“Újult szívemben csak Te vagy, és tört szívemben csak Te voltál”
Hajnal Anna (1907-1977) Megtanít engem újra című verse:
Megtanít engem újra majd
bevesz dalosok seregébe,
kik karban énekelnek mind
egyetlen fülnek gyönyörére;
szép lehelletünk ki nem fogy,
fuvolák, klarinétok, kürtök
édes szelében lengenek
a megujult ifjúi fürtök.
Újult szívemben csak Te vagy,
és tört szívemben csak Te voltál,
emelj ki, hántsd le gyászruhám!
a némaság gödrébe dobtál.
Újítsad meg lehelletem,
oldd meg, hadd szabaduljon nyelvem,
szétfeszítenek a szavak,
szárnyukat bontják kebelemben.
Kiáltás, mint az ifjú víz,
mikor a nagy hegyekből indul
szökik fel bennem s elzuhan:
oldj fel! emelj ki záraimbul!
Oly mélyre zártál egymagam,
élőt a holt birodalomban,
a némaságban lakozók
szólama szólal meg valómban:
Emelj ki! oly nagy az öröm
téged dicsérő tagjaimban,
most tudom, hogy csak szerelem
kiáltott érted jajjaimban!
Most tudom, ott lenn neked ég
a sírba-tettek alvó csontja,
olvadó csontjaink tüze
örömök kék szikráit ontja.
Fogadj el, hadd dicsérjelek,
végy be dalosok seregébe,
kik karban énekelnek mind
halló fülednek gyönyörére:
neked és érted s magamért
oldjad meg nyelvem merevségét,
végy vissza ki tiéd vagyok!
ne akard lelkem vereségét.
Kép
Tweet