Talita

Házasságtörés 3. rész – „Egymás cinkosai is vagyunk.”

A Teremtés könyve szerint Isten egymás számára, egymás boldogítására alkotta meg a férfit és a nőt. Kettejük kapcsolata, amelyet házasságnak nevezünk, egész életre szóló szeretetközösséget jelent. Ha megbomlik, vagy végső esetben felbomlik ez a szeretetközösség, annak az ember az oka. Házasságtörés című cikksorozatunk harmadik és egyben utolsó darabja is pontosan mutatja, miért. Mostani interjúalanyunk, egy vezető pozícióban dolgozó, házasságban élő nő is névtelenül vállalja a beszélgetést.

– Amikor megismertelek elképzelni nem tudtam, hogy te házasságban élsz, főképp, hogy gyermeked is van.

– Miért?

– Független és szabad vagy. szókimondó, konfliktusvállaló, a művészvilágban forogsz, látom, iszol is rendesen, bulizol, ha úgy esik. Egy ilyen nő képe nehezen illeszthető össze egy szorgos családanya, gyerekét reggel az óvodába, iskolába vivő feleség képével.

– Nem te vagy az első, aki ezt mondja, de nem értem. Miért nem lehet egy aktív, társadalmi szerepet is vállaló nőnek családja? Nem könnyű, néha majd megőrülök, hogy összeszervezzem a gyermekem farsangját az elfoglaltságaimmal, de valahogy mindig sikerül. A kislányom megtanulta, hogy mi máshogy élünk.

– Máshogy? Ez mit jelent?

– Máshogy. Nem a külvilágnak kívánunk megfelelni, hanem önmagunknak. Nem mutatunk semmit kívülre, nem vetjük alá magunkat különböző akaratoknak és irányoknak. Megtanultunk egymáshoz igazodni, ugyanakkor külön életteret is biztosítani a másiknak. Ez igaz a férjemre, a gyermekemre is. Maximálisan figyelembe vesszük a másikat. Semmi nem kötelező, délben ebédelni, hatkor vacsorázni. Akkor eszünk, ha megéheztünk, és javarészt azzal foglalkozunk, amit szeretünk. Ha kell, kockázatot vállalunk. Szabad embernek nevelem a gyermekemet, önálló gondolkodásra késztetem, pici kora óta döntéseket hoz, és irányít, természetesen, a döntéseiért felelősséggel tartozik. Soha nem gügyögtünk hozzá, mindig kikértem a véleményét fontos, őt is érintő dolgokban. Például, melyik óvodába, majd később melyik iskolába menjünk. Az iskoláról hamar kiderült, hogy rosszul döntöttünk, eljöttünk, most jó helye van.

– Mi a munkád?

– Egy design cég vezetője vagyok.

– Mióta vagy házas?

– 18 éve.

– Körülötted házasságok szűnnek meg, családok bomlanak fel, hogy sikerült ilyen életmóddal ennyi ideig kitartanotok egymás mellett?

– Mindketten otthon dolgozunk. Igaz, más ritmusban élünk. Én hajnali lény vagyok, ő éjszakai. Gyakorlatilag váltjuk egymást, bár a munkám miatt gyakran el kell járnom. Vannak időszakok, mikor alig látjuk egymást. A gyermekünkkel kapcsolatos dolgokat közösen intézzük. Én szeretek a világ történéseiben részt venni, ő nem. Szeretek utazni, néha barátokkal lemerülni az éjszakai város életébe, ő nem. Ritkán csinálunk közös programot, és ritkán szólunk bele egymás életébe. De minden megbeszélhetővé vált, legalábbis egy idő után.

– Ezt én inkább erős különbözésnek látom, semmint egyezésnek.

– Épp ez a jó benne. Ha valaki olyannal lennék együtt, akivel mindenben azonos az ízlésünk, mindenhová együtt mennénk, hamar megunnám. A házasság nem azt jelenti, hogy napkeltétől napnyugtáig mindent együtt kell csinálnunk.

– Ez azt jelenti, hogy a szerelmi életetekben is külön utakon jártok?

– Nem vagyok a promiszkuitás híve, a szerelemé viszont, igen. A házasság és a szerelem, a társ és a szétesett őrület, ami a szerelemmel együtt jár, két különböző dolog. Én a társamat választottam, mikor úgy döntöttem, hogy vele akarom leélni az életem. Szeretem őt úgy, ahogy senki mást. Amikor meghallom a hangját a telefonban, ugyanazt a meleg bizalmat érzem, ami nagyon kevesekkel adatik meg. A barátommá lett az évek folyamán. Mikor összekerültünk, ígéretet tettünk, hogy nem hazudunk egymásnak. Ezt nagyon nehéz tartani, de igen ritkán szegjük meg. Ha igen, azt is elmondjuk a másiknak, csak egy jól időzített alkalommal. Amikor elbírja. Egyébiránt már annyira ismerjük egymást, hogy csak rám néz, s rögtön olvas az arcomból. Egymás cinkosai is vagyunk. Ez a lehető legjobb dolog egy házasságban. Egyetlen lényegi megbeszélés vagy vallomás sem marad el soha. A mai napig éjszakákat tudunk átbeszélgetni. Mindig megrendülök a bölcsességétől. Akkor is, ha nem minden nap villantja fel. Amit szeretek a házasságomban, az hogy még mindig vannak rejtett tartalékok a kapcsolatunkban, még mindig meg tud hatni, meg tud lepni, ahogy egy-egy életeseményben viselkedik.

– Mégis, hogy értsem azt, hogy a szerelem híve vagy? Szabadon szerelmeskedtek másokkal is?

– Mi nagyon szeretjük egymást, ezért azt szeretnénk, ami a másiknak a legjobb. Ez azt jelenti, hogy a szexben minden vágyunkra rákérdezünk, átbeszéljük, s a lehetőségekhez képest megvalósítjuk. Mindenben nyitottak maradtunk. Mikor egy csöppet lanyhult, vagy fáradt az egymás iránt való érdeklődésünk, akkor a kíváncsiságunk mindig erősebb volt a szemérmünknél. Ez az az időszaka a szerelemnek, amikor már észreveszed, ha valaki mélyen a szemedbe néz. Szerintem nem szabad elhazudni a vonzásokat, ezek is szép és maradandó pillanatokká válhatnak. Volt olyan találkozásom, amire a mai napig emlékszem, holott csak az történt, hogy a buszon egy fiú felemelte a fejét és a szemembe nézett. Ez ennyi, és mégis történetté vált. Minden azon múlik, hogy mennyire veszel részt az életedben.

– Tehát, ebben az időszakban másokkal is lefeküdtetek?

– Ez nagyon evilági közelítés. Nem, nem lefeküdtünk másokkal, hanem valamely olyan adományban részesültünk, amiben kevesen ezen a földön. A totális beleolvadás egy harmadik félen keresztül is, aki hol fiú volt, hol lány. Nem sok volt ilyen, de évekig ható hullámokat vetett.

– Azt mondod, hogy három ember szerelme több kettőénél?

– Nem, ezzel nem ezt állítom. Csak azt, hogy vannak másféle létformák is a világon, itt ezen a földön, amivel boldoggá tudod tenni a másikat. Gátak, görcsök és félelmek nélkül. Hazugság nélkül. Ezek által nyitott és tiszta viszonyba kerülsz önmagaddal, és azzal is, akit a társadul választottál. Nem kell vágyakoznod, ha nem kapsz meg valamit otthon a házastársadtól, akit nagyon szeretsz, de bizonyos dolgokat nem tesz meg neked, s ezért máshol keresed meg, amit kapni szeretnél. Nézz körül, hányan és miképp csalnak, hazudnak, aláznak meg másokat, eltitkolt, pitiáner viszonyokkal, ami egy idő után természetszerűleg váláshoz vezet, vagy a „gyerekek miatt maradjunk együtt” hazug kapcsolatához.

– Ez egy kemény tabu átlépésén keresztül vezető út. Mégis, hogyan sikerült átlépni?

–  Technikailag úgy történik, hogy két ember elkezd dadogni valamiről, ami kíváncsivá teszi őket. Vagy titkos álmodozásaik tárgyaként jön elő, rákérdeznek ezekre a kívánalmakra, majd egyre többet beszélnek róla, s ha létezik ilyen bizalmi külső viszony, barátság, elhallgatott vonzalom, azt megpróbálják behívni maguk közé. Érdekes, hogy nekünk mindig azonnal sikerült, mert rátapintottunk valamely olyan lényegre, vágyra, amelyet soha nem mondtak még ki senkinek, nem öltöttek testet senkiben. Ajánlom Tarkovszkíj Andrej Rubljovját mindenkinek, lesse meg az ott gyönyörűen megfogalmazott szerelem ünnepét.

– Arra akarsz kilyukadni, hogy ez tiszta történet?

– Az emlékképeit sem szégyennel idézem fel, mikor összefutok azzal, aki részese lehetett ennek a szépségnek. Bátran nézünk egymás szemébe, cinkos és szeretetteli összekacsintással. Megöleljük egymást, s mindenki megy a maga útjára, most nem ennek az ideje van. De volt, amikor az volt, s az gyönyörű volt.

– El tudod ezt képzelni csoportszexben is?

– Nem. Ott túl sok az információ. Az számomra már pornográfia.

– Volt olyan, amikor más irányt vett a történet, és mondjuk nem tudtatok megszabadulni attól, aki ideiglenesen az életetek része lett?

– Sokféle történet volt, gyakorlatilag a legjobb barátaim, barátaink maradtak azok, akikkel valaha együtt voltunk.

– Ahogy idősödtök már nem annyira fontos a szex?

– A megtalált személyiség, munka, életforma, gyermek, társ egységében kell elhelyezni ezt a történetet. Már nincs önmagában létező öröm, minden mindenhez kapcsolódik.

– Mai fejeddel, ha olyan helyzetbe kerülnél, megölelnél mást is a férjeden kívül?

– Ha tiszta és ölelő, befogadó a történet, akkor igen. Nem érdekel a szex, az egyesülésre vágyom. Ez szerintem a gyermeki odaadás legmagasabb foka. Az odafordulásé.

– A bűn kérdése fel sem merül?

– Bűn a bizalom, az odaadás és a mámor? Isten nem kegyetlen, nem bosszúálló. Akkor igen, ha nem veszed figyelembe őt.

Gyimesi Ágnes Andrea

A fotó Stephen Frears: Veszedelmes viszonyok (1988) c. filmjéből való, melyet Laclos azonos című regényéből (1780) készítettek. A két főszereplő: Glenn Close és John Malkovich