Talita

Hív a hivatás 9. „Rengeteg energiát ad a zenélés” – Gedai Ágoston, orgonaművész

24 éves, 12 éve orgonál, nemrégiben végzett művész-mesterképzésen, igyekszik megteremteni az egyensúlyt a zenei pálya és az élete egyéb területei között, és úgy gondolja, hogy a zene egy külön világ a világon belül.

– Mikor gondoltál rá először, hogy orgonaművész szeretnél lenni?

– Az igazi elhatározás a Szent István Király Zeneművészeti Szakközépiskola harmadik osztályában született meg, addig elsősorban szüleim tereltek ebbe az irányba, részemről ez kevésbé volt tudatos. Talán arra az időszakra értem meg kellő mértékben, és talán addig gyűlt össze annyi meghatározó zenei élményem, ami ezt kiváltotta.

– Milyen állomások vezettek addig, és hogyan alakult a pályád máig?

– Mint szinte minden orgonista, én is zongorával kezdtem, ötévesen. Előtte sokszor voltam orgona közelében édesapám révén, aki kántor és zeneiskolai tanár. Tizenkét évesen, 2004-ben kezdtem el orgonálni Deák László orgonaművésznél, majd két év múlva nála folytattam a Szent István Király Zeneművészeti Szakközépiskolában is. Közben természetesen a zongorát sem hagytam abba. 2010-ben vettek fel a Zeneakadémiára, ahol Ruppert István, Fassang László és Pálúr János voltak a tanáraim. Sok élmény ért itt, tanszaki szakmai utak külföldön és itthon, nemzetközi verseny, tanszaki koncertek, például a Művészetek Palotájában. 2015 szeptemberében diplomáztam a művész-mesterképzésen, szintén a Művészetek Palotájában, most pedig a művésztanári évemet végzem.

– Szólt-e valami ez ellen a pályaválasztás ellen?

– Vannak a zenei pályának olyan jellemzői, amelyekről lehet előre tudni, hogy nem lesz könnyű megbirkózni velük. De szinte soha sem gondoltam arra, hogy fel kellene adnom a nehézségek miatt; mindig izgalommal és várakozva tekintettem saját zenei jövőmre, nem félve és elbizonytalanodva. Úgy, mint ahogy szüleim, családom is. Most, hogy már a saját bőrömön jobban megtapasztalom a nehézségeket, így picit árnyaltabb a kép, de most is bizakodva tervezem a jövőt.

– Különleges hangszert választottál. Milyen lehetőségei vannak egy orgonistának?

– Alapvetően három lehetőségünk van: koncertezés, tanítás, templomi orgonista/kántori állás. Sajnos a koncerttermi orgonák száma Magyarországon elenyésző. A templomi koncerteket pedig nagy többségben csak örömből tudja csinálni a művész, nem pénzért. Ezért koncertezésből önmagában szinte lehetetlen megélni. Nagyon sok a rossz állapotban lévő vagy pedig nem éppen művészi koncepció alapján épült hangszer. Míg egy neves zongoraművésznek magától értetődő, hogy nem koncertezik rossz hangszeren, addig mi, orgonisták néha sajnos élvezhetetlen hangszeren kell, hogy produkáljunk valamit. A tanítás oldaláról nézve: nagyon kevés alapfokú zeneiskola van, ahol orgonaoktatás folyik, erre inkább közép- és felsőfokon nyílik lehetőség. Így kevés az orgonatanári állás, viszont taníthatunk zongorát is, vagy zongorakísérőként is elhelyezkedhetünk.

– Te melyiket választanád, ha csak rajtad múlna?

– Természetesen annak örülnék a legjobban, ha a koncertezés és az erre való készülés lenne a fő tevékenységem, hiszen ezért tanultam orgonaművésznek. Viszont úgy gondolom, nincs értelme választani, mert mindhárom terület más erősségeket igényel, és sok örömet lehet mindegyikből kapni. Az egyházzenei szolgálat már megjelent az életemben, 2016 tavaszától a budapesti Haller téri Páli Szent Vince templom orgonistája vagyok. Izgalmas és szép feladat. A tanítást is nagyon élvezem a gyakorlatok során, az is szép, de nem könnyű pálya, sok múlik azon, hogy hol és kiket tanít az ember.

– Milyen hátrányai és előnyei vannak, ha valaki zenész?

– Általában nem könnyű elhelyezkedni, és emiatt nagy a rivalizálás, sajnos előfordul, hogy zenészek fúrják egymást, de úgy gondolom, ezt más szakmák művelői is megtapasztalják. Viszont hatalmas élményeket kapunk ezen a pályán, rengeteg energiát ad a zenélés. Azt lehet talán nehézségnek mondani, hogy a munkaidő lejártával nem fejezzük be a munkát, hiszen gyakorolnunk is kell otthon, magunkban. Ez néha nagyon kimerítő.

– Marad azért időd a pihenésre? Mivel foglalkozol szívesen a szabadidődben?

– Mindig megteremtem a módját annak, hogy kikapcsolódhassak teljesen hétköznapi dolgokkal, például egy jó filmmel, egy jó könyvvel vagy egy hosszabb futással a környékünkön. Szeretek a természetben lenni, túrázni, magasabb hegyekben is. Nagy hatással vannak rám a különböző tájak, látnivalók, bármerre járok a világban. Igyekszem megfelelő társasági élettel ellensúlyozni azt, hogy a gyakorlás alapvetően magányos tevékenység.

– Miért fontos neked a zene? Szerinted miért fontos az embereknek zenélni és zenét hallgatni?

– Mert valami teljesen mást nyújt, mint a sok szempontból rohanó, bürokratikus és sablonos világunk. Egy külön világ a világon belül, amelybe ha belépünk, többek leszünk általa, és feltöltődünk.

Kóczián Mária

A sorozat előző részeiből:

„Nem lehet mindig tavasz egy kapcsolatban” – Portik-Bakai Melinda, pszichológus

„Van valami sokkal fontosabb, amiért küzdesz” – Varga Gábor, vezető szerelő

„Mély tartalom érthető nyelven” – Jorsits Attila, evangélikus teológus