Talita

Keresztény női magazin

Hív a hivatás 5. „Együtt többre jutunk” – Rácz István, autósiskola-vezető

Rácz Pista 12
Rácz Istvánnál öröm autóvezetést tanulni. Türelmes, jóindulatú, nincsenek szexista beszólásai, tiszteli a tanítványait. Sokan nyertek azzal, hogy megtalálta hivatását.

– Sikeres autósiskolát vezetsz, de az élet más területéről érkeztél ide. Milyen szakmát tanultál? Milyen volt az utad idáig?

– Középiskolában híradástechnikai műszerésznek tanultam, azután a főiskolán villamos üzemmérnöki és műszaki tanári szakot végeztem. Mellette szereztem meg az autóvezetés oktatói végzettséget, kedvtelésből. Egyszerűen csak jobban meg akartam tanulni a vezetést, mint az átlagpolgár jogsiszerzéskor. Nem is gondoltam, hogy valaha hasznát veszem ennek a végzettségnek.

– A rendszerváltás környékén sokan még nem is értették, hogy mi az a vállalkozás, te viszont belevágtál. Mi ösztönzött erre?

– Főiskola után üzemmérnökként dolgoztam négy évet. A sok kifizetetlen túlóra azonban elgondolkodtatott, hogy valami másba kezdjek bele. Mivel az oktatói végzettségem megvolt, kézenfekvőnek tűnt, hogy megpróbálom. Nem gondoltam, hogy ennyire megszeretem ezt a foglalkozást, és a tanulók is ennyire megkedvelnek. Először másodállásban akartam kezdeni, de mégiscsak soknak tűnt, hogy két főnököm legyen, úgyhogy magánvállalkozásba kezdtem. A rendszerváltás után sok vállalkozás indult, én is rögtön magániskolaként kezdtem.

– Sokféle és nagyon különböző képességű emberrel foglalkozol. Hogyan tudod megtalálni velük a hangot? Mit teszel, ha egy pökhendi, beképzelt, vagy ha egy félénk, kétbalkezes ember jön hozzád autóvezetést tanulni?

– Igen, elég sokféle embert megismerek. Ez adja a változatosságot a munkámban. Ha csak a „tananyagot” nézném, akkor bizony unalmassá tudna válni. Igyekszem az illető munkájához, hobbijához, érdeklődéséhez kapcsolni a tanultakat: valamivel nekem is el kell foglalni magam, amíg ő küzd például a parkolással. Ezáltal ő is személyesebbnek érzi a tanulást-tanítást. Szerencsére nagyon kevés beképzelt emberrel futok össze, illetve talán itt nem ezt az arcukat mutatják. Az önhitt emberek előbb-utóbb úgyis belefutnak a vezetés során olyan hibába, ami miatt magyaráznom kell, és neki el kell fogadnia, amit mondok. Ilyen esetben igyekszem is kevesebbet beszélni, ne alakuljon ki benne ellenállás a sok szöveggel szemben. Egyébként leginkább a tanárokat nehéz oktatni, mert nehezen viselik újra a tanulószerepet, illetve néha éreztetik, hogy ők más módszereket alkalmaznának. A félénk embereket szívesen bátorítom, ritkán érzem akadálynak az önbizalomhiányt, de már ilyen is előfordult. Ha valaki „ügyetlen” – na, ilyet még sosem mondtam, remélem! Ilyenkor azt érzem feladatnak, hogy részenként gondoljam át az ő tanulási folyamatát, és találjam meg azt a kicsi részt, amiben „ügyetlen”, és ne az egész emberről gondoljam ezt. Így neki is könnyebb elfogadni a problémát, és megoldást találni az adott helyzetre. Sokszor alkalmazom a Pareto-elvet: a hibák 80 százaléka a tevékenység 20 százalékára vezethető vissza. Ha a megfelelő 20 százalékot javítjuk, akkor a hibák 80 százaléka megszűnik. Aztán a maradék 20 százaléknak is kezdhetjük a 80 százalékát javítani. Máris 96 százaléknál tartunk, anélkül, hogy tökéleteset várnánk.

– A család is hivatás. Régóta házasságban élsz, négy gyermeketek van, akik a felnőttkor küszöbéhez érkeztek. Mi a szerepe a családnak a hétköznapjaidban? Jut-e elég időd rájuk?

– Nagyon örülök gyermekeim fejlődésének. Jó látni, hogy figyelnek egymásra is. Tetszik a sokszínűségük, alkalmazkodásuk. Jólesőek egy ebédnél vagy vacsoránál a közös beszélgetések. Sokszor segítenek házimunkában, kerti munkában, autójavításban, adminisztrációban. Marika, a feleségem is napi rendszerességgel segít az autósiskola megnövekedett adminisztrációjában. Az esti közös imádságok is sokszor élvezetesek, gyakran beszélgetésbe torkollnak. Nem tudom, hogy van-e ember, aki úgy érzi, hogy elég időt tölt a családjával.

Rácz Pista 2

– Hogyan tudod segíteni gyerekeidet, hogy megtalálják a hivatásukat? Milyen életbölcsességeket szűrtél le a saját pályaválasztásaidból?

– Saját pályaválasztásaim? Annak idején nagyon nehéz volt számomra a pályaválasztás, mert rengeteg dolog érdekelt, és érdekel most is. Erről mindig József Attilának A Hetedik című verse jut eszembe, amit Hobo zenésített meg. „Szörnyű” tudat volt, hogy ha választok valamit, akkor a többiről lemondok.
Ha arra gondolok, hogy én 29 évesen találtam meg az autóvezetés-oktatást, akkor egyáltalán nincsenek elkésve a gyermekeink. Ugyanakkor azért tudtam megtalálni, mert több mindent tanultam: híradástechnikai műszerészi, műszaki tanári, erősáramú villamos üzemmérnöki ismereteket és autóvezetés-oktatást. Ha még lenne pár életem, kipróbálnám az építészetet, az autószerelést, a repülést, a hajózást, és a sportokat hadd ne soroljam… Ez a sokféle érdeklődés genetikai indíttatás, apukám is ilyen volt.
A beszélgetések jó lehetőséget adnak, hogy segítsünk a gyerekeknek a választásban. Emellett türelmesnek kell lennünk velük, legyen idejük tapasztalatot gyűjteni. Nem szeretek tanácsot adni, inkább beszélgetni szeretek velük: együtt többre jutunk.

 

Kölnei Lívia

 

A sorozat korábbi részei:

Hív a hivatás 1. – “Mély tartalom érthető nyelven” – Jorsits Attila, evangélikus teológus

2. “Az emberi szívek mélyén van az igazi hiány” – Koronkai Zoltán, jezsuita

3. “Ott vagyok, ahol Isten szívesen lát” – Dyekiss Virág, néprajzkutató, dúla

4. “Akkor tudunk segíteni, ha az áldozat is akarja” – Németh Ágnes, rendőrezredes


Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Kereső

Alapítványunk

A Fiatalok, a Nők, az Ember Méltóságáért Alapítvány
Számlaszámunk: 10918001-00000120-06900008
Anyagi támogatást szívesen fogadunk. (Adó 1%-ra sajnos nem vagyunk jogosultak.)

Hírlevél

Add meg az email címedet, majd a megjelenő ablakban írd be az ellenőrző kódot.

Nyilvántartási szám: NAIH-105162