boltba, lelkesen bólogatott. Ez így ment egészen estig. Akkor gyorsan összecsapta az írásbelit, legalábbis a legszükségesebbeket, és letelepedett a tévé elé, kedvenc sorozatát követni.

A tanuláshoz való készülődés során legnehezebb az indíttatás, az érzelmi ráhangolódás megteremtése.
Amikor belső vagy külső kényszerből leülünk tanulni, de valódi kedvet és késztetést nem tudunk elővarázsolni magunkból, akkor vagy túl nagy energia szükséges az adott anyag elsajátításához, vagy eredménytelen lesz küzdelmünk. Azt fogjuk tapasztalni, hogy állandóan elkalandozik a figyelmünk, üresen olvassuk az előttünk lévő szöveget, de nem sok fogalmunk van arról, mit is tartalmaz. Az ilyen tanulás kifejezetten romboló. Részben gyengíti az önbizalmat az a tapasztalat, hogy nem tudjuk befogadni az ismereteket, részben illúziónak esünk áldozatul, mintha sokat foglalkoztunk volna az adott témával, de a számonkéréskor ennek csalódást lesz a következménye.
Ildikóban bizonyára rejtett ellenállás bontakozott ki, részben édesanyjával szemben, aki noszogatta a tanulásra, részben a kötelességgel szemben, amelyet kedvtelései akadályának élt meg. Ez az ellenállás azután tudattalanul elcsábította figyelmét, felesleges és időhúzó cselekvésekre ösztönözte, és rongálta az önértékelését. Az állandó, rejtett belső lázadás tartósan elronthatja a viszonyt a kötelességgel, az elvárásokkal. Az eredményként törvényszerűen bekövetkező kudarcok még jobban aláássák a tanulással kialakított viszonyt, ördögi körként csökkentve az önbizalmat és a siker lehetőségét.

Eminensek nehéz sorsa

Ádám mindig egyenletesen jól tanult. Engedelmesen ült leckéje fölött, egyformán precízen foglalkozott irodalommal, fizikával, idegen nyelvvel. Soha nem szeretett tanulni, csak az eredmény, a jeles, a dicséret volt fontos a számára, amelyet megkapott mind a szüleitől, mind tanáraitól. Semmi sem érdekelte igazán, egyik tantárgyat sem találta vonzóbbnak a másiknál. Szülei boldogan vették tudomásul, hogy gyermekük problémamentes, sem ellenőrzésre, sem segítségre nem szorul. Ádám alig várta, hogy befejezze a középiskolát, „végre szabad legyen a napi robot alól”, ahogyan ő megélte és megfogalmazta a tanulást. Jelentkezett egyetemre, mert mindenki csodálkozott volna környezetében, ha nem teszi. Az első vizsgaidőszak megdöbbentő fordulatot hozott, Ádám több tárgyból megbukott, és elhatározta, abbahagyja a tanulást. Az addig problémamentesnek hitt fiatalt kétségbeesve próbálták kérdezgetni szülei a miértekről. A válságba torkollt sikersorozatot senki sem értette igazán.

Az eminensek sorsa sem könnyű. Főképp, ha nem valódi érdeklődés, kíváncsiság és tudásszomj húzódik meg a kiváló eredmények mögött, hanem megfelelni akarás, engedelmesség, szorgalom és a siker szeretete. Aki nem belülről vezérelten fegyelmezett és tanul alaposan, az a kamaszkori önállósodás, lázadás során megkérdőjelezheti a teljesítés értelmét és szükségességét.
Ádám krízise megoldódhat, ha megpróbálja saját érdeklődését, értékeit megtalálni. Amit igazán akarunk, azt nem nehéz megvalósítani, annál nehezen megfogalmazni, mit is akarunk igazán.

A lécet leverve

Attila középiskolás éveit inkább a kortársakkal való összehangolódásra fordította, mint a tanulásra. Okos, ismereteket könnyedén elsajátító fiatal lévén, mindig vigyázott arra, hogy a lécet ne súrolja, hanem biztonsággal vigye át. Szerencsétlenségére összeakadt egy makacs tanárnővel, akinek nem nyerte meg tetszését e takaréklángon való működés. Szerette volna kihozni a fiúból a maximumot. Attila megmakacsolta magát, és még annál is kevesebbet nyújtott, mint általában. Kamaszkori lázadása összpontosult a mércét magasra tévő tanárnőre. A harcot végül az erősebb nyerte meg: Attila megbukott, és a léc leverésének kudarcával kellett szembenéznie neki is, szüleinek is.

Az iskolások teljesítmény-krízisei nem magyarázhatók pusztán rossz tanulási technikákkal vagy gyenge képességekkel, kevés energia-befektetéssel. Bár a törés a teljesítmény területén jelentkezik, mögötte mindig meghúzódik valamilyen egyéb probléma is. Az iskolások bármilyen erejüket meghaladó konfliktushelyzetre reagálhatnak az eredmények mélyrepülésével. A szülők házasságának válsága, betegsége, munkanélkülisége, a tinédzser partnerkapcsolatának megszakadása, mind-mind kiválhat jelentős teljesítményromlást.
Gyakran a hatalmi személlyel, szülővel vagy pedagógussal való harc, ütközések torkollanak tanulási elakadásokba.

A bukás önmagában is megalázó és kritikus, de ha egyéb megoldatlan élethelyzetre rakódik, akár a kilátástalanság érzését is jelentheti a fiatal számára. Ilyenkor a jogos és nehezen visszafogható szidalmak nemhogy nem segítenek, hanem még egyet taszítanak az amúgy is bajban lévőn.
Az okok elemzése, az alapkonfliktus oldása, értelmezése, az önértékelési zavar enyhítése teremthet talajt a korrekcióra, és adhat erőt a továbbiakhoz.

Fájdalommentes, örömet okozó tanulás

Sok felnőttnek és sok pedagógusnak is az a véleménye, tanulni szükséges rossz, csak tudni jó. Ez az ideológia csekély vigasz a tanulási folyamatban lévőnek, és üzenetértéke is romboló. Ha a mester sem talál örömet a tudásszerzés folyamatában, hogyan is várhatja el ezt tanítványától?

Tanulni nagyon sokszor érdekes, és örömet okozó dolog, erről mindenkinek van saját tapasztalata. Hiszen akkor is „tanulunk”, amikor egy izgalmas filmet nézünk, képes újságot olvasunk, vagy hallgatunk egy érdekes beszélgetést. Minden információszerzés tanulás, gyakran ez nagyon könnyen is megy. Egy szerelmeslevelet nem kell többször elolvasnunk, hogy emlékezzünk a tartalmára. Az érzelmileg fontos események, hírek gyorsan és mélyen bevésődnek a tudatunkba, különösebb erőfeszítés nélkül megjegyezzük őket, akár le is vizsgázhatnánk belőlük.

Az iskolarendszerhez kötött tanuláshoz fűződtek jogos és jogtalan előítéletek. Nyilván nem lehet egyformán és mindig érzelmekkel, nyitottsággal, izgatott kíváncsisággal olvasgatni kémia, fizika, matematika könyveket. Talán nem is szükséges, hiszen aki ismeri a fájdalommentes, örömet okozó tanulás élményét, az megengedheti magának, hogy időnként unja, fárasztónak érezze e folyamatot.
A tanulás egyik titka a motiváció, az érzelmi indíttatás. Ez segíti a figyelmet, támogatja az emlékezetet, az összefüggések felismerését. Ehhez önbizalom, félelemmentes hozzáállás és kíváncsiság szükséges.

Hajduska Marianna

Forrás: hajduska.freewb.hu
Kép innen.

Korábbi, tanulással foglalkozó cikkeinkből: