Talita

Hogyan álljunk ki a közel-keleti keresztényekért?

“A muszlim szélsőségesek békés, de határozott leállítása és a többségük keresztény hitre térítése hozhat megoldást a Közel-Keleten.
Ha ezt kimondjuk, mindjárt össze is áll, mi a teendő.”

Ne úgy imádkozzunk értük, hogy Walaky mentse már meg őket a muszlim szélsőségesektől, hogy nekünk a kisujjunkat se kelljen értük mozdítanunk! A metafizikai közbelépésért végzett ima és a fegyveres támadás között, félúton látom a megoldást.

Ha belegondolunk, az ima már a magyarok nyilai ellen sem segített. Annál hatásosabbnak bizonyult előrenyomuló őseink határozott leállítása néhány csatában, majd a többségük megtérítése. Ennek köszönhetjük a mai jólétünket és demokráciánkat. A Koppány-tábor leszármazottai nem reklamálnak, hogy aljasul elvették tőlük az ázsiai életformát, amelyet ápolva most olyan szépen és jól élhetnének, mint például a mongolok…

A muszlim szélsőségesek békés, de határozott leállítása és a többségük keresztény hitre térítése hozhat megoldást a Közel-Keleten. Ha ezt kimondjuk, mindjárt össze is áll, mi a teendő. A fejlett Európában már most is szép számmal vannak megtérítendő muszlimok, beszélik a nyelvünket, könnyen el lehet őket érni, rajtuk kezdhetjük a térítést. Természetesen csakis önkéntes alapon, hiszen a békét nem lehet erőszakkal terjeszteni. Ha nem akarnak megtérni, mert értékesebbnek látják a jelenlegi kultúrájukat, bizonyára örömmel utaznak majd vissza bele, helyet csinálva a menekülésre kényszerülő közel-keleti keresztényeknek. Így érvényesül a választás szabadsága, nem erőszak a nyugati kereszténységgel elérhető jóléti demokrácia.

Vajon hányan látjuk a nyugati kereszténységet a világ legértékesebb társadalmi-erkölcsi rendszerének, amellyel az egész emberiség jól jár? Attól tartok, nem elegen ahhoz, hogy az üzenetünk tiszta és világos legyen. Aki ma keletről figyeli a nyugatot, azt látja, hogy a keresztények nem húznak világos határt a világnézetük és a pornográfia, a vadkapitalizmus, a se fiú-se lány kultúra, az ezoterizmus és a teljes szellemi zűrzavar közé. Keletről úgy tűnhet, a keresztények ezeket különösebb ellenállás nélkül elfogadják, a szabadság vadhajtásai mintha a kereszténység szerves részét alkotnák. Mi tudjuk, hogy a csendes többség minden nyugati országban ellenzi a túlkapásokat, de a néma ellenzés nem hallatszik, nem látszik, kifelé nem mutatkozik.

Az iszlám szélsőségesei a maguk logikája szerint úgy okoskodnak, hogy ha nincs szabadság, nincs vadhajtás sem. Ha a lány nem jár iskolába, nem fog visszabeszélni, nem követel majd jogokat. Ha a nőkre zsákot húznak, tuti nem öltöznek monokinibe. Sokkal egyszerűbb és gyorsabb elvágni a másként gondolkodók torkát. A mi hibánkból nem látszik kifelé, hogy a nyugati kereszténységre jellemző szabadság jobb és értékesebb lenne a tálibok rémuralmánál. Pl. aki tanul, nem lesz mind hagyománytagadó, és akinek nincs zsák a fején, nem lesz automatikusan házasságtörő vagy prostituált. Keresztényként ma még nem tudjuk ezt láthatóvá tenni a külső megfigyelő számára, és ez a muszlim szélsőségesek hajtóereje. Ha világossá tesszük, hol a határ a nyugati kereszténység és a szabadság vadhajtásai között, és mi az, amit már láthatóan/hallhatóan ellenzünk, nemcsak magunknak használunk, hanem a tálib típusú mozgalmak vitorlájából is kifogjuk a szelet.

Tudatosítsuk, hogy a nyugat jóléte és demokráciája keresztény vívmány, máshol nem lelhető fel, kereszténység nélkül nem érhető el.
(…)
Hogyan érinti ez a Közel-Keletet? Úgy, hogy vagy nyugati keresztények lesznek, vagy teljesen kipusztítják először a másként gondolkodást, azután a bármiképp való gondolkodást. Végül egy Dzsingisz káni erőszakra épülő rendszerben fognak tengődni, amelyből nincs békés kiút, mert a békés ellenzéket mindig előbb kaszabolják le, mint hogy hatása lehetne.

Vértes László

A teljes cikk a szerző blogján olvasható.

Kép

Hasonló témájú cikkünk:

Keleti keresztény – nyugati nyugalom?