Talita

„Férfi az, aki nem teszi jobbá a világot?” – interjú Toplak Zoltánnal

A közvélekedés szerint ma a nők vannak a férfiakénál nehezebb helyzetben. Mégis egyre gyakoribbak és egyre hangosabbak azok a megnyilatkozások, amelyek a férfiak problémáira irányítják a figyelmet. Ilyen a Férfiak Lapja online magazin is, ami jó értelemben patriarchális, kissé antifeminista, keresztény szellemiségű oldal. Alapítójával, Toplak Zoltánnal beszélgettünk.

– Miért indítottad a Férfiak Lapját?

– Erős közlésvágyam van. Sokszor írás közben jutok előbbre egy belső kérdés, probléma tisztázásával. Gyanítom, az Úr Lelke is ihlet, van, hogy utólag én is meglepődöm, mi született meg. Összességében pedig célom a társadalomformálás és segíteni akarás azon férfitársaknak, akik férfias illetve férfihoz méltó életet akarnak élni. És azoknak a nőknek is, akik férfias férfiakat akarnak maguk mellé.

– Férfiként mivel vagy elégedetlen?

– Nem szeretnék általában a férfiak nevében beszélni. Ami nekem probléma, az sok férfinak nem az, vagy nem úgy az. Jó példa erre a munkatársam, aki pl. amikor Müller Péter egyik, a férfiakat lehúzó cikkéről beszéltem vele (azt írta, mi úgy gondoljuk, hogy minden nő szőke nő), csak nézett. Ő nem találkozik azokkal a gondolatokkal, eszmékkel, amelyek vitatják az ő férfias életét, illetve ha ezek szembejönnek, elmegy mellettük. Tehát inkább a magam tapasztalatából kiindulva beszélek, feltételezve, hogy hasonló gonddal küzdő férfiak szintén vannak.

Ma az a nézet terjedt el, hogy a család csak a nő dolga. Ha egy férfi érdemben részt akar venni benne, kicsit nővé kell válnia. Értékeljük, ha egy férfi mosogat, ha játszik a gyerekkel, ha romantikus a feleségével, vagyis a nő igényei érvényesülnek, amelyek a nőt boldoggá teszik. A gyereket is inkább soroljuk a nőkhöz, mint a férfiakhoz – nem mondom, hogy helytelenül, csak hogy így van.

Nem igazán akarunk tudni mindarról, amit egy férfi megkaphat egy nőtől, mert ezek rosszindulatúnak beállított igények. Például a stabil szexuális kielégülés kapcsán így duzzognak: „Mert ugye, minden férfi csak azt akarja”. Pedig hát igen, ezért sem hal ki az emberiség.

Férfi-igény még, hogy felnézzenek rá. Spielberg a „Hook” című alkotásában bemutatja az elején az apukát, aki soha nincs jelen igazán. Dolgozik, telefonál, mindent csinál, de a családjával nincs lélekben együtt. Ez tényleg helytelen, de elfeledjük, hogy egy férfi azért is él, hogy szebbé tegye a világot, a természeti és társadalmi környezetet. Lényegében ezt tanítja a „Mennyei Királyság” című filmben Liam Neeson is, aki az Orlando Bloom által alakított főhős apja a filmben: „Férfi az, aki nem teszi jobbá a világot?” Egy igazi férfi fel szeretné csatolni a kardját, hogy megvívja a csatáit az életben. Ma azt tanítják a nőknek, hogy ez az ő dolguk. Nem mondom, hogy egyáltalán nem, de szerintem kevésbé; a család a nő elsődleges – persze nem egyetlen – terepe.

– A radikális feministák ezt nem szívesen hallanák tőled.

– Iszonyúan hiányzik a férfiak iránti tisztelet, és ennek fő oka a feministák hosszú-hosszú ideje ismételt mondanivalója: a férfiak rosszak. Saját félelmeiken és fájdalmaikon keresztül szemlélnek minket, és a médián keresztül azt tanítják, hogy ez így helyes – és szinte sosem próbálnak megérteni. Miért teszi egy férfi, amit tesz? Mit szeretne elérni valójában? Jó példa erre a “Tűzálló” című lenyűgöző film, ahol a férj szintén felesége csodálatát óhajtja, és tűzoltóként bámulatos dolgokat visz véghez, de elfeledi, hogy asszonya csak azért fogja igazán csodálni, amit érte tesz. Őrlődik belső fájdalmában, és elkezdi kínjában, türelmetlenségében és tanácstalanságában „lekarmolni” a vágyott lelki energiát. Megfélemlíti a nőt, csapkod és kiabál, amolyan „félj legalább, ha nem tisztelsz” alapon. A film vége felé egy nagylelkű tettet visz végbe a felesége szülei irányába, amit véletlenül megtud az asszony, és tisztelete és csodálata áradni kezd a férfi felé.

– A férfiakat gyakran vádolják hatalmaskodással.

– Eleve félünk a „hatalom” szótól. Hatalom egyenlő hatalmaskodás, gondoljuk sokszor. Elfeledjük, hogy a hatalom szolgálatra van. Nem véletlen, hogy a miniszter szó szolgálatot végzőt jelent. Ha a férfi irányít, az csupa önkény, szükségtelen féltés, korlát és lelket fojtó hatalmaskodás – tartja ma a közgondolkozás. A gond az, hogy nagyon-nagyon sok helyen kimondatlanul úgy gondolják, hogy a férfias hatalommal élni egyenlő a nőveréssel. Nem semmi egy vélemény, igaz?

Valójában összetett dolog élni a férfias hatalmunkkal. Meg kell tanulni, mit jelent egy családot, egy közösséget helyesen vezetni. És inkább történeteken keresztül lenne jó megtanulni, férfiak, nők és családok találkozásával, összejárva, beszélgetve, alulról építkezve. Engem egy OKJ-s családvezetői tanfolyam elborzasztana. Hajrá, civil kurázsi, hajrá, apák, anyák, hajrá családok! Önerőből – na, ebben hiszek! Akár szakembert, papot, házassági tanácsadót is meg lehet hívni a baráti találkozóra, az otthonunkba.

– Úgy érzem, nem csak általánosságban zavar a férfiak szerepének mai társadalmi megítélése, hanem a magánéletedben is hátrányként élted meg. Hogyan jutottál a személyes sorsodban ezekre a tapasztalatokra?

– Hibaként szokták említeni, hogy a különböző társadalmi változások szorgalmazóinak életében is probléma az, amit a társadalomban igyekeznek megváltoztatni. Elfeledkeznek arról, hogy mekkora motiváció, ha valaki olyasmiért küzd, aminek megoldatlanságát a bőrén érzi! A gond, úgy vélem, akkor van, ha az illető elfeledi, hogy saját magán, a privát életén is kell dolgoznia, nem csak a társadalmon. Hiszem, hogy bűnös ember is mondhat jogos kritikát.

Gyerekkoromban többször átéltem, hogy a szüleim vitáznak arról, ki viseli a nadrágot. Nem voltak ezek igen durva viták, de nekem mint gyereknek annak tűntek. Mélyen megérintett, hogy szegény (általam megértett) Édesapámnak nem voltak érvei a saját álláspontjához: ő a férfi, ő vezet. Édesanyámnak viszont voltak – a feminizmus és a szocializmus ellátta őt ezekkel. Apám mit tehetett, nem akart gonosz elnyomó lenni – engedett. De fájt neki, valószínű, amíg élt. Viszont nem lett alkoholista, nem időzött máshol, nem csalta Édesanyámat, megoldotta másképp, lelki fájdalomcsillapítóval. Talán a kerttel. Már idősek voltak, akkor vettem észre, hogy a dolog finoman megint előjön: Apám időnként adja a kemény férfit, akit nem érdekelnek egy bizonyos kérdésben mások érzései, mert az elvi kérdés; vagy amikor mentünk ki a kertbe, ő diktálta a tempót. Mint egy igazi vezető, aki feldobja a labdát, és elvárja, hogy a csapat azt lecsapja. Ugyanakkor, ha a csapat nem teljesít, ő akkor is az élen van és hőbörgés nélkül teljesíti a maga normáját. Ha nem tudják követni, ő akkor is vezetőnek tekinti magát.

A házasságomban a volt feleségemnek iszonyú fontos volt a kontroll. Ez nem baj, csak ezzel tisztában kell lenni. Én meg olyan férfi vagyok, akinek ez szintén iszonyú fontos. És hát két dudás egy csárdában… Ennél jobban ebbe nem szeretnék belemenni az exemre tekintettel, meg ezen én se régen vagyok túl, még nem dolgoztam fel teljesen. Egyébként becsülöm őt, alapvetően olyan embernek tartom, mint magamat: jóra törekvő, de bizony tökéletlen. Pont, mint én.

– Nem lehet, hogy Édesapád természeténél fogva kevésbé volt alkalmas a vezetésre, Édesanyád viszont született vezéregyéniség volt? Tehát a szocializmus, a modernitás új férfi-nő-képe csak kiemelte ezt a különbséget, de nem az okozta?

– Az van esetleg a kérdésed mögött, hogy ne vegyük figyelembe az egyéni vágyakat, hanem vezessen a tehetségesebb? Vagy az erőszakosabb? Vagyis ki mit kiküzd, azt vigye? Tehát ne nemi alapon dőljön el a család vezetőjének kiléte (illetve ne a társadalmi közfelfogás határozza meg, mely régen automatikusan a férfit tekintette annak), hanem aki így vagy úgy a rátermettebb? Ez jó gondolatnak tűnik, ám felvetődik a kérdés: ha az egyik fél (bármelyik) alkalmasabb a hatalom gyakorlására, a másik kevésbé, és az alkalmasabb birtokolja is, de a másik elégedetlen ezzel, akkor mi a teendő? Vagyis talán Édesanyám volt a vezéregyéniség, ő is vezetett, de ettől Édesapám mégis szenvedett. Mi a probléma megoldása? Különösen, hogy családról beszélünk, ahol azért kell, hogy számítson – legalább hosszú távon –, ki hogy érzi magát benne. És az is: a gyerekek mit visznek tovább?

Megosztani a hatalmat, vagyis kölcsönös kompromisszum? Vagy egyszer te vezetsz, egyszer én? Esetleg: lehetsz te a főnök, de csak ha megtanulod tőlem, hogyan kell annak lenni? Hozzáteszem, a szüleimnek huszadakkora problémát sem jelentett a család vezetésének kérdése, mint nekem. Igaz, ők még nem éltek ennyire emancipált korban.

– Jó, ha a házasok kiegészítik egymást. A gyengébb gyakran erősebbet választ, az erősebb gyengébbet, így ketten valamiféle egyensúlyt tudnak teremteni. Nem gondolod, hogy a párválasztásra való gondos felkészítés, az önismeret elősegítése esetleg nagyobb esélyt adna a jó választásra?

– De igen. Nagy gond, hogy ilyen alig van. Varga Péter Spielhózni-ja pl. ezzel foglalkozik. „Aratómunkásokat” kéne küldeni neki.

– Mik a terveid a gazdag tartalmú Férfiak Lapjával?

– Az elismerést köszönöm. A nemes és őszinte férfiasság hirdetése, aminek gyökere a saját életem. Mindenkinek szánom, aki nyitott rá, bár a gyerekeknek nem igazán, a kamaszoknak pedig csak szülői vagy azzal egyenértékű felnőtt felügyelet mellett. Vannak pl. 18+-os cikkek. Ami új a tervekben, hogy szeretném, ha az értékes és őszinte nőiség is megjelenne a lapban. És ide is, akár csak a férfioldalon egy kis „rosszaság” belefér, bele kell férjen. Szabadságunk része, hogy kicsit hajolhat magunk felé a kezünk, illetve az őszinteségbe beletartozik, hogy nem mindig vagyunk jók vagy akarunk azok lenni. És szerintem kell erről is beszélni.

– Úgy látom, keresed a kapcsolatot a hasonló gondolkodású emberekkel. Kik azok, akikkel együtt tudsz működni?

– Elvben bárkivel és bármiben, ami az evangéliumok szellemiségén megállja a helyét. Tehát csak abban nem, ami ennek kifejezetten ellentmond. És néha idő kell, hogy kikristályosodjon: amit az illető képvisel, az most jó, vagy rossz? Gyakorlatilag viszont ez nem ilyen egyszerű, mert van egy férfias személyiségem, és ez oda-vissza akadály lehet az együttműködésben. Vagy éppen segítség, attól függ, kivel és milyen helyzetben állok szemben. No meg fontos kérdés: velem ki tud együttműködni?

Kölnei Lívia

1. kép: Részlet a Mennyei királyság c. filmből

2. kép: Részlet a Hook c. filmből

Néhány hasonló cikkünk:

Szépségünkkel is szolgálhatjuk Istent – Interjú Gyurin Zsuzsannával

Néhány kérdés radikális leszbikus feministákhoz