Talita

Keresztény női magazin

Három sátor


Kérünk, ne engedd,

hogy valaha is szikár szavak, poros mondatok sátorába zárjuk
a kimondhatatlant, a megfoghatatlant!


Három sátor

Akkor, ott,
fenn a hegyen
sátrakat akartunk építeni,
bizony, nem értettünk semmit,
mi hárman:
Péter, János, Jakab

midőn a régi sziklás hegy göcsörtös fáival, kanyargós ösvényeivel
eltűnt, felolvadt a másik hegyben,
elszenderültek a színek, a piros, zöld, sárga, kék,
megpihentek a ragyogó fehérben,
amelyből születtek,
amikor Mózes végleg kiadta kezéből a két táblát,
Illés elküldte a tüzes szekeret,
megláttuk őt,
ahogy soha eddig

megfáradt testén, kopott köntösén, sokszor könnyes szemén
átderengett a legbelsőbb, a fény, amit hordozott
kialudtak a szavak, az igék,
csak egyetlen hang maradt és szólt:
Ő az!

akkor
sátrakba akartuk kényszeríteni,
ami bezárhatatlan

most,
hogy már évek óta járjuk a föld ösvényeit,
elmondjuk, ami volt és lesz,
kérünk, ne engedd,
hogy valaha is szikár szavak, poros mondatok sátorába zárjuk
a kimondhatatlant, a megfoghatatlant

régóta járjuk az utat
tudjuk, a poros ösvény csak függöny,
a szavak szegény ruhák, köntösök,
egyszer újra felizzanak,
fehéren lángolnak,
mint a hegyen

megyünk, megyünk tovább
Péter, János, Jakab

 

(Máté 17, 1-9. A színeváltozás)

Molnár Béla verse

A szerző korábbi verse a Talitán:

Karácsony – Apokrif

Kép


Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Kereső

Alapítványunk

A Fiatalok, a Nők, az Ember Méltóságáért Alapítvány
Számlaszámunk: 10918001-00000120-06900008
Anyagi támogatást szívesen fogadunk. (Adó 1%-ra sajnos nem vagyunk jogosultak.)

Hírlevél

Add meg az email címedet, majd a megjelenő ablakban írd be az ellenőrző kódot.

Nyilvántartási szám: NAIH-105162