Talita

„Gyújts éjszakánkba fényt”! – Yvette képmeditációja

Turner és Csontváry mellett Vincent Van Gogh is ki szerette volna szabadítani a fényt az anyag csapdájából. Fényfestő ő is, aki e pillanatban Szent Iván-éj fényeit örökíti meg.

„Az ősi ember, aki még mágikus összhangban élt a természettel, a nyárközépi tűzgyújtással minden bizonnyal a Napot próbálta meg támogatni a sötétséggel vívott harcában.” (néprajzi megfigyelés)

Vincent ma úgy dönt, hogy a szabad ég alatt festi meg az éjszakát, s így egy újabb hagyománnyal fordul szembe. Olyan kalapot visel, amelynek a karimájára gyertyákat erősít, hogy a festék színeit felismerje.

Leül a háromlábú kisszékre a szalmával behintett négyszögletű móló parthoz közeli sarkára, felállítja festőállványát, előveszi a vállán átvetett tarisznyájából a festékes dobozokat és ecseteket. Felhelyezi a vásznat és hosszú percekig csak szoktatja szemét a sötéthez. Tudja jól, hisz több éve figyeli már, hogy június közepe táján már csaknem tizenhat óráig tart a nappal, és mindössze nyolc órás az éjszaka, s napnyugta után a szürkület különböző fázisai következnek. Előbb „polgári szürkület” jön, amíg a napkorong közepe a lenyugvást követően hat fokra kerül a horizont alá. Ennek végére nem lehet már olvasni sem a szabadban. Majd a „navigációs szürkület” következik akkor, ha a Nap további hat fokot süllyed, azaz tizenkét fokkal kerül a horizont alá. Ilyenkor a fényesebb csillagok, a Sarkcsillag, a Vega már láthatók. Amíg a Nap további hat fokkal mélyebbre jut, a „csillagászati szürkület” során kialakul az egész éjszakára jellemző „csillagláthatóság”.

Vincent előbb egyszínű éjkékre festi a vásznat, vastagon felhordva a festéket. Aztán vár a megfelelő sötétig. Majd egy kis sötétkéket és feketét is belecsíkoz helyenként. Ha mást nem is, de a Göncölszekeret be tudja azonosítani, gondolja. Ebben a pillanatban, mint egy vezényszóra, az öböl több pontján apró őrtüzek gyulladnak. Mint a tűzből pattant szikrák, kigyulladnak az égen az első csillagok, köztük a Sarkcsillaggal. S lám itt a Göncölszekér.

A Göncölszekér a Nagy Medve része, a rúdja a medve farka. Cirkumpoláris csillagkép. Ha a szekér végén levő két csillagot képzeletben összekötve a szekértől felfele meghosszabbítjuk, és a két csillag közti távolságot ötszörösen felmérjük, akkor épp a Sarkcsillaghoz jutunk el. Ha este megkeressük a Göncölszekeret, akkor azt tapasztaljuk, hogy télen a kerekén, tavasszal a rúdján áll, nyáron pedig a fejünk felett van. A szekér az éjjel folyamán hátrafelé halad. Göncölnek mindenféle alkalmatossága is megtalálható a szekér körül az égbolton: Göncöl Koszorúja, Göncöl Lánca, Göncöl Szérűje, Göncöl Vágása. A Göncölszekér csillagai időjósok is: ha aprón ragyognak, szép idő várható, de ha nagyra nőnek, akkor az idő rosszra fordul. Vincent hallott egy messzi országból való hagyományt, amely szerint a szekér Szent Péteré. Péter azon ment szénát lopni, de a Csősz (Vega) észrevette és nem akarta engedni. Erre Péter ijedten elhajtott, de közben elszórta a szénát. Azóta látható az égen az Országútja (Tejút). Jó, hogy eszébe jutott ez a monda, gondolja magában. Lesz a képen széna-szalma is.

Előveszi a gyertyákat, óvatosan felhelyezi a szalmakalapra, és előkerül a festékek közül a sárga minden árnyalata. Durva vonásokkal pillanatok alatt ott az összes fény, mintha egy molyrágta bársonyköpenyen át szeretné a Nap a sugarait átszúrni. A tengeröböl vizének hullámain az őrtüzek tükörképei fénykígyókká válva lassan eltűnnek a mélyben. Majd a szalmával teleszórt mólón e fénykígyók kikúsznak, kiegyenesednek és aranyrudakká lesznek.

Kék és arany, az öröm kompozíciója ez. Egy idős pár jelenik meg az örök szerelem éjjelén, és ünnepélyes pózban várja, hogy Vincent ráfesse őket a móló közepére. Majd a háttérben ringatódzó egyik bárkába ülnek. Talán másnap kihajóznak a pirkadattal a Nap útját követve. Hallatszik a távolból a dal: „Gyújts éjszakánkba fényt, hadd égjen a soha ki nem alvó tűz, a ki nem alvó tűz, gyújts éjszakánkba fényt …”.

A FÉNY pedig a sötétséggel vívott ősi harcában megint győzedelmeskedik a nyári napfordulón.

Egy dal: Gyújts éjszakánkba fényt

Antalffy Yvette

Antalffy Yvette korábbi cikkei:

Út és mellékutak

Nap mint nap ünnep