Talita

Hány napig tartott a teremtés? – Az idő a Bibliában 2.

Az ókori sémi – és ezzel együtt a bibliai – időkép jelentősen különbözik a mai felfogásunktól. A különbséget a legszemléletesebben úgy lehetne leírni, hogy míg mi az időt leginkább mozgásként, haladásként értelmezzük, addig a Biblia egyfajta térnek írja le, tartályként szemléli, amelybe az egyes történések, események gyűlnek.

Ez a kép jelenik meg számos helyen a Szentírásban, amikor idők “beteléséről” beszél, pl.:

“Betelt az idő, és elközelített már az Isten országa: térjetek meg, és higgyetek az evangéliumban.” (Mk 1,15)

A betelés végpontot jelöl. Megtörtént minden, aminek meg kellett történnie; nem lehet semmit hozzátenni, nem fér bele több, de nem is hiányzik belőle semmi sem; az adott eseménynek, korszaknak kiszabott idő betelt. Új időnek, új korszaknak kell következnie. Az időnek a bibliai felfogásban megőrző, konzerváló funkciója van. Az idő haladása nem elmúlttá teszi, nem megsemmisíti a történteket, hanem éppen ellenkezőleg, megtartja azokat. Ami egyszer megtörtént, az már véglegesen megmarad, soha el nem múlik. Ezért is tud az idő “betelni”.

A próféciák tipikusan az ilyen “betelt időkhöz” kapcsolódnak. A prófécia tehát nem a történelem egy bizonyos időpontjához kötött eseményt jövendöl, hanem olyat, ami egy meghatározott eseménysorozat hatására következik be. Akkor történik meg, amikor ahhoz minden, aminek meg kellett lennie, megtörtént, tehát betelt az idő. Éppen ezért nincs értelme a jövőre vonatkozó próféciákkal kapcsolatban semmiféle számolgatásnak, spekulációnak, hiszen a próféciákat nem a puszta eltelt idő, hanem az odáig vezető események teljesítik be.

A Biblia az ember életét – idejét – sem elsősorban haladásként, hanem egyfajta bővülésként értelmezi. Az évek során mi sem magunk mögött hagyjuk életünk eseményeit, hanem összegyűjtjük őket. Az időkép ebben az esetben is leginkább valamiféle térre, tartályra hasonlít. Mint egy nagy hátizsák vagy bőrönd, amibe folyamatosan pakoljuk bele tetteinket, gondolatainkat, indulatainkat, életünk eseményeit, hogy végül ezzel a “csomaggal” álljunk Isten elé.

Ezek szerint mennyi időt jelöl a teremtéstörténet hat napja?

A Biblia időszemléletének sarkalatos kérdése a hatnapos teremtéstörténet értelmezése. Rengeteg vitát váltanak ki a különböző elgondolások, amelyek sajnos a legtöbb esetben nem veszik figyelembe, hogy a Biblia teljesen másként tekint az időre, mint mi. Értelmetlen a kérdés, miszerint hatszor huszonnégy óráról van-e szó a teremtéstörténetben vagy évmilliókról, ugyanis az ókori sémi gondolkodás, és ezzel együtt a teremtéstörténet az idő általunk ismert definícióit nem ismeri. Arról, hogy – a mi időfogalmaink szerint – Isten mennyi idő alatt teremtette a világot, a teremtéstörténet egyszerűen nem beszél.

Kanyarodjunk csak vissza az egy nap definíciójához. Számunkra az huszonnégy egyforma órát jelent. Az Ószövetség embere számára az egy nap a napkeltétől alkonyatig tartó időszak. Hány óra ez? Ennek a kérdésnek az ő gondolatvilágukban nincs értelme, mert a napok és az órák számukra nem egyforma hosszúak.

Az idő a Bibliában Isten teremtménye. Ő hozza létre azzal, hogy az egyes teremtési napoknak kezdő és végpontot ad:

“És lett este és lett reggel, első nap.” (1Móz 1,5)

Ennek nyomán az idő az Ószövetség embere számára elsősorban határokat jelent. Egy nap határai a reggel és az este. Az időt nem önmagában, hanem mindig az azt betöltő esemény, tartalom felől értelmezik. Egy nap az az időtartam, amit betölt a világosság, tehát amíg világos van, addig tart egy nap. Az idő számukra az azt betöltő esemény nélkül értelmetlen. Ez egy nagyon jelentős szemléletbeli különbség a mai ember gondolkodásához képest. Az események történésének idejét elsősorban nem számokkal írják le, hanem további történésekhez kötik, hiszen az időnek ezek a történések adnak tartalmat és értelmet. Persze létezett időszámítás, de messze nem tulajdonítottak neki akkora jelentőséget, mint mi.

A mai ember számára az idő az elsődleges, abban helyezi el a dolgokat – időt szakít rájuk –, az Ószövetségben viszont az eseményeknek van ideje, ami azt is jelenti, hogy ha valamit az ember megtesz, akkor megkapja az arra rendelt időt. Az idő tehát számukra nem egy eseményektől független önálló valami, hanem éppen ellenkezőleg, csakis a dolgoknak, eseményeknek van idejük. Érdemes ilyen szemszögből végigolvasni egyszer a prédikátor könyvének harmadik fejezetét.

“Mindennek megszabott ideje van, megvan az ideje minden dolognak az ég alatt.” (Préd 3,1)

Nos, mi köze van mindennek a teremtéstörténethez? Nagyon sok. Olyannyira, hogy a fentiekből kiindulva már csak egy szimbólumot kell értenünk ahhoz, hogy tisztán lássuk a teremtéstörténet napjainak kérdését. Ez a szimbólum pedig a világosság.

A világosság képe a zsidóság gondolatvilágában nagyon erősen összefügg Istennel, Isten jelenlétével. Amikor a teremtéstörténetben Isten megjelenik, világosság lesz, pedig csak a negyedik napon teremti meg a Napot, a Holdat és a csillagokat. Érdemes megfigyelni, hogy már az első három napot is “napnak” nevezi a Szentírás, pedig ekkor még nincsenek is világító égitestek, amelyek meghatározhatnák az egyes napok határait. Ebben a kontextusban az “egy napnak” mint időegységnek semmi köze az égitestekhez, mégis napokról olvasunk. Világosság tehát már akkor is volt, amikor még sem Nap, sem Hold, sem csillagok nem léteztek, mert ahol Isten jelen van, ott világosság van. Erről az összefüggésről rengeteg helyen ír a Biblia. A Jelenések könyve is Isten jelenlétét teszi a világosság forrásává.

“Éjszaka sem lesz többé, és nem lesz szükségük lámpásra, sem napvilágra, mert az Úr Isten fénylik fölöttük, és uralkodnak örökkön-örökké.” (Jel 22,5)

Tehát ahol Isten jelen van, munkálkodik, ott világosság van. Hogy határoztuk meg az egy nap fogalmát? Egy nap az az időtartam, amit betölt a világosság, tehát amíg világos van, addig az egy nap. Ebből következik, hogy a teremtési napok sem fix időegységeket jelölnek, hanem szakaszokat. Isten teremtői művének szakaszait. Amíg Ő munkálkodott, addig a világosság nem szűnt meg, és addig annak a napnak nem volt vége. Hogy mennyi ideig tartott mindez? Pontosan addig, ameddig el nem készült minden és így a teremtés ideje be nem telt.

Jorsits Attila

Az előző rész itt olvasható.

Nyitókép

Forrás: Teológiablog