Talita

Isten férfi vagy nő?

Az Isten szó hallatára szinte mindegyikünknek egyfajta szakállas öregúr jelenik meg a tudatában. Férfiként képzeljük el. Maga Jézus úgy beszél Istenről, mint az Ő Atyjáról és a mi Atyánkról.

Isten és ember között ontológiai szakadék van. A mi fogalmaink a földi létünket csak töredékesen fedik le, mennyire inkább igaz ez a természetfeletti valóságra. Szent Pál sem tudott sokat mondani misztikus élményeiről: „Szem nem látta, fül nem hallotta, emberi értelem kigondolni sem tudja mindazt, amit Isten azoknak készített, akik szeretik őt”.

Isten nőies vonásai

Ahogyan Jézus korában, mai társadalmunk is erősen patriarkális berendezkedésű. A férfiak voltak a családfenntartók, övék volt a vezető szerep, érthető, hogy Istent mint legfőbb létezőt is férfiként képzelték el.

„Képére és hasonlatosságára alkotta őket, férfinak és nőnek teremtette őket”. (Ter 1,27) A nő is hordoz sokat Isten tulajdonságaiból, mégis a kettő, a férfi és a nő együtt Isten képmása. Ez a gondolat jelenik meg Illyés Gyula versében:

Nélküled, mint az olló egy fele – van árvább ennél?
Suta a sorsom: hogy vágjak vele? Mit kezdenék, ha nem szeretnél?
Csak párban, mint a láb, úgy mehetek tovább!
Vagy nézd, hogyan ível, vagy nézd a madarat!
Nem is én vágyok szállani, hanem a két hű igen ütemeivel
a győztes szerelem!
Add párba szárnyul hát magad s megköszönöm, hogy veled volt közöm
ahhoz, amire szánt a végzet – Azaz, hogy köszönöm
ezt a tíz évet, az örömöm, hogy élek.”

A teremtés mint életadás és termékenység is nőies tulajdonság. Az egyiptomi vallásban Nut, Hathor és Ízisz istennők ábrázolásában megjelenik a tehén, mint a termékenység és a gondoskodás szimbóluma.

A bűnbeesés után Isten ruhát készít az embernek, felöltözteti, hogy elfedje mezítelenségét és szégyenét. (Ter 3,21) Jézus hegyi beszédében Isten ruhába öltözteti a virágokat, táplálja az ég madarait, de sokkal inkább az embert!

A 131. zsoltár szívmelengető képet rajzol az Istenről és a ráhagyatkozó emberről: „Uram, nem dölyfös a szívem, szemem nem tekintget gőgösen. Nem keresek nagy dolgokat, amelyek meghaladják erőm. Megtanítottam hallgatni a lelkem, így békét szereztem neki. Mint anyja ölén a gyermek, úgy pihen bennem a lelkem. Remélj, Izrael, az Úrban, most és mindörökké!”

„Elfeledkezhet-e az anya gyermekéről?” kérdezi az Úr Izajás próféta könyvében. (Iz 49, 15) Az életben itt-ott felbukkanó elrettentő példák csak erősítik Istennek az emberek iránti anyai gondoskodását és szeretetét.

Szent Pál írja az 1. Tesszaloniki levélben: „Bár mint Krisztus apostolai követelményekkel állhattunk volna elő, mégis olyan szelíden viselkedtünk körötökben, mint a gyermekeit dajkáló anya.” (1 Tessz 2,7) Ennek a gyengédségnek és szeretetnek meg is volt a gyümölcse, a tesszaloniki gyülekezet az Apostol egyik ’legjobb alapítású’ , hitben és szeretetben élenjáró közössége volt.

Szent Ágoston szerint

A kisgyermek istenképét az édesapjáról formázza meg. Felnőttként elkerülhetetlen ennek a képnek az újrarajzolása, korrekciója.

A felnőtté válás szempontjából fontos az ellenkező nemű tulajdonságok integrálása személyiségünkbe, vagyis a férfiak ne csak kemények és határozottak tudjanak lenni, hanem nőiesek, gyengédek és együtt érzők is, adott esetben ne szégyelljék könnyeiket, a nők pedig tanuljanak meg kiállni saját magukért, eligazodni az életben, úgymond férfiasak lenni.

Isten férfi vagy nő? Erre a kérdésre csak azt tudom válaszolni: Egyik sem! Szavainkkal ugyanis csak a földi valóságokat tudjuk leírni. Mégsem lehetünk agnosztikusok, nem tagadhatjuk Isten megismerhetőségének a lehetőségét sem. Egészen biztos, hogy Istenben megvannak azok a tulajdonságok, amelyekkel mi is rendelkezünk, csak teljes és tökéletes mértékben és módon. Amikor Istenről beszélünk, legyünk tudatában Szent Ágoston gondolatának: „Deus semper maior.” Isten mindig nagyobb!

Molnár István atya