Talita

Keresztény női magazin

Hírvivő – „Én nézek a szemeden keresztül”

hossz_zoltn
Hosszú Zoltán még buddhista szerzetesként élt, amikor olvasni kezdte a Szentírást. Olyan nagy hatással volt rá, hogy Jézushoz kezdett imádkozni. Közben megnősült, két lánya született, aztán elvált. Volt könyvárus, fordított könyvet, ma egy gyermekotthonban nevelő. Ha teheti, mindennap misére jár, szerdánként és minden második szombaton imacsoport van otthonában.

Erdélyben születtem 1960-ban, a Szilágysomlyó melletti Somlyóújlakon. Apám az építőiparban dolgozott, anyám háziasszony volt. Hárman vagyunk testvérek, nagyon szép gyerekkorom volt, egy erdész nagypapával, egy csodálatos nagymamával, hegyekkel, a Kraszna folyóval, erdővel.

Gyerekkoromban, tizenévesen a szülőfalum határában, a domboldal egy mélyedésében szerettem háton fekve a felhőket nézni. Egy ilyen alkalommal magamban ezt hallottam: „Én nézek a szemeden keresztül.” Elgondolkodtam. Ő néz a szememen keresztül. Milyen szelíd, milyen bensőséges a hang. Csak szemlél, figyel, nem lépi át szabadságom határát.

Később, amikor Nagyváradról, ahol akkor éltem, négy barátommal nekivágtunk a világnak, már 1981-et írtak. A Ceausescu-diktatúra idején mi, erdélyi magyar fiúk 21 évesen úgy döntöttünk, hogy elég a félelemből és a megaláztatásból. Ám amit terveztünk, egy kissé másképp alakult.

hrviv_somlyoujlak2
A halál közelében

Indulásunk éjszakáján a román határőrök a szerb határnál elfogtak. Éjjel a kihallgatás alatt, ami igazából a verésről, lelki és fizikai kínzásról szólt, feladtam az életem. Éjjel 2 óra körül volt (a sötétség órája, ahogy Jézus mondja), amikor kilépve a veréstől teljesen elgyengült testből, felülről láttam magam, amint ülök a cellámban.

Édesanyám akkor éjjel azt álmodta, hogy egy nagyon magas épület szélén billegek. A következő félórás verés már nem fájt annyira, mint az azt megelőzők. Így kezdődött ötünk szabadság-álma, rabsággal. Rádöbbentem, hogy a szabadságot nem kívül, hanem belül kell keresnem.

A szökési kísérlet miatt tíz hónap börtönbüntetésre ítéltek. Amikor szabadultam, leérettségiztem, és elkezdtem a buddhizmus iránt érdeklődni. A kereszténység akkor még nem vonzott, mivel a külsőségeket láttam, azt, hogy a papok jólétben élnek, autót használnak, aktatáskával járnak. Ez számomra nem volt vonzó.
Házasság, Anna kislányom és buddhizmus

Közben megismerkedtem egy magyarországi lánnyal, Emiliával, aki a feleségem lett. Kapcsolatunk névházasságnak indult, de igazi házasság lett belőle. 1988-ban érkeztem Magyarországra. ’89-ben Budapestre költöztünk, és megszületett Anna lányom. Ebben az időben könyvet árultam a város különböző pontjain. Egyszer egy rádióműsorban hallottam Laár Andrást a buddhizmusról beszélni. Végül megismerkedtünk, és elindult a Tan-Kapuja Buddhista Főiskola. Később megalapítottuk a Magyarországi Buddhista Egyházat, ami a feleségem érdeklődését is felkeltette. A Főiskolát végül is nem végeztem el, kevésnek éreztem, vonzott egy hiteles láma melletti gyakorlat. Ekkor kezdtük el Taron építeni a buddhista kolostort, ahová ’93-ban hét hónapra, heten, egy magyar láma vezetésével visszavonultunk. Ez volt az a klasszikus tibeti aszketikus gyakorlat, aminek a neve „nyungne”. E tapasztalat megalapozta az egész további életemet. Minden második nap nem ettünk, nem ittunk, nem beszéltünk, és hét hónapig nem éltünk házaséletet. Három hónap után fogyni kezdtünk, akkor kezdődtek az ún. Isten-élményeim. Ez idő alatt társaim tudta nélkül az Evangéliumokat olvastam. Bár a Dalai Láma híres a nyitottságáról, magyar követőinek egy része számára nem voltam „buddhista konform”. Igazuk volt. Végül is nem buddhista voltam, hanem arra az igazságra vágytam, ami szabaddá tesz. Ez az igazság nem egy valláshoz tartozás, nem egy absztrakt gondolat, hanem egy Személy, maga Jézus, a Megváltó, aki azonosította magát az Úttal és az Élettel.

hrviv_sztupa
Mondd azt nekem, hogy Édesanyám!

A visszavonulás alatt Antalóczy atya könyvét olvastam a XX századi Mária-jelenésekről. Olvasás közben éreztem, hogy magához ölel a Szűzanya. Úgy éreztem, el kell mennem Csíksomlyóra! Még abban az évben, decemberben ott találkoztam Antal testvérrel, a csíksomlyói remetével. Ültem a lefordított koporsóján – éjszaka felfordította, abban aludt –, és hallgattam, amit életéről mesél. Fiatalkorában, amikor minden összeomlott körülötte, egy lépcsőházban ülve arra gondolt, hogy véget vet az életének. Ekkor kék palástban megjelent neki a Szűzanya, és így szólt: „Mondd azt nekem, hogy Édesanyám!” Hát ezért a mondatért mentem Csíksomlyóra! Valami óriási boldogság és bizonyosság öntött el. Visszautazáskor a vonaton, a rózsafüzéremmel ezt mondogattam: Van Édesanyám! Van Édesanyám!

Ezután ’94. február 13-án elkezdtünk egy második hagyományos visszavonulást, amely három év, három hónap és három hétig tartott. Ekkor egy másik könyv volt velem, az Igaz élet Istenben, amely Jézus és Mária üzeneteit tartalmazta. A csöndben olvasva felismertem Jézusban azt a csodát, akire minden ember a szíve mélyén vágyik. Hazataláltam: lett egy Édesanyám, Mária, lett egy Bátyám, aki maga a Megváltó, és egyúttal lett egy Apám is, aki maga az Isten, a Mennyei Atya. Így most már nemcsak földi családom van, hanem egy Mennyei is.
Újjászületve

A kolostorban napirendünk szigorú volt: hajnali háromkor gongütésre keltünk, azután mindenki egyedül, még a cellájában százszor leborult, majd tisztító, felajánló meditációk következtek. Én akkor már Jézust tartottam a mesteremnek. Hajnal ötkor Tara (ami szanszkritul Csillagot jelent, ő a buddhista Istenanya) dicsőítés következett, majd reggeliztünk, aztán meditációk és különböző szertartások egész este kilencig. Ez egy nagyon szépen kidolgozott rendszer, amit katolikusként is sokra becsülök. Ekkor egy őszi napon a Szűzanya tudomásomra adta, hogy a buddhisták is az ő gyermekei. Ettől az egyetemes szeretettől mélyen megrendültem.

A kilencedik hónapban több jel hatására úgy döntöttem, elhagyom a buddhista kolostort.

Egy hátizsákkal és magyar-román szótárral visszamentem Erdélybe, lefordítani az Igaz élet Istenben című könyv üzeneteit. S vittem a Jézusban való szabadság lehetőségét. A feleségem, aki szintén a szívébe fogadta Jézust, ott maradt Taron, a kolostorban a kislányunkkal, de minden vasárnap misére járt Mátraverebély csodaszép templomába. Ezt a buddhisták nem nézték jó szemmel.

Hét évig voltam megszakításokkal Erdélyben, Nagyváradon, ahova 2001-ben meghívtuk az Igaz élet Istenben című kötetek prófétanőjét. Időközben elköltöztünk a kolostorból, 1998-ban született még egy kislányunk, Mária Rózsa. Bár korábban szerettük egymást, mégis a feleségemmel a kapcsolatunk megromlott. A válás megviselt.

hrviv_bruno_ganz

Ki vagyok én?

Még küldetésem elején, talán ’95-96-ban történt, hogy egész lényem egy kérdés lett: Ki vagyok én, mi a Nevem?! A Moszkva téren ültem, és már harmadik napja égetett ez a kérdés, amikor egyszer csak odalép hozzám egy férfi szalonspicces állapotban. „Leülhetek ide?” „Persze” mondom. Leül, hallgatunk. „Hogy hívnak?”, kérdezi. „Zoltán.” „Tudod, mit jelent a Zoltán szó?” „Szerintem a szultán szóból ered.” „Hülyeség. A Zoltán azt jelenti: hírvivő. Na, adjon Isten!”, mondta, és elment. Hírvivő…, hát így adta tudtomra Isten a Nevem, ami egyúttal a feladatom is.

Most nevelő vagyok egy gyermekotthonban, ugyanakkor, ha hívnak, beszélek megélt tapasztalataimról.

A jó nevelő, ugyanúgy, mint a jó szülő, hitet és becsületességet ad át gyermekeinek. A Tízparancsolatot, az Élet Tíz Játékszabályát szeretetbe csomagolva, magyarul és egyetemesen. Tudom, hogy ennyit kérnek számon rajtunk, amikor majd odaát az Úr szelíd, de átható fényében állunk.

 

Konkoly Edit

 

Nyitókép. Első kép. Második kép. Harmadik kép.

Tanúságtételeinkből:

Underground létből Istenhez

Heavy metal zenekartól a papságig


Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Kereső

Alapítványunk

A Fiatalok, a Nők, az Ember Méltóságáért Alapítvány
Számlaszámunk: 10918001-00000120-06900008
Anyagi támogatást szívesen fogadunk. (Adó 1%-ra sajnos nem vagyunk jogosultak.)

Hírlevél

Add meg az email címedet, majd a megjelenő ablakban írd be az ellenőrző kódot.

Nyilvántartási szám: NAIH-105162