Talita

Keresztény női magazin

Gender– Fiú legyek vagy lány?

Gender1

Egyes európai és amerikai városokban koedukált illemhelyeket állítanak fel. Pedig a liberális elvek akkor érvényesülnének következetesen, ha ezentúl mindenütt három vécét alakítanának ki: egyet a koedukáltaknak, egyet a maradi nőknek, egyet a maradi férfiaknak. Hiszen nem lehet – a liberális elvek szerint – együttpisilésre kényszeríteni azokat, akik továbbra is csak egynemű társaságban szeretnék ezt tenni.

Nemrég kezembe akadt egy könyv (Egy csepp emberség. 2. kötet. Bp., 2005. 139.o.) belelapoztam, és Simone de Beauvoir, a híres-hírhedt francia írónő szavaira bukkantam: „Az ember nem születik nőnek, hanem azzá válik.”

Neményi Mária szociológus idézte a gender-feminizmusnak ezt az alapmondatát, jelszavát, és hozzáfűzte saját gondolatait is. Idézem, mert segít megérteni, hogyan is gondolkodik egy nő, aki rosszul érzi magát „alárendelt” nemi szerepében, és szívesen kilépne anatómiai sorsából:

„Én abban hiszek, hogy az ember megválaszthatja, hogy mivé válik, hogy mi legyen, és az identitása, a teste, a bőrszíne, a neme nem egy életre szóló béklyó, amelyből nincs menekvés, tehát nem elkerülhetetlen végzet, hanem részben a társadalmon, a nevelésen, a körülményeken, részben pedig a saját akaratán múlik, hogy milyenné válik. (…) Tehát ha ez megváltozna, akár a női szerep vagy a nőiség lényege is megváltozhatna.”
Kellemes és kellemetlen gondolatok ébredtek bennem. Jó volt visszaemlékezni gyermekkorom népmeséire, amelyekben a hátrányos helyzetű harmadik – legkisebb – fiú világgá ment, legyőzte a sárkányt, és elnyerte a királylányt meg a királyságot. Eszembe jutottak a 18-19 századi fejlődésregények is: a szegény fiú vagy lány képes arra, hogy szorgalmas tanulással és jóakaratú emberek segítségével kitörjön társadalmi kasztjából, művelt és előkelő emberré váljon. Hiszek ezekben a mesékben.
Azután sorjáztak a rossz érzések. Az egyik tévécsatornán, amelyet a plasztikai sebészet és a szexipar szponzorál, valóságshowként mutatják be az átalakító műtéteket. Intim testrészek növelése-kisebbítése, arcfiatalítás és zsírleszívás töltik ki a főműsoridőt. Egy ízben egy plasztikai sebész egy fiatal férfi „nővé válásának” évekig tartó folyamatát kísérte végig, és kommentálta a nézőknek. A végén szomorúan összegezte, mekkora harc és áldozat ez mind a páciensnek, mind az orvosoknak: műtétek hosszú sora, egész életen át tartó hormonkezelések, dollárezrek – és az eredmény… nagyon változó. „A természeti törvények makacs dolgok, és nem változnak az emberi kívánságoknak megfelelően” – mondta ki őszintén a plasztikai sebész, aki abból él, hogy az emberek átalakulási vágyait próbálja kielégíteni. Nincs az övénél hitelesebb ellenvélemény, amikor arról beszél valaki, hogy milyen egyszerű ma már a testünket átalakíttatni.

Társadalmi nem (gender): A nőknek és férfiaknak társadalmilag kiosztott különbözőségeik, amelyek a neveltetésük során elsajátított szerepeikből fakadnak, és az időben változó kulturális, osztály-, vallási vagy etnikai hovatartozásuk, tanultságuk, földrajzi, gazdasági és politikai környezetük határoz meg. Biológiai nemünk mellett e magatartási minták alakítják viselkedési normáinkat, s határozzák meg, kik vagyunk. Például, noha csak a nők szülnek (biológiai tény), ebből biológiailag nem vezethető le sem az, hogy ki nevelheti fel a gyermekeket (a társadalmi nem által meghatározott viselkedés), sem pedig, hogy ki végezheti a házimunkát. A társadalmi nem fogalma tehát egy adott társadalom által a nőktől és férfiaktól elvárt, egyben társadalmi önazonosságukat meghatározó tulajdonságok, készségek és viselkedésmódok halmazát jelenti. Önazonosságot, identitást mondtunk, de ne feledjük: ez az önazonosság kultúránként és koronként gyökeresen eltérő formákat mutathat.
Társadalmi nemek egyenlősége (gender equality): A nők és férfiak különböző viselkedésformái, törekvései és szükségletei egyaránt értékesek és helyeslésre méltók; ugyanakkor e különbözőségek elismerése nem vezethet olyan megkülönböztetéshez, amely elmélyíti az egyenlőtlenségeket.
(Forrás a volt Szociális és Munkaügyi Minisztérium honlapja)

Komolyan felvetődött az az ötlet is, hogy az iskolai oktatásból ki kéne hagyni a hagyományos családi szerepekre utaló irodalmi műveket. Elképzeltem, ahogy kidobálják a mesekönyvek nagy részét (ahol apa és anya szerepel, természetesen az állatosakat is), azután sorban szinte az összes klasszikust… Mi marad? Talán egy-két fantasy, azok, amikben csak orkok, tündék és törpök szerepelnek (a hobbitok már nem jók, mert leplezetlenül heterók). És persze marad az „új” irodalom, amiben majd a nők csak nőket, a férfiak csak férfiakat szeretnek, lombikbébiket fogadnak örökbe, azután vígan élnek, amíg meg nem halnak (AIDS-ben?).

Néhány hónapja értesültem arról a vidám tényről is, hogy kis hazánkban létezik már gender-művészettörténet-írás. Egy ifjú művészettörténész különféle jelekből kikövetkeztette, hogy legismertebb klasszicista festőnk valójában homoszexuális volt. Korszakalkotó felfedezés!

“Egy női magazinban olvastam, hogy választás kérdése a nem. Csak a nevelés sulykolja a gyerekekbe, hogy „te fiú vagy”, „te lány vagy, hát viselkedjél is úgy!” Elgondolkoztam ezen. Kisgyerekként sosem babáztam, mindig csak macival és autóval játszottam. Lehet, hogy igaziból fiú voltam? Sokan mondják, hogy az alakom olyan, mint egy ősanya-szobor. Meg férjhez is mentem, és szültem három gyereket. De olvastam, hogy a test nem számít. A férjem mondta is, hogy úgy viselkedem, mint egy őrmester. Most akkor mi van? Tanácsot kérek a volt osztálytársamtól, aki urológus lett.” (Judit,  fodrász)

Valószínűleg mázlista vagyok: soha nem éreztem magamat rosszul amiatt, hogy nőnek születtem. Nem akartam más lenni. Együttérzésem, sajnálatom és támogatásom azoké, akiknek nincs fedésben a lelkük neme és a testük neme. Ez gyötrelmes állapot, és minden segítséget megérdemel. De félelemmel töltenek el azok, akik ezt a „nemcserét” csupán divatból űzik, és hamis esélyegyenlőségként próbálják mindenkire rákényszeríteni. A világ attól is színesebb, teljesebb, hogy férfinak és nőnek születünk, így – részben – egymástól eltérő hivatásoknak felelünk meg jobban.

Az eddig felsorolt szélsőségek ellenére a gender-tannak társadalmilag sok hasznos eleme van. Ez kitűnik már a fentebbi keretes szómagyarázatokból is, és a Talita korábbi cikkeiben is felvállaltuk a mozgalom jó törekvéseit. Remélem, ötven év múlva már csak az marad belőle, ami jó volt és megvalósult: például a férfiak és nők esélyegyenlősége a munka és a gyereknevelés terén. Talán addigra elenyésznek a szélsőségek, amelyek lényegében meg akarják szüntetni a két nemet.

 

Kölnei Lívia


Nyitókép

 

Korábbi cikkeink hasonló témákban:

Homoszexualitás, gender-ideológia

Egy tiszta nő avagy emancipáció másként

Botrányos dolog ma a melegekről írni?

Lopakodó kulturális forradalom


Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Kereső

Alapítványunk

A Fiatalok, a Nők, az Ember Méltóságáért Alapítvány
Számlaszámunk: 10918001-00000120-06900008
Anyagi támogatást szívesen fogadunk. (Adó 1%-ra sajnos nem vagyunk jogosultak.)

Hírlevél

Add meg az email címedet, majd a megjelenő ablakban írd be az ellenőrző kódot.

Nyilvántartási szám: NAIH-105162