Talita

Keresztény női magazin

Ghymes: Hozsanna!

Ghymes
A hozsanna szót dicsőítésre használja az, aki találkozott már vele – Bibliában, versben –, de kevesen tudják, hogy eredeti héber jelentése: kérünk, segíts, szabadíts meg! Ujjongó magasztalássá alakult az idők folyamán ez a felkiáltás, a dicsőítés ebben a dalban az Utazónak szól.

Szarka Gyula és Szarka Tamás 29 éves együttesének nem ez a legismertebb, legnépszerűbb dala, nekem mégis kedves.

Utazás

A világirodalom egyik leggyakoribb, legelkoptatottabb – mégis folyton megújuló toposza. Nevezhetnénk stílusosan vándormotívumnak is, ami az európai (görög-zsidó-keresztény gyökerű) kultúrának talán leggazdagabb jelentésű fogalma is. Szinte minden civilizációban közkedvelt téma volt, Mezopotámiától a Távol-Keletig, de Keleten a ciklikus életszemlélet miatt nem lehetett olyan súlyos jelentése, mint nálunk, ahol az élet egyenesvonalúságát valljuk. Számunkra az élet születéstől a halálig, illetve a halál utáni létig tart. Ez az egyenesvonalúság izgalmas és tragikus, mert nem tér vissza önmagába. Egyszer elkezdődik, és egyszer véget ér.
Az utazó élményeket, tapasztalatokat szerez. Jó esetben szeret mesélni az átéltekről. Ebben a dalban a költői én mintha mégsem akarná, hogy az utazó beszámoljon a látottakról. Ez furcsa. Vajon mi lehet az oka? Fel is sorolja, szinte megelőlegezi, miről nem akar hallani: a költőkről, az emberi szabadság jelképeiről, akik otthon papucsba bújnak; az elégedetlen emberekről, akik a gyatra, de biztos jólétet, „morzsát” visszasírják még a szabadságuk kárára is. Mindkét embertípus hervasztó látvány, ezért keserű a dal az utazó száján. Mindkettő a szellemi szabadságát adja fel az anyagiak rabságáért.

Az út: remény

Annak a lehetősége, hogy egy rosszabb helyről/állapotból egy jobb helyre/állapotba jutunk. Az utazás a tespedés ellentéte. Esély az élmények megszerzésére, a fejlődésre. „Az út reményed, a múlt, ha megállsz, a híd az élet, parton a halál.”
Az élet nálunk, a mi európai gondolatvilágunkban olyan, mintha egy hídon haladnánk a születés partjától a halál partjáig. Az utazás maga az átkelés a túlsó partra. Ez is közhely ma már, mégis mennyire kifejező!
A költői én – akivel a dalszerző, az énekes vagy a hallgató is azonosulhat – beteg, gyötrődik, elvágyódik onnan, ahol él. Szeretne csatlakozni az utazóhoz. „Vigyél magaddal, elborít a láz, szabadulnék bár előle, ki az útra, mégis átszúr óra mutatója.” Borzongató kép: átszúr az óramutató. A tehetetlenségre kényszerítő idő rabja, áldozata vagyok.
Az utazás átmeneti szabadság. Megérdemli a hozsannát. Ki nem tapasztalta még ezt a múlékony csodát? Aki utazik, harcba száll az idővel, és néha talán sikerül neki „egy percben élni évezredet” (ahogyan William Blake, az angol költő biztatott). Az utazás: maga az élet. Ha megállsz, csak a múltad marad.
A Ghymes ebben a dalban nem énekel arról, vár-e valami ott, a túlparton, de „az út reményed”, és ez már önmagában is elég.

Aki szeretné meghallgatni: Ghymes: Hozsanna

 

Kölnei Lívia

 

Korábbi, hasonló írásaink a Talitán:
“Csíkos” Csillag vagy fecske
Ákos: A fénybe nézz!

Kép innen


Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Kereső

Alapítványunk

A Fiatalok, a Nők, az Ember Méltóságáért Alapítvány
Számlaszámunk: 10918001-00000120-06900008
Anyagi támogatást szívesen fogadunk. (Adó 1%-ra sajnos nem vagyunk jogosultak.)

Hírlevél

Add meg az email címedet, majd a megjelenő ablakban írd be az ellenőrző kódot.

Nyilvántartási szám: NAIH-105162