Talita

Gyilkosság történt a faluban – Európai történet

Évekkel ezelőtt, a Macskák társaságában láttuk a lányaimmal a Kolibriben először Megyes Melindát. Aztán a Trapitiben, a Boni és Klájd kereket oldban, a Médea gyermekeiben, most pedig az Európai történetben, lelkésznőként. Szürke kiskosztüm, zárt fehér blúz, hátrakötött haj – szokatlan jelmez ez a színésznőn, mint ahogy a darab, az Európai történet is merész, még a bevállalós Kolibrihez képest is. A Holokauszt Emléknapon nagyon is aktuális a téma.

– Anna, a lelkésznő fél. Miért?

– Fél és félt. Fél a felbőszült tömegtől persze, mert a gyülekezet előtti tekintélye nem biztos, hogy elég ebben a helyzetben. Félti a fiúkat, de nem az igazságtalan ítélet, hanem a tömeg önbíráskodásától védi őket, hiszen azt ő sem tudja eldönteni, hogy valóban bűnösök vagy sem.

– Nehéz volt megformálni a szerepet?

– Nekem arról fogalmam sem volt, hogy milyen is egy valódi református lelkész! Aztán megkerestem valakit. A Lövölde téren találkoztunk, később istentiszteletén is voltam. Szerettem volna tudni, mennyire elképzelhető a darabban megírt helyzet. Tőle hallottam a magyarországi falvakban szolgálatot vállaló lelkésznőkről, akik temetnek, esketnek, és tényleg vezetik a gyülekezetet. Az előítéletekről azt mondta, hogy ha valakire rámutatsz, három ujjad mindig magad felé mutat…

– Megtért?

– Nem, nem tértem meg, de nagy hatással volt rám a találkozás. Azóta is dolgozik bennem. Szeretek találkozni emberekkel, hasonlóakkal, mint akiket alakítok. Amikor az egyik darabban egy vak lányt játszottam, megismerkedtem Matatek Judittal, a Vak vagányok című film egyik főszereplőjével, aki azóta meghalt. Addig fogalmam sem volt az ő zárt világukról. Emlékszem, hogy az Oktogonnál találkoztunk. Délutáni forgatag, mindenki siet a dolgára, jönnek a buszok, villamosok, az autók dudálnak, nevetés, beszélgetés foszlányai röpködnek a levegőben, és a lány csak állt – mozdulatlanul, némán, mégis éber figyelemmel. Kiviláglott a tömegből. Ez a kép, ahogyan először találkoztunk, mindig jön velem az előadásokra. Szeretek utánajárni a szerepeimnek. Akkor játszol jól, ha hiteles vagy.

Gyilkosság történt a faluban: megölték a polgármester lányát. Két cigány fiú menekül a templomba. A falu őket gyanúsítja, a lelkésznő mégis befogadja őket. Kinek van igaza, a falusiaknak, vagy a fiúknak? Kinek hisz a lelkésznő? Végződhetett volna boldogan a jómódú fiatal lány és a szegény cigányfiú szerelme? Ki segít, mi a megoldás, ha elszabadulnak az indulatok? Bízhatunk abban, aki békíteni akar? Győzhet az igazság? ( Kolibri Családi Színház: Európai történet, következő előadás: április 18, május 19)
Forrás: http://www.kolibriszinhaz.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=438&Itemid=75

– Miért játszik?

– Mindig is színésznő akartam lenni. Szentesen a Horváth Mihály Gimnázium drámatagozatán tanultam, majd próbálkoztam a színművészetivel is, de nem vettek fel. Elmentem Kaposvárra csoportos szereplőnek. Akkoriban jó kis csapat jött össze. Itt találkoztam Novák Jánossal, aki később hívott a Kolibribe. Ennek már jó pár éve.

– Visszatérve a darabra, megváltoztatta a cigányokhoz való hozzáállását?

– Nem, mert azelőtt sem voltak előítéleteim velük szemben. Azt gondolom, mindenki egyénileg felelős a sorsáért. A darabot egyébként egy Svédországban élő magyar nő, Benedek Judit rendezte, Robert Jelinek munkája nyomán, aki többször járt Magyarországon, hogy romák helyzetét kutassa. Persze, tény, hogy itt élek, és látom, hogy a cigánykérdés valóban nagy probléma. A darab célja az előítéletek lerombolása, de én úgy látom, hogy ma az előadás igazi sikere az, ha a kamaszok tudnak erről a problémáról érdemben beszélgetni. Erre a színház és az előadást követő drámafoglalkozás együtt alkalmas.

– A Kolibriben sok kortárs külföldi és magyar író gyerekdarabja fut, amelyek sokszor a legkényesebb kérdéseket boncolgatják. Hogy látja, milyen ma gyereknek lenni? Jobb vagy rosszabb, mint az ön gyerekkorában?

– Sosem mondanám, hogy a gyerekeim kamaszkora egy rosszabb világban telik, mint amilyen nekem jutott Kecskeméten. Persze merőben más, sokszor nem is tudom, milyen tanácsokkal és szabályokkal tudok nekik segíteni itt, Pesten. De igyekszem velük mindent megbeszélni és bízom bennük.

Az Országgyűlés 2000-ben a magyarországi holokauszt emléknapjává nyilvánította április 16-át, mert 1944-ben ezen a napon kezdődött a magyar zsidók deportálása. 2001 óta április 16-án minden magyar középiskolában megemlékeznek a holokausztról. Bár az Országgyűlés a deportálások kezdetét, április 16-át választotta a holokauszt emléknapjául, ez a dátum voltaképpen szimbolikus. A magyar zsidóság kitaszítása, megalázása, majd részbeni megsemmisítése egy hosszú folyamat végső, tragikus következménye volt.

Konkoly Edit

Forrás: http://mult-kor.hu/cikk.php?id=20369

A közölt Szlovák Judit fotón Megyes Melinda a jobb oldalon látható.