Talita

Férfiak az abortuszról 2. – A döntés nem a mi kezünkben van

Az előző, a miénktől teljesen eltérő, sarkosan liberális álláspont után a hozzánk közelebb álló, konzervatívabb álláspontok következnek e témában.

Az abortusztabletta-vita kapcsán megint sok a témában megjelenő cikk, vélemény, blogbejegyzés. Úgy látom, az álláspontok leginkább a világnézet mentén különülnek el egymástól. De azokon belül számos véleménykülönbség megtalálható.

A megkeresett férfiaknak a következő kérdéseket tettem fel: 
Mi a véleménye magáról az abortuszról? Mi a szerepe az abortuszban a nőnek és férfinak? Kié a felelősség? Mi a tapasztalata: a környezetében élő nők, akik abortuszon estek át, hogyan viszonyulnak ehhez? Jónak tartja a mostani (magyar) törvényt, vagy szigorítani kéne? Hogyan állnak a kérdéshez azok a férfiak, akiknek a partnere abortuszon esett át? – ha esetleg tud ilyen történetről.
Nem mindannyian válaszoltak az összes kérdésre.

Az előző, a miénktől teljesen eltérő, sarkosan liberális nézőpont után a hozzánk közelebb álló, konzervatívabb álláspontok következnek.

Éretlen férfikor

Ma is nehéz érzelemmentesen beszélni, írni erről: Ha abortusz nem lenne, ma 25 éves lányom lenne. Ez akár jó is lehetne, de az akkori barátnőmmel, rendkívüli iszonnyal, elváltunk egymástól. Nagyon sajnáltam a lányt, és sokáig küzdöttem lelkiismeret-furdalással, hiszen ez a beavatkozás súlyos szövődményeket is okozhat. A megnyugvást később a három gyereke születése jelentette.
Éretlen férfikor, rövid, de nagy szerelem. Bárcsak másképp történt volna!
Ebben az esetben nem befolyásolhattam a döntést, amely szükségszerű lépésnek bizonyult. A gyerekvállalás közös felelősség, közös döntés kellene, hogy legyen, hiszen az egész életedre kihat.
Soha többé nem találkoztunk, így nem tudhatom, mit is gondol arról, ami történt, de nagycsaládos anyaként sejteni azért lehet.
Nem szigorítanám a mostani törvényt, mert ez nem nyújtana segítséget azoknak, akik valami miatt abortuszra kényszerülnek.
Ismerek egy hölgyet, aki nagyon komoly vívódások után az abortusz mellett döntött, pedig hívő lélekként él, de negyedik gyermeket már nem akart. A szűkebb és tágabb család ma sem tudja a teljes igazságot.

András (47), könyvtáros
A férfi felelőssége kisebb, a bűne nem

Az abortusz szörnyű dolog, egy potenciális emberi élet megszüntetése, visszafordíthatatlan, rossz döntés, súlyos bűn. Azonban, aki nem hívő keresztény, nem is igazán tudatosítja ennek a súlyát. Csupán egy kellemetlen probléma megoldásának tűnik, és sajnos elég könnyen kimondható, hogy szükséges, főleg a férfi részéről.
A partnerek felelőssége egyformának tűnik, de szerintem nem az. A férfi felelőssége kisebb – a bűne nem –, hiszen a nő a férfi akarata ellenére is dönthet úgy, hogy megtartja a gyereket, a férfinak viszont nincs lehetősége arra, hogy a nő akarata ellenére cselekedjen.
Az a tapasztalatom, hogy azok a nők, akik abortuszon estek át, és – akár valamikor később – tudatosítják ennek súlyosságát, életük végéig szenvednek, bűntudatuk van, maguk előtt látják a megölt gyereküket.
Ez a kérdés nem csak a törvényi szabályozáson múlik, hanem az emberek mentalitásán is. Persze a törvény eszközeivel szerintem mindent meg kellene tenni az abortusz visszaszorítására.
Krisztus felé fordulásom előtt, fiatalabb koromban, egy-egy alkalmi partneremnek én is ajánlottam, hogy vegyen be esemény utáni tablettát. Ezt is lehet abortusznak tekinteni. Amikor ez eszembe jut, bűntudatot érzek akkori hitetlenségem, felelőtlenségem miatt.

László (36), egyetemi oktató
Ha megjelenik a teszten a második csík…

Fontos leszögezni, hogy az a férfi, aki a nőt abortuszra buzdítja, vagy okot ad rá azzal, hogy magára hagyja a partnerét, éppúgy bűnös. Számomra teljesen természetes, hogy onnantól, ha a barátnőm tesztjén megjelenik majd a második csík, elsősorban nem Szabó Gergő vagyok, hanem Szabó Kérdőjel apja, és minden más ehhez képest van.
Vissza kéne térni a konzervatív értékrendhez. Azt nem mondom – bár főleg a katolikusok közül nyilván a „keményvonalasabbak” ezzel is vitatkoznának –, hogy amíg nincs házasság, addig minden szexuális viszony bűn, de azt igenis gondolom, hogy komoly, tartós, másról is szóló kapcsolatban van értelme szexelni. Lehet, hogy ciki, de felvállalom, hogy én 21 évesen szűz vagyok, egész egyszerűen, mert nem volt olyan komoly kapcsolatom. Egyéjszakás kalandra meg nem fogok, és nem is akarok hajtani, nem is vagyok olyan egyéniség, és erkölcsileg is kifogásolhatónak tartom.
Nem tartom bűnnek a nem abortív fogamzásgátlást. Viszont nagy hibának és kontraproduktívnak tartom a katolikus egyház részéről, hogy ellenzi ezeket a módszereket. A gumi nem arra való, hogy az ember eldöntse, hogy legyen-e gyereke, meg hogy egyéjszakás kalandok esetén azt higgye, hogy biztosítva van, hanem, hogy egy komoly, értelmes kapcsolatban az ember felelősen befolyásolja, hogy tervez-e gyereket. A végső döntés úgysem az emberé, hanem Istené. (Ateisták vagy más vallásúak az “Isten” helyére írhatnak véletlent, Allahot vagy karmát is.)

Szabó Gergő (21), tanuló
Receptek nincsenek! Az élet természete ez…

Általánosan nézve az abortuszt, az a véleményem, hogy az élet szent, és a megfogant életnek élet a neve. Ha ilyen helyzetbe kerülnék, ezt tekinteném prioritásnak. Ajándéknak tartom az életet, és így is kezelném.
De pontosan az előbbi mondatom igeideje az, ami gyengíti a véleményemet: nem voltam még ilyen helyzetben. Ítélkezni személyek felett úgysem szoktam, de jelen esetben még a helyzetekről sem tudnék általánosan véleményt formálni. Mert minden helyzet más. Lehet, hogy egy család nem tudja vállalni valamiért a következő áldást, lehet, hogy fogyatékkal születne, és a szülei ezért gondolkodnak azon, hogy mi legyen, valamint lehet az is, hogy az anya életét veszélyezteti az állapotosság, miközben négy gyerek felnevelése vár rá…

Tehát fontosnak tartom, hogy van elképzelésem, tudom, hogy mit gondolok és mit szeretnék. De adott szituációban a párnak, két személynek kell döntést hoznia. Persze jó, ha ebbe egy kívülállót is bevonnak, mert új szempontokat hozhat be, aki közvetlenül nem érintett, a döntés azonban mégiscsak náluk marad.
Receptek nincsenek! Az élet természete ez…
S most, hogy átolvastam, amit írtam, a bölcs hallgatásról is elgondolkodom…

Kicsi István (31), Máltai Szeretetszolgálat, hajléktalan-ellátás

Összeállította: Kóczián Mária

Korábbi cikkeinkből e témában:

Cikket ír a sátán: “Szülés utáni abortusz”

Kis halottak