Talita

Fölszállott a páva – Vass Lajos álma megvalósult

Vass Lajos a “pávakörök” vezetőinek tanácskozásán

Az urammal együtt részt vettünk még 2000-ben a Debreceni Református Kollégium diákjainak I. világtalálkozóján. Gazdag műsor volt. Mi a június 10-ei kötetlen beszélgetésre jutottunk el, Nyíregyházáról utaztunk a lányomékkal autóval. A Nagyerdő minden mással összetéveszthetetlen fanyar levegőjét árasztotta felénk már a város előtt.

Mi változott az elmúlt ötven év alatt?
A házakkal egykor arányosan beépített Nagyerdei körúton emeletes társasházak zsúfolódnak. Ma már nem építőanyag-hiány, engedély és kiváltság kérdése az itt lakás, mint egykor, hanem talán csak pénz kérdése. A hársak ontották édes illatukat a Simonyi útra. Mindaz a boldog, szép pillanat, amiben itt részünk volt, már olyan, mintha csak láttuk vagy álmodtuk volna.

A Kollégium valaha tágas udvarán szinte egy kis erdőt neveltek. Egy-egy fa alatt ült néhány hozzánk hasonló korú pár. Zenét hallgattunk, a fiatalok a szeretetvendégségre tálaltak az asztalokra. Gondoltam, megkérdezem: hol van Vass Lajos emléktáblája? Ismeretlen volt nekik a név. A portás bácsi már emlékezett, hogy nemrég avatták a táblát. „Az énekkarosról van szó? – kérdezte. – Menjenek a gazdasági irodáig, onnan tovább, ott egy sűrű rács mögött van a tábla.” A kis folyosó végén jobbra valóban egy lezárt vasrács van, pár lépcső felett szemben, a falon a dombormű. Ember itt meg nem találja segítség nélkül, de le sem fényképezheti a sötétben. Pedig én úgy emlékszem rá, hogy Vass Lajos a mosolyt, a fényt, a tiszta világosságot szerette.

Vass Lajos (Poroszló, 1927. április 5. – Budapest, 1992. november 6.) Erkel-díjas magyar zeneszerző, népzenekutató, karnagy, a magyar kórusmozgalom jelentős alakja. „
Debrecenben a Református Kollégium Tanítóképzőjében tanult, többször szerepelt a Csenki kórus előadásaiban.
Fontosnak tartotta a népzenekutatást és az ifjúság aktív részvételét a kórusokban, ezáltal a népzene terjesztésében. Ennek érdekében indította útjára a „Röpülj páva” vetélkedősorozatot a Magyar Televízióban (1970, 1977, 1981, 1983), amelynek szervezője és műsorvezető-riportere is volt. A népzenei mozgalom Kodály Zoltán halála után elcsendesedett, és a műsor hatására lendült fel újra. Országszerte “pávakörök” alakultak, néhánynak az alapításában személyesen is részt vett.

A „Fölszállott a páva” sokrészes televíziós műsorába többször belenéztem. Nagy öröm volt számomra, hogy a sok tájról összegyűlt versenyző fiatalok milyen jókedvűen barátkoztak, beszélgettek egymással. Elképzeltem, milyen örömmel nézte volna Vass Lajos, hogy az ő kezdeményezése nyomán elindult versenyek, találkozások mennyire közel hozták egymáshoz a távol lakó gyerekeket, és hogy a tudásukkal, művészetükkel miként teljesítik ki a nézők csodálatára méltó hagyományőrzést. Egy nyelven beszéltek: a tánc és tájszólások gyönyörű magyar nyelvén.

Vártam, hogy több adásban is elhangzik majd Vass Lajos neve és a rá való emlékezés egy-egy mondata. Lehet, hogy nem jókor nyitottam ki a televíziót, rossz időpontokat választottam, de sajnos én nem hallottam, hogy emlegették volna Vass Lajost. Bízom benne, hogy ez az én hibám, de sajnos egyetlen adásban sem találkoztam a nevével. Emléktáblája sötét helyen, rács mögött búvik meg a Református Kollégium épületében. Kit érdekel ma már a régi „Röpülj, páva” műsor és mozgalom, a mai „Fölszállott a páva” vetélkedő elődje, amelyet Vass Lajos indított útjára egykor? Pedig érdemes megőrizni mosolygós, emberséges, az értékek megőrzését képviselő, erős akaratú alakját, példaképként a műsort néző és abban teljes szívvel részt vevő fiatalok számára.

Ónody Magdolna

Képek:

Vass Lajos a “pávakörök” vezetőinek tanácskozásán (Méliusz Juhász Péter Könyvtár helytörténeti fotótárának tulajdona)
Az emléktábla képe Kotricz Tünde ajándéka.