Jezsuita spiritualitás – James Martin SJ a te lelki vezetőd is!
Az amerikai szerzetes-pap Jezsuita spiritualitás című könyve az Ursus Libris gondozásában jelent meg, alig néhány héttel Ferenc pápa megválasztása előtt. Úgy látszik, a Lélek aktuálisan is munkálkodik azon, hogy minél többen megismerjük a jezsuita lelkiséget.
James Martin 26 éves koráig menedzserként dolgozott a General Electric-nél. Gondja volt rá, hogy a munkájának és beosztásának megfelelő márkájú cipőket és öltönyöket hordjon, és az sem volt mindegy, hogy mintás-e a nyakkendője vagy sem. Azután úgy döntött, hogy jezsuita szerzetes lesz, majd a teológia elvégzése után pappá szentelték. Könyvében beszámol arról is, hogyan mélyedt el egyre nagyobb lelkesedéssel a Loyolai Szent Ignác által a 16. században kidolgozott módszerekben. És soha nem titkolja el személyes problémáit, a bukatókat sem, amelyeken át kellett verekednie magát. Ez a személyesség, őszinteség áthatja az egész könyvet, hitelessé, sőt, regényszerű olvasmánnyá teszi. Augustinus vallomásai jutnak eszembe: az egyházatyának eszében sem volt eltagadni bűneit, így lett könyve tanúságtétel is. Akárcsak Martiné.
Az olvasmányossága ellenére mégsem lehet „falni” a könyvet. Az egyes részek után jó, ha van időnk önmagunkba nézni: Hogyan is élem meg én ezeket a dolgokat? Hogyan lettem keresztény? Hogyan mélyül a hitem? Ráadásul Martin példáit a Szent Ignác-i lelkigyakorlatok tapasztalataira építi, így azokba is betekintést nyerünk. Emiatt is érezheti az olvasó, hogy maga is lelkigyakorlatot végez. Ahogy James Martin is egyre jobban megismerte Jézust, megszerette és vágyott rá, hogy kövesse, ez a vágy megszületik az olvasóban is.
A könyv regényszerűségének van még egy oka: Martin saját életének eseményei mellett példaként hozza számos rokona, barátja, ismerőse, rendtársa élményeit is. Egy jezsuita élete nagyon mozgalmas, szolgálatuk során a világ különböző pontjain bukkannak fel. Így történik ez James Martinnel is: „A rendben töltött húsz évem alatt laktam már Bostonban, Jamaicában, New Yorkban, aztán újra Bostonban, majd Chicagóban, Nairobiban, ismét New Yorkban, ahová néhány bostoni év után végül újra visszatértem.” (236.o.) Bő forrása ez a különböző történeteknek, s Martin nagy kedvvel sztorizik, miközben egyszer sem válik felületessé, üressé.
A történetek, élmények elbeszélése során amellett, hogy hogyan élnek a jezsuiták napjainkban, feltárul az is, hogyan született meg maga a rend. Szent Ignác megtérésének, vezeklésének, tanulmányainak történetét is megismerhetjük. Az olvasó elámulhat azon, hogy a jezsuita rend nagyon kicsi magból fejlődött ki. Ignác párizsi tanulmányai során kötött barátságot Faber Péterrel és Xavéri Ferenccel, akik a legközvetlenebb munkatársai lettek, s ők, valamint még négy társuk, összesen heten döntöttek úgy, hogy szerzetesrendet alapítnak. Mindez 1534-ben történt. És néhány évtized múlva a jezsuita rend határozta meg a tridenti zsinat menetét, s vált a rekatolizáció leghatékonyabb előmozdítójává.
A jezsuita lelkiség középpontjában – Szent Ignáctól fogva – az a meggyőződés van, hogy Jézus barátként áll mellettünk – innen a rend elnevezése is: Jézus Társasága. Ezért ez az emberi kapcsolat különösen fontos szerepet játszik a jezsuiták életében, így a könyvben is. Nem élhetünk barátok nélkül. Jézus pedig a legjobb barátunk lehet. Martin leírja, hogyan merült fel az ő életében először ennek a kapcsolatnak a lehetősége.
Amikor 26 évesen a noviciátus előtt első lelkigyakorlatát végezte, a lelki vezetője, Ron arra kérte, hogy próbálja végiggondolni, kicsoda számára Jézus. James sok ismert meghatározás (Megváltó, Messiás, Béke Fejedelme, Bíró, Jó Pásztor…) mellett egy érdekes élménnyel is gazdagodott. Így mesélt erről Ronnak:
„ – Tudod, furcsa dolog ötlött az eszembe. Egy percre úgy gondoltam Jézusra, mintha a barátom lenne. Valamiért az apostolokra gondoltam, és elképzeltem, milyen volt nekik Jézus társaságában. Jó érzés volt így gondolni Jézusra. Örömmel töltött el.
Ahogy elmondtam ezt, megrémültem. Ron biztosan szemrehányást tesz majd, hogy fölösleges dolgokra pazaroltam az időmet. Vártam az elkerülhetetlent. És azt mérlegeltem, közli-e majd, hogy nem vagyok alkalmas jezsuitának. Ron viszont a hintaszékében hátradőlve azt kérte, meséljek még arról, milyen volt arra gondolni, hogy Jézus a barátom. Mondtam még ezt-azt, miután Ron mosolyogva így szólt: ’Azt hiszem, kezdesz imádkozni.’” (115.o.)
Az idézet jól mutatja, hogy Martin hangneme milyen üdítő, mindvégig áthatja az iróniára, főleg az öniróniára való hajlandóság. Nem komolykodik feleslegesen, szája sarkában – miként a legtöbb fényképén is – ott a mosoly. Nem ritka, hogy a szöveget fellazító, tagoló idézetek, amelyek szinte 4-5 laponként előfordulnak, viccek, vidám történetek, elsősorban a jezsuita közösség közbeszédéből.
A mű alcíme: Gyakorlati útmutató a hétköznapi élethez – különös lehet azok számára, akik eddig még nem voltak jezsuita közösség közelében, s nem tudják róla, hogy ún. apostoli rend, vagyis szolgálatát a világban végzi. Ignác kifejezett szándéka volt, hogy rendjének tagjai a gyakorlati életben is megállják helyüket, miközben nagyon intenzív lelki életet élnek. Ignác meggyőződése volt, hogy így lehet Isten nagyobb dicsőségét szolgálni. És nem kell félni attól, hogy eltávolodnak Istentől, mert Isten mindenben, a legkisebb dologban, akár egy falevélben is fellelhető – annak, aki érzékeny rá, észreveszi, megtanulja meglátni. Ezért is szokták az ignáci lelkiséget a gyakorlat misztikájának nevezni. Van-e felgyorsult világunkban ennél megfelelőbb módszer arra, hogy hétköznapi életünket élve a lelkünket is ápoljuk, és szüntelen készek legyünk a kapcsolatfelvételre Istennel?
És még egy dologra rávilágít az alcím: James Martin, a tapasztalt lelki vezető kézikönyvet ad a kezünkbe, amelyet nem elég egyszer elolvasni, jó, ha ott van a polcunkon, és ha elbizonytalanodunk valamiben, egyszerűen felütjük a megfelelő oldalt, és máris ott a segítség. Legyen szó akár emberi kapcsolatokról, istenkapcsolatról, elbizonytalanodásról az imában, vagy ha esetleg be szeretnénk gyakorolni egy addig még nem alkalmazott imaformát. De segítséget kaphat az is, aki a hivatását keresi, vagy a hivatásában bizonytalanodik el – mondjuk, egy jezsuita szerzetes szerelmes lesz – hiszen Ignác nagyon komoly döntési módszert dolgozott ki, és Martin ezt is ismerteti.
James Martin SJ igazi modern szerzetes-pap. New Yorkban él, rendszeresen publikál a legismertebb amerikai lapokban, magazinokban, tévéműsorok szereplője, s különösen reflektorfénybe került a pápaválasztás után. Humorát szereplései alatt sem veszíti el, miközben nagyon gyorsan tudja az igazán fontos mondanivalóra terelni hallgatói, nézői figyelmét.
A Facebookon is kapcsolatba léphetsz vele, nap mint nap posztol, és lelkiismeretesen próbálja követni 26.000 kedvelője kommentjeit. Így a modern technika segítségével akár lehet a te lelki vezetőd is!
James Martin SJ: Jezsuita spiritualitás. Gyakorlati útmutató a hétköznapi élethez. Ursus Libris Könyvkiadó, 2013. Fordította: Görföl Tibor.
A fotók James Martin SJ Facebook-oldaláról valók.
Kóczián Mária
Jezsuita témájú cikkeinkből:
“Dobtam feléjük egy áldást” – Nemeshegyi atya japán karácsonyai
Vándorprédikátor – Hofher József
Tweet