Talita

Giliszták az asztal alatt

– Bakker! Az a fiú gilisztákkal foglalkozik, hallod, Gergő! Ez csuda jó! – meséli Vitália a Permakultúra Harmadik Országos Találkozóján Száron, egy parasztház konyhájában egy márciusi péntek este a bemutatkozó körben.

Gergő és Vitália néhány éve Washingtonban egy bérelt ház konyhájában az asztal alatt kezdtek el gilisztákat tenyészteni. Először az interneten rendelték, fél kilót, ami körülbelül nyolcszáz darab piros gyűrűsférget jelentett. Gergő egy műanyag ládikót lyukasztott ki, alá egy másikat rakott, bele a komposztnak való zöldségeket, és papírokat.

A giliszták egy kis idő múlva szépen összedolgozták az anyagot, amit Gergőék a kertben a földre öntöttek. A földre, amelyet előtte a fiú felásott Vitália tiltakozása ellenére, és amelyből számtalan apró kő, nagyobb sittdarab került elő. Majd faleveleket hordtak iszonyú mennyiségben, és mindenféle más zöldtrágyát. Vitália akkurátusan felkockázta a területet, és elkezdődött a permakultúra elveinek megfelelő dzsungel készítés. Az alapelv: a sokféleség és a mozaikszerűség így jól érvényesült. Hamarosan kisebb zöldségerdő nőtt a szomszédok nagy meglepetésére a kicsi kertben. Az uborkák átlógtak a kerítésen, a ház előtti ágyáson megjelentek a babok, tökök, paprikák, az arra sétálók pedig csak álltak és bámultak. Találgatták, vajon az a piros tényleg paradicsom? Eddig csak a nagyáruházak polcain láttak hasonlót.

Ilyen, persze, Magyarországon elő nem fordulhat. Vagy mégis? Itt csak Marika csodálkozott, amikor zárni jött az iskolát – ahol a napközbeni előadások zajlottak- szombat este, és Dávid még mindig az új-zélandi komposzt vécékről beszélt. Odakint véteknek tartják ivóvízzel öblíteni a vécét. De Etelka – aki Angliában élt évekig – is kivette nagyszékelyi parasztházából az öblítős klotyót, és egy tulipános faragottat tett be helyette, amelyet hetente egyszer a komposztra ürít. A komposztnak amúgy is jót tesz a hígított pisi, attól érik össze.

Én is szerzek gilisztákat, határozom el, hátha a hátul komposztnak nevezett szemétdombból valami értelmeset csinálnak.

Katának is tetszik a giliszta. Kata jelenleg Szegeden egy panelban él, és képes a komposztját több kilométerre megsétáltatni, csak ne kelljen kidobnia a ház előtt kukába.

Zsófi nemcsak komposztálni szeretne Budapesten, de a teraszára kis zöldséges kertet is álmodik. Dávid meséli, hogy egy barátja Új-Mexikóban a fürdőkádat vitte be nagyszobába, teletöltötte földdel, és zöldségeket ültetett bele. Jó kis kompozíció kerekedett belőle, amelyet enni is lehetett.

Mi is eszünk. Esténként a kis konyhát az eszmecsere hevén kívül a kulináris gyönyörűségekért való rajongás is áthatja.

Van itt zöldségkrém, csípős, fokhagymás, mustáros, különböző fűszervajak, fekete retek, cékla szárítva, mindenféle méz, de házi kolbász, hurka, és jó fajta magvas kenyerek. Ebédre lencselevest eszünk, és Jancsi bácsi, a szomszéd jóvoltából nyúlból készült raguleves is gőzölög a tányérokban. S ott vannak a sütemények, amelyek közül most Böbe vaníliás-csokis és túrós sütije ízlik a legjobban. Böbe dietetikusnak készül, Katával, a testvérével együtt reggelente futnak egy kört a falu körül. Mi, többiek az első nap szintén tornázunk.

Pontosabban egy lengyel játékot játszunk, a „szi-já-szát”. A nap süt, mi hangosan kiáltjuk “szi”, a szomszédban épp disznót vágnak, az is kiált. Két kutyánk, Lezi és Maszat is kiabálnak, amikor meglátják Verát, az apró ölebet, akit Gordon a máltai fiú és Bori fogadtak be.

Reggeli hangkavalkád. Színes, mint Tamás sapkája, Renáta ruhája, másik Zsófi hátán hordott kisbabája, Judit kékfestő szoknyája, Etelka kézzel varrott táskája vagy Baji Béla előadása fotókkal illusztrálva a tápiószelei permás kertjéről.

Béla vasárnap délelőtt bejárja a kertünket, fákat vizsgál, miért olyanok, amilyenek, míg mások málnát ültetnek. Aztán almát, cseresznyét, és két barackot is beásnak a földbe, amely lassan felenged téli dermedtségéből.

Megnyitom a kerti csapot. Inni adok a tyúkoknak. Gesztenyét, a korábban csípős kakast ölbe veszem, megsimogatom. Gesztenyének fáj a lába. A hó és a hideg kikészítette. A kerti munkák után visszaszivárgunk a konyhába, megesszük a maradékokat, elmosogatunk. Bent a szobában magcsere, majd pakolás. Irány Kulcsár Balázsék tanyája Vértesacsán.

A ház kiürül. Valaki itt felejtette a sajtjait, amit tőlem vett, más egy apró fokhagymát, egy szép edényt, egy tollat hagyott itt. Végigmegyek az előbb még emberekkel teli szobákon. A levegőben virágillat. Olyasmi, amely akkor keletkezik, ha az együttlét átváltozik csenddé. Karmóca, a kamaszmacska lábamhoz dörgölődzik. Átmegyek a másik házba, beteszek egy adag ágyneműt a mosógépbe. Kisétálok újra a kertbe. A permakultúra egyik alapelvére gondolok, a közösségépítésre, amely a nyitottságon és a szabadságon alapul. Talán ez a legfontosabb.

A permakultúra alapgondolata az ausztrál Bill Mollisontól és David Holmgrentől ered. Az 1970-es években úgy gondolták, hogy ha az emberi társadalom továbbra is ilyen mértékben folytatja a Föld tartalékainak fölélését, akkor el fogja pusztítani az élővilágot, és önmagát is. Bill Molison Tasmánia hegyei között figyelte a természetet, amikor rájött, hogy létre lehetne hozni az ember számára hasznos fajokból a természetes életközösségekhez hasonlóan működő ökológiai rendszereket. Ezáltal drasztikusan csökkenhetne az emberi szükségletek megteremtésének ipari háttere, energiaigénye és környezetromboló hatása. Ezt az alapgondolatot nevezte el permakultúrának, amelynek célja az is, hogy pozitív közösségi kapcsolatokat teremtsen emberek, embercsoportok között.

Konkoly Edit