Talita

Horvátországi (hercegovinai) útinapló 6. – Međugorje és Mostar

Áttettük székhelyünket Hercegovinába, Međugorjéba. A harminc évvel ezelőtti, horvátok lakta, poros kis falu már a múlté: folyamatosan épül Európa – Lourdes és Fatima utáni – harmadik legnagyobb kegyhely-városa.

Ez így leírva nagyon egyszerűen hangzik, valójában iszonyú fárasztó volt a 250 km-es utazás a rettenetes hőségben, és nem volt könnyű megfelelő kempinget találni. (A legtöbb kempingben annyira köves a talaj, hogy nem lehetett a sátrat felverni.) Camping Verite. Egy olasz család tulajdona. Itt, Međugorjéban (így írom, áthúzott d-vel, ahogy a helybeliek) rengeteg az olasz. Szerintem a legtöbb vállalkozás, szálló az ő kezükben van – ha már Itáliában nincs ilyen vonzerejű kegyhely, sebaj, itt a közeli Hercegovina! Remélem, a helybeli horvát lakosok legalább biztos megélhetéshez jutnak a turisták kiszolgálásával.

Gyuri és én úgy állunk a jelenésekhez, magán-kinyilatkoztatásokhoz, látomásokhoz, mint a Katolikus Egyház. Úgy véljük, jó, hogy ráirányítják a figyelmet a keresztény életvitel fontosságára (imára, böjtre, kiengesztelődésre, megbékélésre, bűnbánatra, a lényeges és lényegtelen dolgok megkülönböztetésére). És valljuk be: a kegyhelyek, a jelenések helyei a misztikum megtapasztalásának érzését adják, ezért olyan fontosak a legtöbb ember számára. Mi nem kérni jöttünk ide, hanem megköszönni a családunkat, az utazásunkat, az együttlétet.
Maga a kisváros nagyon érdekes: furcsa egyvelege a magasztosnak és a földhözragadt dolgoknak. Szép és lélekemelő mindaz, amit a templomban és a körülötte lévő udvarokban, az első jelenések helyén és a Križevac csúcsán tapasztalhatunk. Valódi lelki, vallásos élményeket szerezhetünk ezeken a helyeken. Ugyanakkor kicsinyes és nagyon is világias a bazárok szörnyű giccs-kínálata, a tömeg, a szemét a köztereken. A kettő nehezen választható szét, de mi azért megpróbáltuk.

Ott tartózkodásunk idején sikerült részt vennünk magyar nyelvű misén és egy magyar nyelvű beszélgetésen egy helybeli ferences szerzetessel. A szimpatikus, negyven év körüli szerzetes sok használható, megszívlelendő gondolatot osztott meg a hallgatóságával. A személyiségét az is különösen érdekessé tette, hogy ott volt gyerektársai mellett a látomások kezdeteitől, és azóta is közvetlen közelről kíséri a sorsukat.
Szerda délután a 25 km-re fekvő Mostarban töltöttünk néhány órát. Körülnéztünk az óvárosban, átmentünk a híres, 16. századi Öreg-hídon, amit a délszláv háborúban leromboltak, majd néhány éve újjáépítettek.

Vettünk néhány ajándékot a bazársoron. Mindannyian nagyon szeretjük a keleties díszítésű, színes ékszereket, tárgyakat. Ez itt már nagyrészt muszlim világ. A bosnyákok zöme a négyszáz éves török uralom alatt átvette az iszlám vallást és a szokások egy részét is.

Egy könyvesboltban, ahová betértünk, horvát katonai felvételeket vetítettek a város 1993-as szétlövéséről. Rettenetes volt látni a pusztítást! Mostar sokat épült és szépült az elmúlt évtizedben, de még minden harmadik nagyobb épülete romos.

Viszont jó látni, hogy most nyugalomban élnek egymás mellett a horvátok és bosnyákok (bár később olvastam, hogy megosztva: a Neretva-folyó bal partján bosnyákok, a jobb partján horvátok laknak). Talán, ha felülről nem uszítják őket egymásra, tartós lesz a béke.

Él még a Tito-kultusz is, mert a “nagy népvezér” kora viszonylagos nyugalmat és gazdasági fejlődést jelentett a bosnyák társadalom számára.
A Neretva egyébként csodaszép folyó: sziklás partú, gyors folyású, türkizkék színű. Megmostuk benne a lábunkat, hogy hűtsük magunkat. Sajnos sok a szétdobált szemét a partján.
Délután visszatértünk Međugorjébe. Gyuri és a gyerekek felkeresték az első jelenések színhelyét egy alacsonyabb hegyoldalon, és megmászták az 520 méter magas Križevacot, ami a zarándokhely része. Én pedig életem egyik legfinomabb bolognai spagettijét készítettem el a kempingben, a kis gázfőzőn, az éhes zarándokoknak.

Kell is az erő, mert holnap indulunk hazafelé. Becsléseink szerint 700 km-es út áll előttünk. Kíváncsian várom, milyen lesz majd az a Mostar és Sarajevo közötti, szerpentines útszakasz, amit Európa egyik legszebb hegyi útjának tartanak. Várom már a hazaérkezésünket is.

Kölnei Lívia
(Vége)

Az útinapló előző részei:

http://www.talita.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=363:
http://www.talita.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=369:
http://www.talita.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=378:
http://www.talita.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=379:
http://www.talita.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=387: