Talita

Hív a hivatás 6. „Van valami sokkal fontosabb, amiért küzdesz” – Varga Gábor, vezető szerelő

Ahol Gábor a családjával megjelenik, mindenki örömteli mosolyra fakad. Veronika, a felesége és három kisfiuk is tüneményes. Gábor hosszas útkeresés után felépített egy hiánypótló vállalkozást.

– Milyen tervekkel vágtál neki az életnek középiskolás korodban?

– Gyakorlatilag semmiféle tervem nem volt. Mondhatjuk úgy is, hogy sodródtam az árral. Amikor szóba került, hogy tovább kéne tanulni, fogalmam sem volt, mi legyen, mert sajnos nem voltam jó tanuló. Oda jelentkeztem, ahova tuti felvettek, mert volt protekcióm. Amikor nekivágtam, gyakorlatilag nem tudtam elképzelni, hogy mihez fogok ezzel a szakmával kezdeni. Elektroműszerészként végeztem 2000-ben.

– Milyen munkahelyeken dolgoztál eddig, és mivel foglalkozol most?

– A technikum elvégzése után nagy bátorsággal vágtam neki a munkakeresésnek. Elsőre újsághirdetések alapján keresgéltem. Egy picit nagy arccal indultam neki a nagyvilágnak, és azt gondoltam, hogy majd két kézzel kap utánam mindenki. De hamar rá kellett ébrednem, hogy semmi sem olyan, mint amilyennek gondoltam. Kiderült, hogy gyakorlat nélkül nem nagyon találok helyet a munkaerőpiacon. Már-már beletörődve jelentkeztem egy hirdetésre, ahol műszaki karbantartókat kerestek, és nem várták el a gyakorlatot. Bejött! Nem kerestem százezreket, a mai napig emlékszem, hogy 13 000 forint volt a heti bérem 2000 vége felé. Bowling-automaták rendben tartásával foglalkoztam ennél a cégnél. Örültem neki nagyon. Volt keresetem és munkám! De sajnos rossz csapatba kerültem, ezért hamar átmentem a cég egy másik bowling termébe. Utólag derült ki, hogy utolsó esélyként kerültem a másik helyre. Ami viszont nagyon bevált! Beletanultam, jó kollégákkal akadtam össze.

Közel nyolc évig tartott ez a munka. A gépek szeretete annyira megmaradt, hogy elvégeztem egy motorszerelő sulit. Beleszerettem a szakmába, és motorszerelőként gondoltam leélni az életemet. Sikerült is elhelyezkedni, de sajnos csak egy évig maradhattam ebben a szakmában, mivel a gazdasági válság rányomta a bélyegét a motorozásra is, kevés volt a munka, és a szerviz nem tudott két szerelőt eltartani.

Szerencsémre a szerviz tulajdonosa ajánlott egy másik munkát, szintén gépekkel – ezúttal jéggépekkel – kellet foglalkoznom. Az elején nehezen ment a hűtéstechnika, de ebbe is beletanultam, így lett egy új szakmám. Sajnos ennél a cégnél egy idő után megváltoztak az emberek, és főleg a tulajdonosok hozzáállása miatt elkezdett bennem motoszkálni, hogy váltani kell.

Pont ebben az időszakban futottam össze egy régi barátommal, akivel hamar eldöntöttük: céget alapítunk! Sikerült is! Először párhuzamosan dolgoztam a saját cégünkben és a főállásomban. Az elején még ment is, de tavaly nyáron nagy fordulat állt be a cég életében. Isteni gondviselésként fogom fel, hogy amikor Csomádra költöztünk, látszólag a puszta véletlen hozott össze egy sráccal, aki ügyes kezű villanyászokat és gépészeket keresett. Jelenleg vele együtt dolgozunk közösen. Gyakorlatilag szinte mindennel foglalkozunk, főleg ipari területeken: villamos problémákat és gépészeti kihívásokat oldunk meg.

– Mindenki azt mondja, hogy manapság vállalkozónak lenni nehéz. Neked mik a tapasztalataid?

– Nekem az a hozzáállásom, hogy mindig meg kell próbálni jobban csinálni másoknál. És ennek nemcsak precízségben, hanem becsületességben is meg kell mutatkoznia! Ha így van, akkor az embernek rengeteg munkája lesz, és akkor könnyen mehet a vállalkozás. A nehézséget abban látom, hogy itt helyettünk nem dolgozik senki, és ha mi nem megyünk a munka után, akkor nem lesz mit csinálni. Az a baj, hogy sokan az egyik pillanatról a másikra szeretnének milliomosok lenni. Sokszor a pénz és a hatalom elveszi az emberek ítélőképességét. Csak az „én” létezik, az, hogy a másik emberrel mi történik, nem számít. Szerintem soha sem szabad elfelejteni, hogy honnan jöttünk és mi van mögöttünk! Most, amikor már viszonylag jól megy, most sem felejtem el, hogy hol kezdtem, és milyen úton jutottam el idáig.

– Közben változott az életed más téren is: rátaláltál szíved hölgyére az internet segítségével, összeházasodtatok, és van már három kisfiatok is. Mit jelent számodra a család? Hivatás az is?

– A hivatások alapja. Természetesen az is lehet elhivatott, akinek nincsen családja, és az is lehet sikeres, akinek nincsenek gyermekei. Azonban akik családot alapítanak, más módon lesznek elhivatottak a munkájuk és egyéb hivatások felé! Ebben a helyzetben minden másképp működik, máshogy indulsz neki a napnak, máshogy vállalsz kihívásokat, valamiért sokkal stabilabb ember leszel családi háttérrel.

A család a második-harmadik-negyedik műszak. Itt nincs olyan, hogy most nincs kedved – ha menni kell a gyerekkel orvoshoz, vagy vinni kell az oviba, akkor menni kell! Senkit sem érdekel, hogy mennyit aludtál éjszaka vagy meg akarod-e nézni a híradót a tévében (mondjuk nálam ilyen gond nincs, mert nincs tévénk). Viszont amit ezért cserébe tőlük kapsz, az olyan nagy szeretetet és ezáltal olyan sok energia, hogy nincs az az akadály, amit le ne tudnál küzdeni értük! És így már nem csak az elhanyagolható „én” vagy, mert van valami sokkal fontosabb, amiért küzdesz: a család.

Kölnei Lívia
A képek a Varga család tulajdonai.

Hivatás-sorozatunk előző részeiből:

“Együtt többre jutunk” – Rácz István, autósiskola-vezető

“Akkor tudunk segíteni, ha az áldozat is akarja” – Németh Ágnes, rendőrezredes

“Mély tartalom érthető nyelven” – Jorsits Attila, evangélikus teológus