Janne Teller: Semmi – ambivalens könyvajánló
„ – Ha könnyű meghalni, az azért van, mert semmi jelentősége a halálnak – kiabálta. – És ha nincs értelme a halálnak, az azért van, mert az életnek sincs értelme. De azért mulassatok jól!” Az idézet Janne Teller dán írónő nagy port kavaró Semmi című kisregényéből származik, amely könnyed nyári olvasmányaim közé becsúszott. Egy 14 éves fiú mondja ezeket a súlyos szavakat, mielőtt…
Nyaranta igyekszem olyan, kamaszoknak is kapós műveket találni, melyekből a klasszikusan bevált olvasmánylistámat frissíthetem, bővíthetem. Így akadtam rá a Semmire. És ebben a semmiben riasztóan sok mindenről esik szó, egy mai tizenéves azt mondaná rá: Nem semmi!
Valahol a vidéki Dániában, a 8.a osztályban egy Pierre Anthon nevű fiú úgy dönt, hogy kimarad az iskolából, mert „ semmit sem érdemes csinálni, ha amúgy sincs értelme semminek”. Mielőtt iskolakötelezettségre, szociális hálóra vagy egyéb életszerű kifogásra gondolna az olvasó, tovább löki őt a történet, ami egyre allegorikusabbá, ugyanakkor egyre torokszorítóbbá válik. Mert ez az iskolakerülő gyermek felül a kertjükben álló szilvafára, és onnan dörgi korához képest túlságosan is komoly és nihilista nézeteit a kerítésük mellett elhaladó osztálytársainak. A többi gyerek pedig aggasztónak találja, hogy szembesülnie kell a felnőttek világának hamis és értéktelen, képmutató voltával, a média manipulatív és álszent módszereivel, a pénz hatalmával, s egyáltalán: az élet értelmetlenségével. Elhatározzák, hogy bebizonyítják Pierre Anthonnak, no meg önmaguknak is, hogy igenis mindenkinek van valamije, ami neki sokat jelent – azaz vannak a világon értékek!
A kisvárosuk szélén üresen álló épületben nekiállnak összegyűjteni – először a helyi lakosságtól – olyan régi tárgyakat, kacatokat, melyekhez emlék, érzelem fűzte őket. Dolguk végeztével azonban nem elégedettek. Egy játszma veszi kezdetét, amiben mindnyájan kénytelenek lemondani egy-egy számukra drága dologról, hogy azok a Fontos Dolgok Halmára kerüljenek. S mivel az első, aki letesz valamit, cserébe kívánhat egyet a soron következőtől, majd így tovább, ezért növekszik a halom. A gyerekek azonban kezdik elveszíteni ártatlanságukat, s a játék ördögivé alakul.
Szerepjátékos könyv, kedvenc fülbevaló, magas sarkú zöld szandál, csillagászati távcső, kishörcsög ketrecestül, sárga versenybicikli vagy formalinban ázó kobra a biológia szertárból gyarapítja a kupacot, s a lényeg persze, hogy gazdáik fájó szívvel mondjanak le róluk. Ám a vallási hovatartozás jelképei (egy mohamedán imaszőnyeg, illetve egy templomból lopott Jézus-szobor) már nem pusztán tárgyi áldozatok, hanem az identitásuk egy részéről való lemondásukat jelentik.
Hogy hová tart a történet? Ennél is messzebbre.
Anna-Li, a koreai kislány saját örökbefogadási bizonyítványát, a mozgássérült lány, kis Ingrid a mankóját, Jan-Johan, a gitáros fiú egyik mutatóujját, Sofie a szüzességét, a szép Rosa egy saját kezűleg brutálisan legyilkolt öreg kutya tetemét, Elise pedig halott kistestvérének exhumált koporsóját rakja a Halomra.
Mit szól ehhez a felnőttek világa?
A rendőrség lezárja az elhagyott fűrészmalmot, ahol mindez megtörtént, a szülők pár nap szobafogsággal büntetik gyermekeiket, a sajtó megszellőzteti az egzotikus hírt, Amerikából live show ajánlat is érkezik a kis csíntevőknek, sőt egy múzeum horribilis összegért megvásárolná a Halmot mint posztmodern installációt. Majd beköszönt a karácsony, minden visszazökken a régi kerékvágásba… És Pierre Anthon újból röhög rajtuk, mert hiábavaló lett a sok áldozat. „Pierre Anthon nyert. De elkövetett egy nagy hibát. Hátat fordított nekünk.”
Hogyan végződik a történet? Aki olvasta A Legyek Urát, azt nem fogja különösebben meglepni a végkifejlet, bár Goldinggal ellentétben itt találunk némi erkölcsi feloldást is az utolsó fejezetben.
Mi dolgunk egy ilyen könyvvel?
Végiggondolni, hogy mi történik egy kamasz gyerekkel, aki magára marad a kérdéseivel; eltöprengeni azon, mekkora küzdelem megtalálni önmagunkat egy-egy közösség ránk nehezedő nyomása alatt, és nem utolsó sorban felkészülni a kétségeinkkel vívott élethosszig tartó küzdelemre.
Hogy merem-e majd ajánlani, tanítani középiskolás tanítványaimnak? Szeptember 2-ig még átgondolom a dolgot, de úgy érzem, ha Európa kulturálisan sokszínű, nyitott, ám hanyatlóban lévő civilizációjának társadalmi problémáival szembesíteni szeretném őket – nem lesz más választásom.
(Janne Teller: Semmi. Scolar Könyvkiadó, Budapest, 2011.Eredeti kiadás: Janne Teller: Intet, 2000. Fordította: Weyer Szilvia)
Vértes Judit
1. kép: Janne Teller
2. kép: könyvborító
Korábbi kulturális ajánlatainkból:
Árverés és kései szerelem: a “Senki többet” című filmről
A Jelenések könyve – Dér Katalin kommentárjai
Beszélgetések Jorge Bergoglióval
Tweet