Hogyan éljük túl a saját vagy a párunk félrelépését?
A válasz egyszerű: úgy, hogy bele sem kezdünk. Persze, sokszor nem bírunk magunkkal, hiszen törékenyek, bizalmatlanok, esendőek vagyunk, és elfelejtjük, hogy a tízparancsolat passzusai nem ellenünk, hanem értünk íródtak. Jól tudja ezt a „Pedig szeretjük egymást” (Ursus Libris, 2011) című könyv szerzőpárosa, Alfons Vansteenwegen és Maureen Luyens is. (Alfons a Leuveni Katolikus Egyetem Család és Szexuáltudományi Intézetének nyugalmazott professzora, Maureen pszichológus és szexuálterapeuta, nem mellesleg Alfons felesége, négy gyermekük van.)
Képzeljük el, hogy Kata és Miklós házasságban élnek. Kata viszonyt kezd Dáviddal. Amint Miklós érzi, hogy elveszíthet valamit, kialakul a féltékenység. Miklós elviselhetetlennek érzi, hogy most Dávid részesül abban a szeretetteljes figyelemben, amelyet eddig ő kapott. Borzasztó a lehetősége annak, hogy teljesen elveszítheti Kata figyelmét.
Mit tehet? Megkérheti feleségét, hogy ne foglalkozzon Dáviddal, inkább újra forduljon felé. Ha Miklós meglátja a jelzést a féltékenységében, akkor tehet valamit, hogy visszanyerje Kata figyelmét. Ha ez sikerül, nem lesz dühös a feleségére. A szerzők szerint egy kapcsolatban az egyik legfontosabb dolog a figyelem.
Az előbb említett esetben a féltékenységnek van pozitív hozadéka is. Ha viszont Miklós ok nélkül féltékeny, csupán azért, mert gyermekkorában nem kapott elegendő figyelmet és szeretetet a szüleitől, ezért nem hiszi el, hogy szerethető, vagyis a háttérben önbizalomhiány lappang, akkor a féltékenység egyértelműen negatív érzelem. (Ezt terápiával, legjobb esetben keresztény pszichológus vagy egy jó pap segítségével orvosolhatjuk, aki kinyit bennünket Isten felé, vagy megerősít hitünkben.)
A szerzőpáros a hűtlenségeket kegyetlen valóságukban mutatja be.
Nézzük csak, ők mit gondolnak hűtlenségnek!
Szerintük létezik szexuális és érzelmi hűtlenség. Lehet egy éjszakás kaland, prostituáltak felkeresése, vagy hosszan tartó szexmentes kapcsolat, két ember barátsága, ami a meglévő párkapcsolat mellett fejlődik ki. Megjelent a hűtlenség új formája, az internetes szex is, amelyben „csak” a szexuális vágyak és érzések megosztásáról van szó különböző csevegő vagy randivonalakon. Ebben az esetben ritkán kerül sor valódi találkozásokra. A hosszan tartó szexuális viszonyban gyakran megjelenik az érzelmi kötődés. Előfordul, hogy a partnerek több időt töltenek együtt, mint az eredeti társukkal: együtt utazgatnak, étterembe járnak, vagy egyébbel töltik közösen a szabadidejüket. Lehet hűtlenségnek nevezni a kapcsolaton kívüli szerelmet és erős érzelmeket egy harmadik fél iránt is, bár ez legtöbbször úgy tűnik el, ahogy jött.
Ha túl sok időt töltünk más emberek társaságában hobbink, munkánk vagy egyéb okok miatt, akkor is hűtlenek vagyunk a párunkhoz. Ezen az sem változtat, ha ennek a munkaadónk örül, és sok pénzt viszünk haza.
És itt van az új őrület, a „fantáziaszex”, amely sokáig csak a férfiakat érintette. Az önkielégítést korábban az újságokban, most a neten található fotók, videók, képek gerjesztik. Manapság a férfiak és nők egyaránt keresik az idegenekkel folytatott fantáziaszex lehetőségeit telefonon, és az interneten. Sokan annyira hozzászoknak az effajta szexuális viselkedéshez, hogy szinte nem is tudják abbahagyni. Valódi függőség, illetve szenvedélybetegség tüneteit hordozzák.
A legfontosabb, hogy ha már benne vagyunk a helyzetben, hogy ne hozzunk hirtelen döntéseket az új viszonyunkkal kapcsolatban. A másik aranyszabály, hogyha vannak gyerekeink, semmiképp se vonjuk be őket. Ártalmas a gyerekek fejlődésére, mivel nem tudnak saját jövőjükre készülni, hanem szüleikkel és rajtuk keresztül saját biztonságukkal kell foglalkozniuk. Elég, ha annyit mondunk: „Most válságban van apa és anya, de mindketten dolgozunk a megoldáson. Titeket pedig apa és anya is nagyon szeret.”
Ha valaki belekezd egy külső kapcsolatba, észre fogja venni, hogy hazudni fog, ami lelkiismeret-furdalást okoz, és azt is, hogy rengeteg energiája elvész. Ráadásul megszűnik a kizárólagos kapcsolatban megélt mélység és szépség. S bár sok jó pillanat adódhat egy külső kapcsolatban, mindent összevetve több a rossz, és a fájdalom, ami egy ilyen kapcsolattal jár. Ha valakivel együtt akarunk élni, akkor önmagában nem elég a szerelem! Meg kell vizsgálnunk, vannak-e közös alapjai a kapcsolatnak. Hasonlóan gondolkodunk-e a családról, a gyerekekről, a pénzről, a munkáról, a hűségről?
S ha mégis belekezdtünk egy külső kapcsolatba, és aztán úgy döntöttünk, az eredetinél maradunk, kérdés, vajon tanultunk-e valamit a viszonyunkból? Meg tudunk-e bocsátani önmagunknak, vagy a párunknak? Szánunk-e elegendő időt a férjünkre/feleségünkre, ki tudjuk-e mondani egymásnak, hogy mit élünk át, készen állunk-e a közös jövő tervezésére ismét? Születhet-e a szívünkben újra bizalom, vagy örök sebként ott tátong köztünk a megbántottság szakadéka, amely idővel mély sebbé gennyesedhet?
Azt hiszem, és a szerzőpáros is úgy véli, hogy nem éri meg hűtlenné lennünk, ha már egyszer választottunk, sőt gyerekeink is születtek.
A legújabb statisztikák szerint, ha a fiatalok a házasság előtt tartózkodnak a testi kapcsolatoktól, a válási arány 2-5 %-ra tehető. Míg a világban egy megkezdett párkapcsolatnak legfeljebb 30% esélye van arra, hogy megmaradjon, a mélyen keresztény módon készülőknek 95 % az esélye. A magyarázat: a testiség olyan kötődést eredményez, amely elhomályosítja a valódi megismerést. Nincs idő arra, hogy személyiséged éretté váljon, és hogy begyakoroljátok a kommunikációt: szívetek mélyének és a mindennapi életeteknek egymással való megosztását, a vitás kérdések megbeszélését. Így valójában nem tudod, kivel kötöd össze az életed. Könnyen boldogtalannak érezheted magad, amit külső kapcsolatokkal próbálsz „orvosolni”. (Lásd: Tomka Ferenc: Biztos út)
Konkoly Edit
Tweet