Talita

Keresztény női magazin

IQ, EQ, csodagyerek, maximalizmus…

gyereksztar002
…siker, karrier, gazdagság, verseny…

Hová lesz a boldogság egy csodagyerek felnőtt életéből?!

A minap olvastam egy interjút a kilencvenes évek egyik csodagyerekével, Szász Marcival “Csodagyerekből kiégett fiatal lettem” címmel.

Azonnal olyan filmes analógiák jutottak eszembe, mint a Good Will Hunting, a Forest Gump, a Billy Eliot, a Holt költők társasága, a Rain Man, vagy az Egy csodálatos elme. A felsorolt filmek főhőseinek karakterében hasonló személyes drámákat fedezhetünk fel, mint Szász Marciéban.

„Szász Marci 1993-ban, 6 évesen Friderikusz Sándor műsorában tűnt fel, és hamarosan mindenki csodagyerekként tekintett az akkor 195-ös IQ-jú kisfiúra, aki néhány hónap alatt elvégezte az első osztályt. Marci 15 évesen leérettségizett, 16 évesen pedig már egyetemre járt. Most 28 éves, diplomája (egyelőre) nincs és azt sem tudja, mennyi az IQ-ja. Jelenleg vezető fejlesztőként dolgozik egy webes szolgáltatásokat nyújtó számítástechnikai cégnél.”

Számomra döbbenetes mondatok olvashatók az interjúban:

Évente egyszer-kétszer látogatja a szüleit.

A Hogyan látod magad a jövőben? Családot, gyerekeket szeretnél? – kérdésre adott válaszában elmondja, hogy nem látja magát sem 5, sem pedig 20 év távlatában, nincs semmiféle jövőképe. Azt biztosan tudja, hogy nem szeretne gyereket. Ahogy mondja: nagyon nagy felelősséget jelent, és nem lehet előre látni a kimenetelét. Ez egy minimum 15–20 évre szóló, nagy kockázatú befektetés, aminek nagyon nagy a költség- és idővonzata, miközben le kell mondania az álmairól. Tudja, hogy nem lenne jó szülő.

szasz-marci-20130325-kd-5-d0001A340a6175b6f712f
Úgy hangzik nekem ez a gondolat, mint a másodfokú egyenlet megoldó képlete, plusz-mínusz előjelű megoldásokkal.

Persze azért a világnézetét és a tudását nagyon szívesen átadná, az oktatással is szívesen foglalkozna.

Számomra eléggé aggályos, hogy a fent vázolt világnézetet tanítva milyen világnézet uralkodik el az általa tanított gyerekek fejében – miközben maga nem is szeretne gyereket.


195-ös IQ + nagy-nagy érzelmi sivárság

Az Érzelemmentes érzékenyítő tréning cikkemben elmélkedtem már arról, hogy kiráz a hideg a „maximalizmus” szótól, s hogy látom lelki szemem előtt, hogyan teszi tönkre a maximalista ember a környezetében élőket, a családot, a beosztottat egy életre. Nem marad kő kövön, az egyszer biztos. Elliot Aronson, a neves szociálpszichológus pedig a néhány éve megjelent, Columbine után című könyvét szenteli annak a kérdésnek, hogy a versenyszellem hogyan hozza ki a legrosszabbat az átlagos iskolásból, és hogyan lesz iskolai erőszak elszenvedője vagy okozója.

Elgondolkodom ilyenkor, hogy a Szász Marcihoz hasonló „csodagyerekekre” fejlesztettek-e már ki pszichológiai és nevelési szisztémát?! (Hogy a tehetség is kiteljesedjen, és a lélek is épségben maradjon.) Van-e pszichológus, lelki vezető, tanár, aki ilyen speciális képességű gyerekek segítéséből írta a PhD dolgozatát, és a gyakorlatban is hatékonyan alkalmazta azt?!


Szász Marci történetéből az is kiderül, hogy tanárai nem hogy segítették, inkább gátolták a kiteljesedését.

A háttérben akár még haszonlesés és kisstílű tanári irigység is meghúzódhat, de legrosszabb esetben kihasználhatják, felhasználhatják a tudását, valamilyen rossz ügy szolgálatába állítva azt.

A Van példaképed? Mit gondolsz például Steve Jobsról? – kérdésre Szász Marci válasza számomra egyenesen félelmetes:

„Hogy egy zseniális pszichopata volt – és szeretnék egyszer egy ilyen pszichopatával dolgozni, vagy talán még inkább egy ilyen pszichopata lenni, aki mindent alárendel a céljainak, és meg is valósíthatja az ötleteit.”

A Steve Jobs-életrajzban is vannak félelmetes momentumok, már a születése körül is voltak a pszihopatasághoz vezető mellékkörülmények.

„Anyja, Joanne Schieble katolikus német bevándorlók gyermeke, apja, Abdulfattah „John” Jandal gazdag szír muzulmán családból származott. Az egyetemen ismerkedtek össze, ahol Jandal tanársegéd volt, Schieble végzős hallgató. A lány szülei ellenezték a kapcsolatot, és amikor 23 évesen Joanne Schieble teherbe esett, haldokló apja azzal fenyegette, hogy ha hozzámegy Abdulfattahhoz, kitagadja. A kényszerítő körülmények hatására a pár az örökbe adás mellett döntött. Az anya egyetlen feltételt szabott, miszerint csak diplomás pár fogadhatja örökbe gyermekét. 1955. február 24-én, amikor megszületett a fiú, a terv szerinti örökbefogadó pár – egy ügyvéd és felesége – visszakozott, hogy inkább lányt szeretnének. Így az örökbefogadó listán soron következő pár kapta meg a gyermeket. Ők azonban nem hogy diplomások nem voltak, de még a középiskolát se végezték el. Örökbefogadó szülei Paul Reinhold Jobs, aki a Parti Őrségnél volt gépész, felesége az örmény származású Clara Hagopian. Joanne Schieble így kezdetben megtagadta a papírok aláírását, és hetekig bizonytalan volt a gyermekelhelyezés sorsa. Végül kompromisszumra jutottak: Joanne Schieble csak azzal a feltétellel egyezett bele az örökbe adásba, ha az örökbefogadó szülők nyitnak Steve-nek egy betétszámlát a majdani egyetemi tandíj kifizetésére.”
Hol romlott el Szász Marci élete, melyik volt az a pillanat, amikor eltört benne valami és ide sodorta, hogy maga is pszichopata szeretne lenni? Talál-e kiutat ebből a pokoli állapotból?

Érdekes, hogy kedvenc filmsorozatai, egy egész hétvégés mozimaraton lenne számára a kikapcsolódás, ha lenne ideje kikapcsolódni. De nincs megállás…

Noha tudjuk, hogy kevesebb lenne a világ Apple, Ipod, Ipad, IPhon nélkül, de a példakép Jobsnál is betegség lett a vége. Manapság már bebizonyosodott, hogy a legtöbb betegségnek, de még a fogszuvasodásnak is lelki okai vannak. A lelki bajokat pedig egy jó beszélgetés, zenehallgatás vagy akár egy jó film nézése gyógyítja.

A sorozatfilmek nézését követően pedig, bátran ajánlom Szász Marcinak és a többi, az IQ, az EQ, a kimagasló teljesítmények, a maximalizmus, a siker, a karrier, a gazdagság, a verseny bálványozásában élő embertársamnak a fent említett filmeket, akár egy esős, egészhétvégés mozimaratonban.

good will hunting

A Good Will Hunting-ot különösen azért, mert egy olyan tanárember szerepel benne, aki felfedezi a tehetséget, és kimenekíti a főhőst a „mocsárból” egy olyan pszichológus segítségével, aki saját tapasztalatai nyomán inkább az egyéni boldogság irányába tereli a tehetséges fiatalember életét, az elüzletesedett tudományos karrier helyett.

A film forgatókönyvét mellesleg két, akkortájt még huszonéves fiatalember – Ben Affleck és Matt Damon – írta, akik ezért meg is kapták az első Oscar-díjukat, s azóta is töretlen a pályájuk mint színész, forgatókönyvíró, producer, rendező. A filmben a nehéz sorsú, tehetséges fiatalembert Matt Demon maga alakítja. A pszichológust alakító Robin Williams pedig szintén Oscart kapott e mellékszerepért.

Van a filmben egy jelenet, amelyben a főhős ok-okozati összefüggésekben vezeti le, hogy miért nem fogadja el a neki felkínált, hatalmas lehetőségekkel kecsegtető állást:

Will Hunting: – Ön szerint miért dolgozzam a Nemzeti Biztonsági Szolgálatnak?
– Mondjuk, a legmagasabb szintű technológia miatt. Ilyet nem láthat máshol, mert titkosítva van. Káosz matematika, fejlett algoritmusok (…) Úgy vélem, a kérdés nem az, miért dolgozzon ön nekünk. A kérdés az, miért ne dolgozna.
Will Hunting: – Miért ne dolgoznék? Nehéz kérdés. De megpróbálok válaszolni. Mondjuk, kapok egy kódot, amit más nem tudott megfejteni. Én megbirkózom vele, joggal vagyok büszke magamra. A kód észak-afrikai vagy közel-keleti felkelők lokalizációját fedte fel, s önök bombázni kezdik a falut, ahol rejtőznek. Meghal 1500 ember, akiket nem ismertem, nem ártottak nekem. Majd a politikusok a helyzet stabilizálása miatt kivezénylik a tengerészgyalogosokat a térségbe. A politikusgyerekek nincsenek köztük, őket esetleg a Nemzeti Gárdába hívják be. Egy dél-bostoni srácot fognak majd jól seggbe lőni. Mikor hazajön, kiderül, hogy a gyárat, ahol előtte dolgozott, abba az országba telepítették, ahol harcolt. A munkahelyét az a gyerek kapta, aki őt lelőtte, mert az sokkal olcsóbb munkaerő. Arra is rájön, csak azért harcolt, hogy az új kormánytól olcsóbban vehessünk olajat. Igaz, az olajtársaságok, a zűr miatt emelték itthon az árakat, s nem kis profitra tettek szert. Hősünknek viszont sok a két és fél dollár gallononként. A társaságok nem sietnek visszaállni az árakkal. Fölvesznek egy alkoholista kapitányt, aki a tankerrel szlalomozik a jéghegyek között. Ütközés, majd az olaj minden életet elpusztít az óceán északi vizein. Közben hősünknek nincs munkája, az autóját nem tudja fenntartani, kínosan feszeng az álláskereső beszélgetéseken, mert a sebe miatt aranyere lett. Sőt, éhezik is, mert nem igen kap mást, mint olajjal szennyezett óceáni halat. Tehát a válaszom: várok egy jobb ajánlatra. Közben talán lelövöm a barátomat, az állását átadom az esküdt ellenségének, emelem az olajárakat, lebombázok egy falut, fókabébiket ölök, hasist szívok és belépek a Nemzeti Gárdába. Akár még elnök is lehetek. További idézetek a filmből

Antalffy Yvette

A képek forrása: 1. kép, 2. kép 3. kép

A szerző korábbi hasonló írásai:

Érzelemmentes érzékenyítő tréning

Gyerekkockásítás – a sorból kilógó gyerekekről

Vérségi kötelékek

MeseMuzsika és a Flow-elmélet

Választásaink

 


Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Kereső

Alapítványunk

A Fiatalok, a Nők, az Ember Méltóságáért Alapítvány
Számlaszámunk: 10918001-00000120-06900008
Anyagi támogatást szívesen fogadunk. (Adó 1%-ra sajnos nem vagyunk jogosultak.)

Hírlevél

Add meg az email címedet, majd a megjelenő ablakban írd be az ellenőrző kódot.

Nyilvántartási szám: NAIH-105162