Így dolgozott a bolgárkertész!
Mitől is más a bolgárkertész, mint a magyar kertész? Például attól, hogy azonos méretű földterületen tízszer annyi értéket termeltek, mint a magyar parasztok. Korábban minden melegházi termelőt bolgárkertésznek hívtak, még ha származásilag nem is volt bolgár.
A Fény utcától a Sasadi Virágkertészetig
A hatvanas évek elején voltam Ganz-óvodás. A szüleim a Ganz Villanyban dolgoztak Budán, a Lövőház utcában, és az utca másik oldalán a Ganz óvodába jártam én. (Ma már mindkét épület más funkciójú irodaépület.) Munka után majdnem mindennap végigmentünk a Fény utcai piacon, ahová akkor még lovas kocsikkal hozták az árut. Itt tavaszonként a bolgárkertészeknél volt először primőr újhagyma, saláta, zöldség, és egész évben válogatottan szép áru várta a vásárlókat.
De az csak nemrégen ütött szöget a fejembe, hogy nem tudom: mitől is bolgár a bolgárkertész? Hála a világhálónak, a Tudatos Vásárlók oldalának, a Magyar Elektronikus Könyvtárban gazdag anyagra bukkantam.
A definíció: A bolgárkertész speciális kisüzemi módszerekkel, melegágyi hajtatással és öntözéssel zöldséget termelő kertész.
A bolgárkertészek azonos méretű földterületen tízszer annyi értéket termeltek, mint a magyar parasztok. Korábban minden melegházi termelőt bolgárkertésznek hívtak, még ha származásilag nem is volt bolgár.
A bolgárkertészet egy eredetileg apáról fiúra szálló, hagyományőrző mesterség, sajátos eszköztárral. Művelői a XIX. század második felében érkeztek Magyarországra. Bulgária török elnyomás alatt állt 500 éven keresztül, egészen 1876-ig. A jobb megélhetés reményében nagyon sok bolgár hagyta el a hazáját és telepedett le szerte a világban, így a Kárpát-medencében is. Három szempontot tartottak szem előtt a hely kiválasztásánál: legyen síkság, öntözővíz és lássanak gyárkéményt. Mert a kémények alatt gyárak vannak, ott pedig sokan dolgoznak, tehát van piac; a sík terület és az öntözővíz pedig a bolgár kertészeti módszer két legfontosabb feltétele.
Az első bolgárkerék (az öntözést segítő emelőrendszer) Szegvárott épült, Szentes mellett, ahová 4-5 család telepedett le. Egy másik, nagyobb központ a Csepel-szigeten, a mai Halásztelek közelében alakult ki. Itt eleinte tizenöt bolgár család foglalkozott kertészkedéssel, az elsők 1890 körül érkeztek. Sok embernek nyújtottak munkalehetőséget, elsősorban a keleti országrészből ide utazóknak. Jöttek a magyar munkások napszámba, hónaposnak vagy akár csak órabérbe. Gyakran családostól érkeztek, és rengetegen le is telepedtek. Halásztelek mára tízezres lakosságának 70%-a szabolcsi származású…
Sok bolgár nem kifejezetten a termesztéssel foglalkozott, hanem kereskedtek. Lovaskocsin hordták a család által megtermelt zöldséget Pestre, pl. az egykori Dimitrov téri [ma: Fővám tér – a szerk.] piacra. Az árukkal megrakott kocsik nem csak a piacra menet voltak tele, visszafelé trágyával megpakolva jöttek. Műtrágyát még akkor sem nagyon használtak, amikor az már elterjedt.
Elsősorban konyhakerti növényeket termeltek, de az 1980-as években sokan átálltak a virágtermesztésre, ugyanis abból könnyebben meg lehetett élni. Ebből sejthető, hogy az eredeti bolgárkertészkedés nehéz helyzetbe került, és félő, hogy lassan feledésbe merül. Forrás
Aztán eszembe jutott, hogy a vasárnapi – a Farkasrétről a Széchenyi-hegyre menő – családi kirándulásink során de sokszor elmentünk az Ördögorom csárda felé az út menti Sasadi Virágkertészet üvegházai mellett! A szüleimtől tudom, hogy hajdanán itt is bolgárkertészek működtek.
A zöldségpalántákat magas, trágyafűtésű melegágyakban hajtatták, onnan ültették ki a túróekével és széles kapával készült, öntöző árkokkal sűrűn barázdált szántóföldekre. Évente 8–10-szer öntöztek. Jellegzetes gyakorlatuk volt, hogy az alacsony gátakkal kialakított kalitkaágyásokba (fitera, 2-3×4-6 m) néhány percre vizet engedtek, majd kapával megnyitották a következő töltést, és a munkát ágyásról ágyásra folytatták. Az öntözővizet a vízpartra épített bolgárkerék (doláp) szolgáltatta. A bolgárkerék ókori eredetű szerkezet, hazánkban a bolgárkertészek honosították meg. Körben járó ló vontatta. A függőleges tengely a rá szerelt orsóval forgatta a vízemelő kereket tartó vízszintes tengelyt. A vízemelő talpában 24-28 rekeszt alakítottak ki, melyek 6-8 liter vizet fogadtak be. Merüléskor a víz a rekeszekbe nyomult, és a kerék magasba fordulásakor az elvezető deszkavályúba ömlött. A vödrös bolgárkerék jobban alkalmazkodott a vízszint változásához.
A bolgárkertészek hazánkban az első évtizedekben nem vásároltak földet, hanem kisbérleteken gazdálkodtak. Voltak, akik telente hazautaztak Bulgáriába. Mások több év után csak akkor tértek haza, ha már bizonyos pénzösszeget gyűjtöttek. Eleinte féltékenyen őrizték szakmai tudásukat. Munkaközösségekben (druzsesztvo) dolgoztak, melyekbe csak szükség esetén vettek be magyar idénymunkásokat. A munkaközösségek év közben együtt étkeztek, laktak és dolgoztak. Az idény végén meghatározott kulcs alapján osztották szét a hasznot. A bolgárkertészek zöldségtermelő monopóliumába a balkáni háborúk és az I. világháború hozott változást. A bolgár kormány a magyarországi bolgárkertészeket hazarendelte katonának. Ekkorra azonban már a magyar idénymunkások sok helyen eltanulták tőlük a speciális termesztési módszereket, sőt továbbfejlesztették és korszerűsítették is. Ezért az 1920-as években a megnehezült nemzetközi közlekedésben kisebb számban visszatért bolgárkertészek már nem élvezték a korábbi kiváltságos helyzetet. A bolgárkertészek módszereinek mo.-i meghonosodása a magyar paraszti gazdálkodás belterjesedését jelentősen elősegítette. Nyomában több helyen intenzív primőrtermelő kultúrák is keletkeztek. Forrás
Megkérdeztem egy bolgárkertész-feleséget
Egy kedves, erdélyi születésű barátnőm – úgy 25 évvel ezelőtt – egy bolgárkertészhez ment férjhez. Így saját tapasztalatai vannak e témában, amelyekről a következő rövid beszélgetésben kérdeztem:
– Hogyan éltetek akkor, hogyan működött a bolgárkertészkedés?
– A bolgárkertnek speciális öntözési rendszere van, amely áll egy kútból, vadákból (öntözőcsatornák) és kabalokból (barázdák). A fitera a barázdákkal határolt termőterületet, a leha pedig a két vada közti területet jelentette.
Kabaloknak hívták tehát azokat a barázdákat, amelyek között folydogált a víz. A motika (öntözőkapa) segítségével a földet elhúzva a vada (csatorna) egyik vagy másik végében, elrekesztették a vizet. Majd újabb vadát nyitottak meg és terelték oda a vizet, míg az meg nem telt. Így mentek végig az összes kabalon nap mint nap.
A bolgárkertész egész évben termesztette a zöldséget, így tavasszal elsőként a kabal tetejébe dughagymából újhagymát növesztett, az oldalába pedig salátát. Hat hét alatt lesz a dughagymából újhagyma. Minden dughagymát egyforma mélyre kellett dugványozni a sadiló (az ültetőfa) segítségével, hogy egyforma hosszú legyen a fehér része. Kiszedve, óvatosan megpucolva öt szál hagymát tettek egy csomagba, tíz csomag tett ki egy köteget, amit jutazsákokra helyeztek, és csak a bajuszát takarták le egy nedves jutazsákkal. Így került másnap a piacra.
– Gondolom, a saláta piacra kerülésének is megvoltak a hagyományai.
– A fejes saláta akkor saláta, ha szó szerint feje van, ami azt jelenti, hogy a néhány külső levéltől eltekintve, a levelek összeborulnak egymást lefedve. A földből kiszedve fejjel lefelé vízbe merítették, majd egy deszkán megszárították, fejjel lefelé ládákba tették. Így került a piacra.
– Mik voltak a következő zöldég-párosítások az évkörben?
– Az újhagyma helyére hónapos retek, a saláta helyére karalábé és kelkáposzta került. Majd a retek helyét a zeller, a karalábé, a kelkáposzta helyét pedig a petrezselyem, a sárgarépa kapta meg. A piacra a gyökérzöldség úgy került, hogy inkább virágcsokorra emlékeztetett: 3 sárgarépa és 2 fehérrépa gyökér mellé egy nagy zellerzöld dukált, egy erre a célra kifejlesztett csomókötéses technológiával.
– Hogyan változtak a bolgárkertészek módszerei, milyen specialitásai voltak még?
– A korábbi üvegházas technológiát a fóliasátor vette át. Mindkettőnek a lényege a megfelelő páratartalom beállítása volt. Árasztással és szellőztetéssel állították be a megfelelő klímát.
A másik specialitása a bolgárkertészeteknek a kizárólag fóliasátorban termesztett padlizsán volt. Télire pedig a fejes illetve a kelkáposztát vermelték, domboldalba vájt veremben, gyökérrel kifelé, meghatározott sorokban és magasságban tárolva s betakarva, hogy a fagy ne érje. A téli petrezselyemzöldje pedig szintén fólia alatt – a saját nevességétől párás közegében – nőtt ki a földbe visszadugványozott fehérrépából.
Nem merül feledésbe!
Nemrég olvastam, hogy ha a kertészkedés nem is, a bolgár identitástudat viszont még mindig erősen él Magyarországon. Halásztelken például cirill betűs utcatáblák is találhatók, és nemrégiben elkészül egy hatalmas, eredeti bolgárkerék a valaha itt élt kertészek emlékére.
2014 tavaszán pedig Zuglóban, a Bosnyák téri piac közelében felavattak egy, a bolgárkertészek tiszteletére készített szobrot, melyet a Bolgár Országos Önkormányzat és a Zuglói Bolgár Önkormányzat kezdeményezett. A Bolgárkertész-kompozíciót – amely egy ivókút mellett álló családot ábrázol – Kozsuharov Ognjan magyarországi bolgár szobrászművész készítette.
Antalffy Yvette
Képek forrása itt , itt és itt.
Kapcsolódó cikkeinkből:
Tweet