Istenkapcsolatban 4. – Nézz vissza Istenre!
Isten felénk fordított arca ad világosságot nekünk, teremt bennünk igazi életet.
Az Úr a szabadító, erős vár, erősség, kőszikla, védőpajzs, király, Seregek Ura, világosság és üdvösség, pásztor, mentsvár, menedék – és sorolhatnánk még hosszan a metaforákat, amelyek a zsoltárokban megjelennek.
Amikor arról gondolkodom, miért is érezték úgy a zsidók, hogy az ő Istenük a legnagyobb, az egyetlen Isten, s közösségük az Ő választott népe, akkor újabban már egyre gyakrabban merül fel bennem, hogy ez nem más miatt volt így, mint amiatt a nagyon bensőséges, nagyon személyes, közvetlen kapcsolat miatt, amelyben az Istennel éltek.
Lehet, hogy az Úr valamiért megneheztelt népére, de mindig, minden körülmények között lehetett szólni hozzá, felé lehetett fordulni, s az egyik legszebb ima is ezt kéri viszont: „Fordítsa feléd orcáját az Úr, és adjon neked békességet!” (4Móz. 6, 26). Isten felénk fordított arca ad világosságot nekünk, teremt bennünk igazi életet.
Amikor olyasmit teszünk, amiről úgy gondoljuk vagy egyenesen tudjuk is, hogy bűn, akkor elkezdünk rejtőzködni Isten elől. Még imáinkban is kerüljük a tekintetét, vetítünk, szép szavakat mondunk ahelyett, hogy kimondanánk: „Uram, vétkeztem”. Pedig azzal, hogy eltávolodunk Istentől, eltávolodunk Tőle mint életünk valódi erőforrásától is. Nélküle pedig sokkal kiszolgáltatottabbak vagyunk, törékenyebbek, esendőbbek. Ha nem nézünk Rá, nehezebb megszabadulnunk attól, ami az életet gúzsba köti bennünk.
Miért is gondoljuk azt, hogy Isten nem látja, ha olyasmit teszünk, mondunk, kerülünk el, határozunk el, amit nem kéne? Nehéz elhinnünk, mégis igaz, hogy Istent meg kell hívnunk a bűneinkbe is ahhoz, hogy le tudjuk azokat tenni. De hogyan tegyük ezt? A legegyszerűbb módon hívjuk oda Istent, akármilyen formájában, s hagyjuk, hogy ott legyen velünk.
Egy hétköznapi, ártatlan, egyszerű példa: Nincs kedvem megcsinálni valamit, esetleg türelmetlen vagyok valakivel. Amikor ezt észreveszem, tudatosítom, hogy Isten akkor és ott van, s ahogy ez elkezd hatni, könnyebb lesz elvégezni a munkámat, könnyebb lesz barátságosnak lenni. Isten felém fordított tekintetére, vagy esetleg tőlem elfordított fejére visszanézve egyszerre világos lesz, mit kell tennem.
Lehetnek, s persze vannak is ezeknél komolyabb bűnök. De a módszer azoknál is működik. Dávid király zsoltárai egy esendő, gyakran az ösztöneinek, félelmeink kiszolgáltatott ember jajkiáltásai. Ő valóban meggyőződött róla, hogy Isten mindig, mindenhol látja őt, és semmi másnak nincs értelme, mint visszanéznie Arra Aki Van. Lehet, hogy félelmetes lesz, lehet, hogy elvakít, lehet, hogy elsőre fájni fog, mégis ez az egyetlen lehetőség, ha valóban az Életet szeretnénk választani.
Fotó: Pixabay
Tweet