Talita

Első szerelem 2. rész – Kálmi, a motoros

Új sorozatunkkal arra bíztatjuk olvasóinkat, hogy írják meg első szerelmüket. Műfaji kötöttség nincs. Terjedelem max 7000 karakter. Ha hosszabb, mint ez az első írás is, több részben közöljük. Az alkotók között egy, a  Vértes lábánál fekvő vendégházban több személyes hétvégét sorsolunk ki. Az írásokat a talita.hu(kukac)gmail.com címre kérjük beküldeni. Határidő: május 1.

Izgultam, éreztem, hogy nem volt jó ötlet. Végül Laciék nem mutatták meg, hogyan kell fogni a puskát, nem maradt rá idő. Amikor odaértünk, végignéztük a pályát. Tényleg nem kellett célkörbe lőni, csak egy kis fém lapocskát eltalálni. Futottunk egy bemelegítő kört Jutkával. Egyszer csak elvágódtam. Éreztem, ahogy lüktetni kezd a lábam. Jaj, ne! A régi bokasérülésem. Gödörbe léptem, és kibicsaklott a lábam. Alig bírtam felállni. Tartaléknak Zsuzsát vittük magunkkal. Beállt helyettem.

Néztem, ahogy versenyeznek. Nem is sikerült rosszul. Nagyon fájt a lábam, és szörnyen éreztem magam. Nem mentem oda a többiekhez a verseny végén sem, akik láthatóan jól szórakoztak. Zsuzsa végig Laci körül sündörgött. Jutka nem is figyelt rájuk, Kálmival flörtölt. Odaszóltak néhány sajnálkozó szót, hogy fáj-e, de nem sokat törődtek velem. Végül Kálmi kísért haza, mert már menni sem bírtam. A többiek ügyet sem vetettek rám. Laci még csak szóra sem méltatott. Haragudtam mindenkire, főként magamra.

Később is gyakran baleseteztem. Mindig akkor, amikor olyasmire készültem, amivel valójában, a szívem mélyén nem értettem egyet. Nem hallottam én Istenről, azt sem tudtam, hogy létezik őrangyal. Mégis, mindig különös érzés töltött el ilyenkor. Valahogy a legdurvább helyzeteket is megúsztam. Valaki vigyázott rám.

Jócskán tavaszodott, amikor a fiúk motorozni hívtak bennünket a Malomvölgybe. Kálmi volt a fő motoros. Igazi Simsonja volt, vadiúj. Jutka akkor már nem járt Lacival, Tomi udvarolt neki. Igazából senkivel sem járt néhány hétnél tovább, mert nem tudott a fiúkkal mit kezdeni hosszú távon. Inkább csak learatta a kezdeti bókokat, a csodálatot, begyűjtötte a szerelmes leveleket. Jutkának azért ahhoz megvolt a magához való esze, hogy túl sokat ne maradjon kettesben egy fiúval. Ilyenkor mindig csókolózni akartak vele. Ő viszont nem adta olcsón magát. Inkább szakított, és váltott a soron következő szerencsésre. Nekem tetszett ez a stratégia.

Tominak is Simsonja volt. Jutka mögé ült fel, én Kálmán mögé. A fiúk száguldoztak velünk a hecc kedvéért. Mi sikítottunk, nagyon élveztük. Aztán Kálmi hamiskásan rám nézett, mint aki méregeti, mennyire vagány a csaj.

– Kipróbálod?

– A vezetést? Ne hülyülj!

– Semmi az egész. Megmutatom, hogyan csináld. Nézd, ez a kuplung, ezzel váltasz sebességet, ez meg a fék. A kormányt úgy irányítod, mint a biciklinél. Ennyi az egész.

– Oké! – Naná, hogy nem ijedek meg az árnyékomtól.

Elindultunk.

-Egész jó! – hallottam magam mögül Kálmi hangját – Kimehetünk a völgyből a falu felé, csak a főútra ne térj rá!

Negyvennel hajtottam a motort, amikor odaértünk a kereszteződéshez.

– Ne balra tarts! Az a főút!

De akkor már elkezdtem a kanyarodást. Hirtelen jobbra rántottam a kormányt. Nem sikerült bevenni a kanyart. Előttünk egy három méter magas, tíz méter széles köfal magasodott. Egyenesen annak tartottam.

– Meghalunk – suttogta Kálmi, és éreztem, ahogy derekamat átölelve összehúzza magát a hátam mögött.

Keresztesi Réka

(folytatjuk)