Talita

Keresztény női magazin

Hív a hivatás 4. „Akkor tudunk segíteni, ha az áldozat is akarja” – Németh Ágnes, rendőrezredes

Nemeth
Németh Ágnes határozott, erőteljes, vonzó egyéniség. Úgy tűnik, jó kezekben van azok ügye, akiknek a nehézségeivel ő foglalkozik. Pedig ma még nem megszokott, hogy egy nő jó rendőr lehet, ráadásul vezetőként is megállja a helyét.

– Ha a „rendőr” szót halljuk, ritkán jelenik meg előttünk egy nő. Ön viszont rendőrezredes. Mikor jutott először eszébe, hogy erre a pályára lép?

– Azt szokták mondani, a rendőri hivatás férfias szakma. De ahogy ma a pedagógus szakma „női”, és ott is vannak férfiak, úgy nálunk is dolgoznak nők. Nagybátyám dolgozott a rendőrségen, ezért érettségi után helyet keresve felvételemet kértem a Heves Megyei Rendőr-főkapitányság állományába. És ott eldőlt a sorsom. Rendkívül jó közösségbe csöppentem, nagyon szerettem a munkatársaimat. Megfertőztek ezzel a szakmával. Aztán államigazgatási főiskolai diplomát szereztem, és Budapesten kaptam állást előbb a Belügyminisztérium, majd a Pest Megyei Rendőr-főkapitányság állományában. A bűnügyi szolgálatnál dolgoztam, és a parancsnokaim javaslatára kerültem a bűnmegelőzési területre. Jó parancsnokaim voltak, ismertek, hiszen ennek már több mint tizenöt éve, és ma is ezt a munkát végzem! Jelenleg az Országos Rendőr-főkapitányság Bűnmegelőzési Osztályát vezetem.

– Hogyan képzeljük el ennek az osztálynak munkáját? Mi tartozik a bűnmegelőzés körébe?

– A bűnmegelőzési szakterületen dolgozók a hét minden napján kapcsolatban állnak a lakossággal, a társszervekkel, a médiával. Nem nyomozunk, nem hallgatunk ki, nem az elkövetővel foglalkozunk, hanem a sértettekkel és a veszélyeztetett korosztállyal, csoporttal. A feladatunk a tájékoztatás, hogy ne váljanak áldozattá, elkerüljék a veszélyes helyzeteket. Az alábbi témákban lehet a munkatársaimmal találkozni: család-, gyermek- és ifjúságvédelem, vagyonvédelem, kábítószer-prevenció, iskolai programok, online élettér védelme, időskorúak védelme, áldozatvédelem. Rendkívül szerteágazó tevékenység, amelyet országos szinten az általam irányított osztály ellenőriz, irányít. Mi határozzuk meg a feladatokat, mi adunk szakmai útmutatást.

– Ez olyan szövevényes feladatkör, hogy mindről nem kérdezhetem, de emeljünk ki egyet! Nemrég hallottam egy nagyon érdekes előadását az emberkereskedelemről. Van, akinek ilyenkor egy krimijelenet jut eszébe egy autóba tuszkolt és elrabolt emberről, mások a prostitúcióra is gondolnak. Mi tartozik az emberkereskedelem körébe, és milyen esetekkel találkozik?

– A kereskedelem egyidős az emberiséggel. Csak az áruk változnak. Manapság modernkori rabszolgaságnak is hívják az emberkereskedelmet. Sok fajtájával találkozhatunk. Az egyik a már említett prostitúció, azaz a szexuális célú kizsákmányolás, amikor hiába dolgozik egy adott államban, ahol engedélyezett a szexuális szolgáltatások nyújtása, a rajta élősködők mégis elveszik szinte az egész keresetét, kábítószerre, alkoholra szoktatják, hogy „könnyebben” menjen a munka. Az emberkereskedelemhez sorolhatjuk a szervkereskedelmet, a gyermekkereskedelmet – például örökbefogadási céllal –, a házi rabszolgaságot is. Ez utóbbi igen gyakori diplomaták, gazdagok körében: ingyen dolgoztatják a külföldi alkalmazottat, aki a kiutasítástól való félelmében nem mer panaszt tenni.

Az álházasság olyan intézménye napjainknak, amikor vízumért kötnek házasságot pl. magyar lánnyal, így könnyebben hozzájut a harmadik országbeli az EU-s vízumhoz. Ezért a lányok pénzt kapnak. És jó, ha másra nem kényszerítik, hiszen könnyen lehet belőle még prostitúció is! Maga az álházasság büntetendő a magyar jog szerint, de ezzel sokan nincsenek tisztában.

A munka célú kizsákmányolás az emberkereskedelemnek az a fajtája, amikor az arra rászorulót dolgoztatják, és a lehető legkevesebb jövedelmet adják meg, nem megfelelő szállással, szerződéssel. Magyarországon is toboroznak külföldi egyszerű munkákra (például terménybetakarításhoz, építkezésekhez), és aláíratnak velük egy „szerződést”, amely nem az általuk értett nyelven íródott, és sokszor nem fizetik ki a munkájukat. Nem mernek panaszkodni, feljelentést tenni, mert félnek, hogy legközelebb nem hívják őket dolgozni azok, akik az előző munkát is szerezték. Jellemző az a példa, amit a sajtóból tudtunk meg: külföldön dolgoztatták a magyarokat, és nem kapták meg a beígért fizetést; bolhás, csótányos matracokon kellett aludniuk. Értesítettük a külföldi hatóságot, aki eljárt, és súlyos pénzbüntetéssel sújtotta a munkáltatót. De találkoztunk olyan magyar „munkavállalóval” is, aki valótlant állított a munkáltatóról, hogy segéllyel hazajuthasson. Nem akart az utazásra költeni. Aztán kiderült, hogy eladták és elitták a szálló berendezéseit, az ágyneműket, hogy pénzhez jussanak, és nem akartak dolgozni sem.

Sokféle ember van. Sokféle gondolattal, tehetséggel, szándékkal. Igyekszünk segíteni, és néha sikerül is. Ez ad erőt a továbblépéshez és az elhivatottsághoz.

– Hogyan tudja magát túltenni érzelmileg azon, hogy sok esetben maguk az áldozatok nem hagyják, hogy segítsenek rajtuk?

– Tudomásul kell vennünk, bármilyen nehéz is, hogy senkit sem lehet önmagától megmenteni. Mindegy, milyen bűncselekmény áldozatáról beszélünk, csak akkor tudunk segíteni, ha az áldozat maga is akarja. Mi, rendőrök addig tudjuk követni egy áldozat sorsát, amíg a büntetőeljárás zajlik. Úgy véljük, hogy a sértettek gondozása sokkal jobb kezekben van a civil szervezeteknél, egyházaknál. Az viszont sokunk számára csalódás, ha ismét és ismét áldozat lesz valaki, például párkapcsolati erőszakban vagy emberkereskedelemben. A prostitúciónál tapasztaljuk a civil szervezetekkel együtt, hogy amint egy kicsit jobb egészségi állapotban van az áldozat, visszatér a prostitúcióba, és folytatja az addigi életét. De a kollégáim számos esetben követik az áldozatok, főként a gyerekek sorsát.

– Mi jelent kikapcsolódást, feltöltődést a szakmáján belül és kívül?

– Nagyon jó csapatokban dolgoztam és dolgozom most is. Ez mindig ad erőt. Változatos, soha sem unalmas, de embert próbáló. Sok barátom van szakmán belül és kívül is. Az emberi kapcsolatok a legfontosabbak. De belül a léleknek is rendben kell lennie. Ehhez segít a hit, a rajzolás, a színezés és a gyöngyözés is. És sokat olvasok.

– Hogyan tudja megőrizni egy ilyen „férfias” szakmában a női értékeit? Mit tanácsolna egy olyan fiatal lánynak, aki azt fontolgatja, hogy rendőr lesz? Mire számítson ezen a nehéznek és kalandosnak tűnő pályán?

– Ügyelni kell a nőiségre, ezt a fiúk azonnal vissza is jelzik. Ők mindig értékelik a nőiességet, de vannak helyzetek, amikor keménynek, határozottnak, már-már férfiasnak kell lenni. És ez így van jól. Egyébként tornázom, jógázom.

A lányoknak a felvételin ugyanúgy meg kell felelni, mint a fiúknak. De mindenkinek azt szoktam javasolni, hogy legyen egy civil szakmája is, ha meggondolná magát, mert nem tetszik a zsaruvilág. Segít a rendőri munkában is, ha szélesebb tájékozottsága, rálátása van valakinek. Sokunknak van más, például pedagógiai, közigazgatási, teológiai, pénzügyi végzettsége. Szívesen látjuk a lányokat a rendőri pályán.

 

Kölnei Lívia

Kép: Németh Ágnes tulajdona

Hivatás-sorozatunk előző részei:

“Ott vagyok, ahol Isten szívesen lát”  – Dyekiss Virág néprajzkutató, dúla

“Az emberi szívek mélyén van az igazi hiány” – Koronkai Zoltán, jezsuita

“Mély tartalom érthető nyelven”  – Jorsits Attila, evangélikus teológus 


Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Kereső

Alapítványunk

A Fiatalok, a Nők, az Ember Méltóságáért Alapítvány
Számlaszámunk: 10918001-00000120-06900008
Anyagi támogatást szívesen fogadunk. (Adó 1%-ra sajnos nem vagyunk jogosultak.)

Hírlevél

Add meg az email címedet, majd a megjelenő ablakban írd be az ellenőrző kódot.

Nyilvántartási szám: NAIH-105162