Felvonulás az üldözött keresztényekért
A világ különböző pontjain üldözött, bántalmazott, szenvedő, elnyomás alatt élő keresztényekért – és a velük közös sorsot viselő más kisebbségekért – vonultunk Budapesten. Megrendülés, együttérzés, szolidaritás – ez vezérelte a résztvevőket. És a figyelmeztetés is: gátat kell vetnünk a keresztények elleni, rohamosan terjedő erőszakhullámnak!
Képes beszámolónk következik.
Ez volt a harmadik magyarországi kísérlet, hogy békés eszközökkel felhívják a figyelmet erre a – ma már az európai civilizáció vívmányait is fenyegető – veszélyes folyamatra.
Az első kísérlet a mozgósítás csődjének bizonyult, hiszen a Szent Egyed Közösség 2015. január 1-jére hirtelenjében összehívott imájáról és felvonulásáról alig szereztünk tudomást, így nagyon kevés ember ment el. Igaz, Székely János katolikus segédpüspök, valamint a kopt ortodox és a skót presbiteriánus egyház képviselői jelen voltak, és együtt imádkoztak. A második alkalmon, a március 27-ei ökumenikus imádságon a magyar történelmi egyházak magas rangon képviseltették magukat.
Sokunk várakozására 2015. június 16-án megvalósult a harmadik, immár többeket elérő kezdeményezés: gyertyás felvonulás a Kálvin téri református templom – Deák téri evangélikus templom – Szent István bazilika érintésével.
A Keresztény Értelmiségiek Szövetsége, a Professzorok Batthyány Köre és a Magyar Polgári Együttműködés Egyesület vállalta a szervezést. Sajnos a püspökök az utolsó pillanatban visszakoztak a részvételtől, ott volt azonban magánemberként Balog Zoltán miniszter és Soltész Miklós államtitkár. Politikai transzparenseket szerencsére senki nem lobogtatott, és örültem, hogy csak egy ősmagyar-punk jelmezbe öltözött fiatalembert láttam.
Körülbelül ezer ember vonult végig a rendőrség segítségével a város adott útvonalán. A három templomnál három lelkész mondott imádságot. Nem volt vezérszónok, nem volt “gazdája” sem a felvonulásnak. Ez hiányzott.
A végén a szétszéledő nép egy része még bizonytalankodva elénekelte a “Boldogasszony Anyánk” kezdetű katolikus népéneket, háromszor ismételve a refrént – egy ökumenikus alkalmon valószínűleg erre sem került volna sor, ha a felvonulás “gazdái” irányítottan teret adnak a “nép” érzelmi megnyilvánulásának a megfelelő formában. Hiába, a demonstráció-szervezést is tanulni kell, nem nélkülözhetők a rátermett, hozzáértő emberek. A mozgósításból is hiányzott a fiatalos tudás és lendület, mivel a jobbára e-mailben terjedő meghívások mellett szinte egyáltalán nem vették igénybe a keresztény tévéműsorok és rádiók, a keresztény sajtó, a keresztény blogok és a közösségi média – ma már nélkülözhetetlen – csatornáit.
Legközelebb, remélem, ötször hatásosabb lesz a szertvezés, ötször ennyien leszünk, és a nagy felekezetek, kisegyházak vezetői is velünk vonulnak!
Kölnei Lívia
A képek a szerző fotói. A lead melletti kép a közelmúlt keresztény (kopt) vértanúinak állít emléket.
Hasonló témájú cikkeinkből:
Íme az Ember – nézz oda, ne félj!
Henri Boulad: a nyugat flörtöl az iszlamizmussal
Keleti keresztény, nyugati nyugalom?
Tweet