Talita

Genderkonferencia – keresztényekkel

Háború dúl gender-fronton. Helyre kéne tenni végre a szélsőséges véleményeket, a kölcsönös gyanúsítgatásokat. Tisztán kellene látni. Ennek első lépéseként Budapesten a Friedrich Ebert Alapítvány rendezésében, 2014. február 18-án egy teremben gyűltek össze megbeszélésre liberális és keresztény feministák, különböző világlátású emberek.

 A konferencia apropója az volt, hogy északi szomszédainknál, Szlovákiában és Lengyelországban felerősödtek a médiaviták a genderelmélet képviselői, különösen feminista szervezetek és a helyi katolikus egyházak között.

Nem célunk a konferencia három előadásának és az utána következő hozzászólásoknak az összegzése, inkább kérdéseinket, meglátásainkat szeretnénk leírni, hogy később esetleg ezek felhasználásával is folytatódhasson a párbeszéd.

Nagyon örülünk, hogy a Friedrich Ebert Alapítvány magyar képviselői megtették azt a gesztust, hogy meghívtak előadónak a két gender-tudatos, lengyel és szlovák társadalmi aktivista hölgy mellé egy keresztény teológusnőt, aki szintén vallja a vallásos világképével összeegyeztethető feminista törekvéseket, de mások a hangsúlyai és időnként az értelmezései is. Ezzel a közönség soraiba is bevonzották a más világnézetű embereket (főleg nőket), és így lehetőség nyílt a különböző nézőpontok, elvek felvillantására.
Ez persze csak az első apró lépés volt egy kívánatos úton. Azt ugyanis gender-támogatóknak és gender-ellenzőknek is el kell ismerniük, hogy az utcai felvonulások – bár figyelemfelhívásra néha alkalmasak lehetnek – hosszú távú megoldásokat nem hoznak, leginkább indulatokat gerjesztenek. Jobb lenne a problémákat időben kibeszélni, a fogalmakat és azok esetleges félreértéseit még azelőtt tisztázni, mielőtt minden oldal félinformációk és indulatok alapján foglalná el a saját állásait.

Gender kontra egyház?

A szervező alapítvány munkatársainak dicséretes párbeszédkészsége a két külföldi előadónál (Dr. Barbara Szelewa és Jana Kottulová) már sokkal halványabban érvényesült. Előadásukból az tűnt ki, hogy nem értik, miért fogadja a társadalom nagy része értetlenkedve vagy ellenségesen a gender-mozgalmat. A katolikus egyházi megnyilatkozásokat idézték mint a genderrel szembeni társadalmi elégedetlenség gerjesztőit, a katolikus egyház (vélt) médiafölényét tették felelőssé saját sikertelenségükért. Önkritikus megjegyzés csak a szlovák hölgy szájából hangzott el: talán magával a gender-fogalommal van baj, mert ha helyette női-férfi esélyegyenlőséget mondunk, akkor azzal mindenki egyetért.

Az egyházi médiafölény emlegetése a lengyel előadó esetében még többé-kevésbé érthető: nyomasztó lehet számára gender-aktivistaként egy olyan országban élni, ahol az emberek 83 százaléka látszólag mást tart követendő útnak. Szlovákia azonban – ahol a történelmi egyházak ugyanolyan gyors ütemben veszítik el híveiket, mint Magyarországon – a katolikus egyház nem lehet meghatározó oka a gender-mozgalommal szembeni ellenállásnak. Az ellenségkép építgetése nem viszi előbbre az ügyeket, és a két külföldi előadó sajnos csak erről szólt. Ha egy párhuzammal élünk: még nem vettünk részt olyan egyházi szervezésű konferencián, ahol az előadások többsége csak a kesergésről, az ellenfél nyomasztó fölényéről szólt volna (miért nem tudjuk átadni jobban az üzenetünket az embereknek), és ne merült volna fel a mi dolgunk (vagyis hogy mit kellene másképp, jobban tennünk). A magyar teológusnő, Perintfalvi Rita kritikával illette saját egyháza gyakran szélsőséges, előítéleteken alapuló gender-értékelését, de vázolta az előrelépés lehetőségeit is a kiegyensúlyozottabb értékelés felé.

Tudományos, mégis kiismerhetetlen

Dr. Pető Andrea, a Közép-európai Egyetem docense, a konferencia moderátora is sajnálkozott azon, hogy bár a gender-studies-nak (társadalmi nemek tudományának) 25 év alatt könyvtárnyi irodalma keletkezett, az emberek mégsem tájékozottak, mit is jelent ez a törekvés. Az elutasítás szerinte nagyrészt a tájékozatlanságból fakad.

Mire következtetünk mi ebből? Hiábavaló a könyvtárnyi tudományos irodalom, ha a gender-mozgalom eszméi nem jelennek meg – egyszerűen, közérthetően – a médiában. (A világsajtó nagyobbik része nem vádolható se konzervativizmussal, se egyházi kötődéssel, semmi akadálya nem lehet tehát a gender-törekvések bemutatásának.) Ha a gender-elv valóban hosszú távú hasznot hoz az emberek számára, akkor át fogja hatni a közgondolkodást. Ma azonban szinte csak a szélsőséges jelenségek kapnak helyet a médiában: valaki átoperáltatja magát, tudatosan szoknyát adnak az ovis kisfiúkra, harmadik nem bevezetése, koedukált piszoáros közvécé, nem kap nevet a gyerek, mert majd eldönti később, fiú akar-e lenni vagy lány… Ma az emberek a gender-mozgalmat gyakran összekeverik a melegek mozgalmával, a feministákat pedig a leszbikusokkal azonosítják – talán nem véletlenül, hanem mert ez kap hangsúlyt. Nem, vagy alig olvasható olyan közérthető ismertető cikk, amely összefoglalná a gender-eszmekör lényegi, többségi érdekeket szolgáló mondanivalóját. A felsorolt sajtóhírek megjelenésekor általában egyetlen genderszakértő sem emel szót, hogy: nem, ez nem a gender! Vajon miért? Ezek a dolgok jelentik a gender-mozgalom törekvéseit?

Milyen is a gender-mozgalom valódi arca?

Mert úgy tűnik, sokarcú. Egyik központi mondanivalója, a „férfiak és nők társadalmi esélyegyenlősége” minden józan gondolkodású nő és férfi számára elfogadható. Ez lehet a közös kiindulópont. Sok hasonló (és egyre jobb) párbeszédre törekvő konferenciát kívánunk, hogy a valódi arculat kiderülhessen! Cáfoljuk meg egymás előítéleteit, ha lehetséges!
Addig is átnyújtunk egy kis csokrot a genderrel kapcsolatos közvélekedésről. Felmérésünk nem reprezentatív, de hiteles.

Ki mit tud – a genderről?

55 éves férfi, liberális gondolkodású író és történész, intézetvezető: „A gender azt jelenti, hogy társadalmi nem. A mozgalom arról szól, hogy nem a biológiai nem a meghatározó, hanem a társadalmi elvárások alakítják a nemet. Húsz éve jött divatba, azóta sorra alakultak az egyetemeken a „gender study-k”, és ebből sok nő nagyon jól megél.”

41 éves férfi, liberális beállítottságú muzeológus: „A gender az ember nemét jelenti. A gender-mozgalom lényegében feminizmus. Arról szól, hogy eddig a férfiak alakították és írták a történelmet, most viszont a nők is meg akarják mutatni ugyanezt női nézőpontból.”

46 éves, konzervatív gondolkodású nő, egyetemi tanár: „A gender a társadalmilag meghatározott nemet és az ahhoz kapcsolódó viselkedésformákat jelenti. A gender-mozgalom tagjai szerint a biológiai nemet a társadalmi körülmények alakítják társadalmi nemmé. Éppen ezért a nemek, vagyis azok jellemzői akarattal is megváltoztathatók, akár összemoshatók. A mozgalom tagjai, úgy tűnik, a nemek szabadon választhatósága mellett érvelnek, küzdenek a két nem társadalmi egyenlőségéért és a szabad szerelmi formák egyenjogúsításáért is (a pedofília még kivétel, bár a gyerekkor határát a döntéshozók egyre lejjebb szállítják).”

20 éves nő, egyetemi hallgató:  „Hallottam egyszer egy előadást a genderről, ami a szélsőségeit emelte ki inkább. Ez az irányzat nem akarja figyelembe venni a biológiai nemet, hanem az emberre bízná, hogy hogyan akar viselkedni. Vannak, akik azt tartanák jónak, ha a gyerek felnőve maga döntené el, fiú akar-e lenni vagy lány. Szóval mindenféle szabadelvű dolgot jelent.”

34 éves nő, lakberendező végzettségű, gyerekeit otthon neveli: „A gender szót tegnap hallottam először az atv reggeli műsorában, mert volt erről egy konferencia. Sajnos nem az elejétől láttam, ezért nem világos, ki mit is vall, de visszanézem a műsort.”

50 éves nő, konzervatív politikai stratéga: „ Ma már minden nyugati egyetemen van gender tanszék. Minden PC politikus vallja a gender-elveket, mert Nyugaton ma ez a politikai trend. Erre kapjuk az EU-s pénzeket. Ezért nem nagyon szabad azt mondani, hogy a nők nyugodtan maradjanak otthon, és neveljék a gyerekeiket, hanem arra kell helyeznünk a hangsúlyt, hogy álljanak mielőbb vissza a munkába a férfiakéval egyenlő esélyekkel, mert ez a gender.”

A kép a Nyugat-Virginiai Wesleyánus Kollégium gender-tudomány tanszékének logója.

Kölnei Lívia

A témához kapcsolódó cikkeinkből:

Gender – Fiú legyek vagy lány?

Munkahelyi esélyegyenlőség?

Női-férfi esélyegyenlőség 2. – Mi a helyzet a gyerek-fronton?

Kerekasztal, nem harctér! – Beszélgetés a keresztény feminizmusról