FECSKÉK – bébiszitter hálózat sérült gyerekeknek
A csupa nagybetűs FECSKÉK (Fogyatékos Embereket nevelő Családok otthonában nyújtott időszakos Kísérés és Ellátás) nem költöznek délre idén ősszel sem, hanem itt állnak helyt, egy klasszikus bébiszitter hálózatban, amely időszakosan tehermentesíti a sérült gyereket, felnőttet gondozó családokat.
Egy napsütéses októberi péntek délután beszélgettem Orosz Andreával, a Ferencvárosban működő KézenFogva Alapítvány és a FECSKE Szolgálat szakmai vezetőjével.
– Honnan indultál, és hogy lettél „FECSKE”?
– Gyógypedagógus vagyok. Egy „sajátos nevelési igényű” gyerekeknek fenntartott iskolában kezdtem a pályafutásomat. Nyolc év után pedig ennek az intézménynek a felnőtt korú értelmi fogyatékos emberek részére létrehozott napközi otthona munkatársai között találtam magam. Ott szembesültem azzal a számomra súlyos problémával, hogy sok értelmi fogyatékos ember szorongását, s az ebből eredő viselkedésproblémáit a pszichiáter kolléga kizárólag gyógyszerekkel enyhítette. Feszített ez a kérdés, így alternatív megoldások keresésébe kezdtem.
A ma már nem létező „Lipóton”, a gyerekpszichiátrián gyarapítottam ismereteimet és a gyakorlatban is elsajátítottam azokat a módszereket, melyek a gyógyszerek mellett és azon túl is alkalmazhatók. Majd az egyik felnőtt értelmi fogyatékos emberek – akkor frissen épült – lakóotthonában, Piliscsabán kezdtem el újdonsült tudásommal dolgozni. Tizenkét éve pedig a KézenFogva Alapítványba hívtak el, ahol később „FECSKÉ”-vé váltam magam is.
A KézenFogva Alapítványt egy olyan befogadó társadalomért dolgozik, melyben a fogyatékos emberek képesek méltósággal élni napjaikat. A közülük is a leghátrányosabb helyzetben lévő értelmi fogyatékos és halmozottan sérült emberek ügyének támogatását választotta feladatul. A fogyatékos egyént környezetébe ágyazva érik el közvetlenül és közvetetten, életének minden fázisában: a családon keresztül, a szakembereken át, az ellátásban résztvevő szervezeteken keresztül vagy a társadalom egészét megszólítva dolgoznak. Alapelveikről címszavakban: újító és folyamatosan fejlődő tudatos és tervezett működés, szakmai hitelesség és fenntartható minőség, rendszerelméletű és multiplikálható megoldások, számon kérhetőség és átláthatóság.
Hitvallásuk: A fogyatékos emberek életminőségének alakulása a magyar társadalom érettségének tükörképe. Amíg egy társadalom nem tudja elfogadni és megbecsülni azt, hogy attól egész, ha az egyének különbségeit befogadja, addig nem értük el álmunkat, és van min dolgoznunk.
Munkatársaik a kihívásokra gyorsan reagálnak. Úttőrök a szakmában, akik a társadalmi, szociális szakmai és intézményi struktúrákat megváltoztathatónak és megváltoztatandónak tartják.
– Mikor és hogyan indult a KézenFogva Alapítvány? Te hogyan kapcsolódtál be az itteni munkába?
– Az alapítványt 1993-ban, az akkori köztársasági elnök, Göncz Árpád alapította. Göncz Zsuzsa néni, mint elnökfeleség azonnal nagy lelkesedéssel látott neki ennek a jószolgálati munkának. Érzékenysége volt rá, hiszen eredetileg ő is szociálismunkásként dolgozott.
Magam 2001 óta vagyok az alapítvány munkatársa. 2003-ban egy úgynevezett HEFOP program keretében hoztunk létre egy konzorciumot, melynek faladata egy merőben új családtámogatási rendszer kidolgozása volt. 2004-2005 a tervezés és pályázati előkészítés, 2006-2007 a pályázat megvalósítás évei voltak. Definiálások, kompetenciák, tudás, készség, attitűd címszavak mentén dolgoztunk. Ennek eredményeként elkészült egy képzés és a hozzá megírt képzési kézikönyv.
Szakembereket képeztünk ki tehát. Az akkori szociális- és családügyekért felelős minisztérium pedig adott egy éves támogatást annak érdekében, hogy a szolgáltatást elindíthassuk. Négy partnerrel indultunk, melyek közül egy a program során kilépett. Mindegyikük hagyományos szociális szolgáltató profillal rendelkezett/rendelkezik. Azóta további három szervezettel bővült a hálózat, így jelenleg hat szervezet szolgáltat öt megyében és a fővárosban. Budapesten az ÉFOÉSZ, Pest megyében az Értelmi Sérültek Gyöngyház Egyesülete, Fejér Megyében a Csemete Alapítvány, Komárom-Esztergom megyében az Esőemberekért Egyesület, Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében az ÉFOÉSZ megyei egyesülete és Hajdú-Bihar megyében a DRNE Immanuel Otthona.
Így született meg a FECSKE Szolgálat, mely egy olyan klasszikus „bébiszitter” hálózat, amely időszakosan tehermentesíti a sérült gyereket, felnőttet gondozó családokat.
A FECSKE Szolgálat (Fogyatékos Embereket nevelő Családok otthonában nyújtott időszakos Kísérés és Ellátás) olyan hiánypótló szolgáltatás, amely elsősorban a családok életét, társadalmi integrációját segíti. Megfelelő (rugalmas, személyre szabott) választ ad olyan valós igényekre, amelyek jelentősen befolyásolják a fogyatékos gyermekeket és felnőtteket nevelő családok életét, munkavállalási lehetőségeit, vagy esetenként „csak” a kikapcsolódásra, feltöltődésre adnak alkalmat a folyamatos ellátást nyújtó családtagok számára, cáfolva a közkeletű vélekedést, hogy egy fecske nem csinálhat nyarat.
A kezdetekkor meghökkentő volt számunkra, hogy milyen sokan nem részesültek sohasem ilyen szolgáltatásban. Olyanokról is tudomást szereztünk, akik például soha sem jártak iskolába, noha az állapotuk nem indokolta ezt. Az ellátórendszer visszásságait tükrözi az is, hogy míg egy egészséges gyermek heti húsz óra oktatásban részesül, addig a súlyosan sérült gyermekek egy része egyáltalán nem tud iskolába járni, helyette egyéni fejlesztést kap mindössze három órában, illetve csoportos fejlesztés esetén is csak öt óra jár nekik, ami azért nincsen rendjén, lássuk be.
Családcentrikusak vagyunk. Azt képviseljük, hogy a sérült gyermeknek is, mint minden gyermeknek a családjában van a legjobb helye, ebben kell támogatni a családokat.
A FECSKE Szolgálat immár hét éve – sajnos még mindig nem a szociális ellátórendszer részeként, hanem modellkísérletként a mindenkori szociális- és családügyekért felelős minisztériumtól kap támogatást. Az államigazgatási gépezet útvesztői miatt pedig az elejétől fogva likviditási nehézségeink voltak. Saját forrásból pedig maximum egy-egy hónapot tudtunk áthidalni. Így három éve pályázatot nyújtottunk be a Velux Alapítványokhoz, ami a Velux cég által alapított szervezet, amely a társadalmi felelősségvállalás jegyében forgatja vissza nyereségének egy jelentős részét szociális célokra.
– A szlogenjük is gyönyörű: „Életre keltjük a fényt.”
2010-ben kaptunk tőlük egy hároméves periódusra támogatást, amit a napokban szeretnénk újabb három évre meghosszabbítani. Reményeink szerint akkorra a „FECSKE” is a szociális ellátórendszer részévé válik.
– Hány családot érint a szolgáltatás?
Közel 1200 család jelentkezett eddig hozzánk, akik közül 780 aktív. (Ez azt jelenti, hogy az elmúlt három hónapban legalább egyszer igénybe vették a szolgáltatást.) Havi 10 óra a maximum, ami igénybe vehető egy-egy család részéről. Az ellátottjaink 60-70 %-a 18 év alatti sérült gyermek. Nem csak a fogyatékos gyerekek-felnőttek családját segítjük, hanem a 14 év alatti tartósan beteg gyerekekét is.
– Bár gyógypedagógus vagy, de úgy beszélsz ezekről a statisztikákról és folyamatokról, mint egy gazdasági szakember.
– Pedig még arról csak most fogok igazán beszélni, hogy a kollégáimmal magunk fejlesztettük ki – külső szakértők segítségével – a FECSKE Szolgálat komplex modelljét. Erre vagyunk mostanság a legbüszkébbek. A szükségletközpontúságra törekedtünk mindvégig, így a nap 24 órájában állnak rendelkezésre a „FECSKÉINK”.
A modell részletes szabályozását egy online adatbázis támogatja, mely strukturált adatgyűjtést és elemzést tesz lehetővé. Ez folyamatos és szoros együttműködést kíván a partner szervezetekkel. Az eredményinket pedig visszavezetjük a tervezésbe, beleértve a pénzügyi részt is. Így minden jól szervezhető és költséghatékony. Pontosan kimutatható minden belőle, személyre/napra/órára/percre/forintra pontosan.
Ugyanakkor a szülők, családok igényeiből indulunk ki, így válik rugalmassá a szolgáltatásunk, mely közben alapvetően szabályozott. A magunk által meghatározott minőségbiztosítási rendszer szerint dolgozunk, rendszeresen mérjük, hogy megfelelünk-e ennek. A szolgáltatási folyamat nyomon követhető, a dokumentáció pedig roppant egyszerű. Egy-egy A4-es lap egy-egy tevékenység leírása. Minden mindenki által átlátható.
– Hogy állt össze a „FECSKECSAPAT”?
A szakmai részét mi gyógypedagógusok és szociális munkások képviseljük. A szabályozást, folyamatszervezést egy közgazdász és egy minőségügyi szakember segíti. Egy pályázaton keresztül kiválasztott szoftverfejlesztő cég pedig létrehozta az online adatkezelő rendszert. Napi kapcsolatban voltunk/vagyunk egymással. Minden apró részletre, igényre reagálunk, és ha kell, a fejlesztés részeként a modellbe beépítjük. A jövőben például önkéntesekkel is dolgozni fogunk, így az ő munkájuk koordinálása is részévé válik a modellnek. Noha ők ellenszolgáltatás nélkül teszik a dolgukat, de a munkaidő-és feladatbeosztásuk, illetve az utazási költségeik megjelennek majd a kimutatásainkban.
Így működik tehát a FECSKE Szolgálat manapság…
Ezzel a végszóval a fülemben léptem ki az alapítvány ajtaján és láttam meg a Duna part egyik villanyvezetékén – a még csak most, az októberi „öregkartársnők” nyarában – délre készülő fecskéket. Jóleső érzés maradt bennem, hogy szép számmal marad itt nagybetűs „FECSKE” az idén télen is, akik a sérült embereket és családjaikat segítik továbbra is.
A Nyitóképet a szerző készítette. Második kép.
Antalffy Yvette
Kapcsolódó cikkeinkből:
Cili – a Down Alapítvány ihletője
Tweet