Talita

Keresztény női magazin

Gyűlöl valakit Isten?

Judas-kiss
Meghökkentő a kérdés, talán rögtön le is söpörnénk azzal a megszokott válasszal, hogy nem, hiszen Isten minden embert szeret, csak a bűnt gyűlöli. Igen, ezzel egyetértek, azonban…

… azonban szembe kell nézni a Szentírásnak azzal a tanításával, hogy bizony van egy pont, amin túl már nincs visszatérés, és csak Isten haragja marad hátra. (Zsid.10,26-27).

Egyet már rögtön az elején le kell szögezni! A kétségbeesett ember számára van kegyelem, van visszaút Isten felé, van a megbánásnak helye és lehetősége. Miért? Azért, mert aki bánkódik, annak a szíve még formálható Isten kezében, nem reménytelen. „…bár a szívünk elítél, Isten mégis nagyobb a mi szívünknél…” (1.Jn. 3:20)

Élnek olyan emberek, akik eljutottak odáig, hogy nem is tudnak bánkódni. A szívük végérvényesen megkeményedett: nemcsak igazolják a legmocskosabb bűnös életvitelt, hanem egyenesen ez élteti őket, és soha, de soha nem fogják és nem is tudják megbánni a szívük teljes keménysége miatt. Ők nem töprengenek, nem éreznek lelkiismeret-furdalást, nem ítélik el magukat, nem kétségeskednek, hanem végérvényesen a gonosz foglyai és eszközei lettek. Ez egy út, amire valamikor ráléptek, és ezernyi figyelmeztetés ellenére a szívüket annyira megkeményítették, hogy végül Isten ítéletképpen átadja őket a gonosznak.

A Szentírás beszél erről az állapotról és következményeiről, és nem csupán Isten szeretetéről. A gyakorlati élet is felveti, hogy vannak emberek, akik mindenki számára nyilvánvalóan messze túlmentek azon a határon, amikor még meg lehetne fordulni.


Nézzük e két területet: a Szentírást és a világi tapasztalást!

Nem gondolom, hogy a bibliai hit és erkölcs, illetve azok áthágása megmutatná, hogy itt bizony elfogyott Isten türelme. Sokszor hajlamosak vagyunk felületesen ítélni a kiakasztó erkölcsi állapotok és azok negatív hatásai alapján. Istennél máshogy van. Ő a szív állapota alapján ítél elsősorban. Mi, emberek nem látunk a szívbe, legfeljebb külső jelekből következtetünk, de jobb, ha tudjuk, hogy nem hibátlanul. Sok minden gátolhatja, hogy tiszta ítéletet hozzunk. Isten azonban tökéletesen ítél. Soha semmi és senki nem zavarja meg a tisztánlátását és ítéletének jogosságát. Hitem szerint soha senki nem fog úgy elveszni, hogy nem szolgált rá. Ez véleményem szerint túlmegy az örökletes romlottság kérdésén.

Tehát a Szentírást alapul véve:

Mert így szól az Írás a fáraóhoz: „Éppen arra rendeltelek, hogy megmutassam rajtad hatalmamat, és hogy hirdessék nevemet az egész földön” …Az Isten pedig nem haragját akarta-e megmutatni és hatalmát megláttatni, és nem ezért hordozta-e türelemmel a harag eszközeit, amelyek pusztulásra készültek? (Rom. 9:17.22)
Ne kövessétek annak a népnek a szokásait, amelyet kiűzök előletek! Megutáltam őket, mert mindezeket cselekedték. (3Móz. 20:23)
Nem állhatnak meg szemed előtt a dicsekvők, gyűlölsz minden gonosztevőt. Elpusztítod a hazudozókat; a vérszomjas és álnok embert utálja az Úr. (Zsolt. 5:6.7)
Az Úr megvizsgálja az igazat és a bűnöst, szívből gyűlöli azt, aki az erőszakot szereti. (Zsolt.11:5)
Ézsaut pedig gyűlöltem; hegyeit pusztává tettem, birtokát a pusztai sakáloknak adtam. Edóm ugyan ezt mondja: Összezúztak bennünket, de mi újjáépítjük a romokat! – a Seregek Ura azonban azt mondja erre: Ők csak építsenek, én majd lerombolom! Gonosz országnak nevezik őket, olyan népnek, amelyre mindig haragudni fog az Úr. (Mal.1:3-4)
Jézus így válaszolt nekik: „Nem én választottalak-e ki titeket, a tizenkettőt? Egy közületek mégis ördög.” Júdás Iskáriótesre, Simon fiára mondta ezt, mert ez akarta őt elárulni, pedig egy volt a tizenkettő közül. (Ján. 6:70-71)

Nos, ez csak néhány igevers a Szentírásból, melyből látszik, hogy Isten nem valami jóságos télapószerűség, aki jóságos mosollyal az arcán integetve mindig mindent elnéz. Nem is valamilyen Buddha, aki behunyt szemmel üldögél, és észre sem veszi, hogy mi folyik körülötte. Van egy pont, aminek az átlépése Isten haragját vonja maga után, nem is akárhogyan: ez a harag egy személy vagy egy nép végleges elutasítását is jelentheti.


Hol van az a pont, ami után már nincs kegyelem?

A keresztények kész válasza legtöbbször az, hogy a kegyelmi idő a halállal zárul le. Nos, ez sokszor így van, de nem mindig. Lehet, hogy sokaknál már előbb lezárult? Nekem úgy tűnik, hogy igen. Azután még él az ember, de nem úgy, mint aki felé nyitott az evangélium, hanem mint aki egy két lábon járó felkiáltójel. Ez az ember már nem tud megtérni. A szíve olyan kemény, hogy soha nem fog megtörni. Biztos, hogy nem fog hinni soha. Isten őt életben hagyja, de már nem az evangélium reménységéért, hanem hogy nyilvánvalóvá tegye az Ő hatalmát és ítéletét. Például idetartozik a bibliai Fáraó, sok pogány nép az Ószövetségből, akik gyermekeket áldoztak vagy Iskáriótes Júdás az Újszövetségből. Erről a pontról senki nem tudja, hol található, egyedül Isten ismeri.

A történelemben az egyházak sok képviselője komolyan vétkezett akkor, amikor maguk húzták meg ezt a vonalat, és Isten szerepében tetszelegtek: amikor magukhoz ragadva a hatalmat sok eretneknek vélt embert üldöztek, megsemmisítettek. Semmilyen ember, vallás, egyház, testület kezében nincs olyan Istentől kapott hatalom, mely alapján jogában állna a másik embert hitbéli kérdések alapján üldözni, neki szenvedést okozni, megölni!


Ítélkezés társadalmi nézőpontból

Társadalmi, világi szempontból szemlélve téves az, ha egy társadalom azzal az előfeltevéssel gyakorolja a törvénykezést, hogy minden ember képes megváltozni, csak ki kell belőle hozni a jót. Bizony vannak olyan bűnözők, akik soha nem fognak megváltozni, akiknek például a gyilkolás beteges örömöt okoz, szenvedélyükké vált, és azt ki is élik. Ezért az ilyen emberek nagyon komoly veszélyt jelentenek mindenkire, mert nincs bennük erkölcsi gát vagy a lelkiismeret szikrája sem. Sőt, saját teljesen eltorzult vágyaikat maximálisan jónak tartják. Valami ilyesmire gondolhattak a Szentírás írói is, amikor a vérszopó, az ártatlan kárára vérengző emberről van szó (Károli-fordítás szerint). Senki ne értsen félre! Nem a börtönök lakói között végzett lelkipásztori szolgálat megkérdőjelezéséről van szó. Mert bizony ott legtöbbször olyan emberek ülnek, akik Isten szemében menthetők, néha még a gyilkosságért elítéltek is. Sajnos az ilyen vérengző, vérszopó ember talán nincs is börtönben, hanem potenciális időzített bombaként ott sétál az emberek között, lesben állva, mint ahogy a Bibliában is olvashatjuk: „Jöjj velünk, álljunk lesbe vérontásra, ólálkodjunk az ártatlanra, ok nélkül is! Nyeljük el őket, mint a holtak hazája az élőket, tökéletesen, mint akik sírba szállnak!” (Péld. 1.11-12) Ide tartoznak még olyan társadalmi rendszerek is, amelyek törvényerőre emelték a gonoszságot. Ilyen ókori társadalmak felett gyakorolt időnként Isten ítéletet. Ez nemcsak a régmúlt, hanem bizony a közelmúlt vagy éppen a jelen problémája is. Gondoljunk csak a fasizmusra, a kommunista népirtásokra: Pol Potra, Mao Ce-tungra vagy az 1994-es ruandai népirtásra és a ma aktuális észak-afrikai és közel-keleti terrorra! Megszüntetésükre törekedni kell, mert ezt követeli meg a társadalom önvédelme. Ha ezt nem teszik meg, akkor az egy társadalmi öngyilkossággal ér fel. Természetesen csak törvényes eszközökkel, törvényes úton érvényesülhet ez a védekező mechanizmus. Az önbíráskodásnak nincs helye!

A társadalom csak jelekből következtet, és földi értelemben védekezik és ítél. Ettől még van ennek is létjogosultsága. Istennél azonban a tét az ember örök élete. Az ember ítélete, ha igazságos és precíz is, de magában hordozza a tévedés lehetőségét. Isten azonban nem téved, az Ő ítéletei teljesen igazságosak és jogosak, mivel Ő elsősorban a szív alapján ítél, méghozzá abszolút tökéletesen.

A kérdést felvetettem, némileg körül is jártuk, de bőven van még mit átgondolni…

 

L. Nagy Zoltán

A cikk forrása a szerző blogja: Credo ut intellegam

Kép
a Jézus Krisztus szupersztár c. filmből

Ajánljuk még:

Bűnöm előttem lebeg szüntelen

Zakeus – Istenért érdemes fára mászni

“Azt hittem, megöl…” 18+

Mi mennyi? Stohl András a törvény előtt


Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Kereső

Alapítványunk

A Fiatalok, a Nők, az Ember Méltóságáért Alapítvány
Számlaszámunk: 10918001-00000120-06900008
Anyagi támogatást szívesen fogadunk. (Adó 1%-ra sajnos nem vagyunk jogosultak.)

Hírlevél

Add meg az email címedet, majd a megjelenő ablakban írd be az ellenőrző kódot.

Nyilvántartási szám: NAIH-105162