Kávéfüggők klubja 2.– Árt vagy használ?
Európában nincs még fél évezrede, hogy kávézunk. Sokan szeretjük, annak ellenére is, hogy az élettani hatásainak megítélése időről időre változik. Újabban a szakemberek mintha megengedőbbek lennének a kávéfüggőkkel. De mindenkinek megvannak az egyéni tapasztalatai is.
A kávénak koffein- és kloragénsav-tartalma következtében frissítő hatása van. Ezt a szívre és ezáltal a vérkeringésre kifejtett hatása okozza. Vízhajtó, ezért jól tesszük, ha a kávé mellé iszunk egy pohár vizet, ásványvizet. Gyorsítja az emésztést, egyes fogyókúrák ajánlásában is szerepel. A savtartalma azonban árthat a gyomornak, fájdalmat, gyomorégést okozhat. A jó minőségű, drágább arabica kávénak alacsonyabb a savtartalma, mint a gyengébb minőségű, olcsóbb robustának. Inkább igyál kevesebb, jó minőségű kávét! Igaz rá a népi bölcsesség: kis mértékben orvosság, nagy mértékben méreg.
A szakemberek szerint az egészséges átlagember napi koffeinfogyasztása 300 mg lehet. Ez nagyjából három presszókávénak felel meg. Vigyázz, a csöpögtetős „német” kávé a közhiedelemmel ellentétben több koffeint tartalmaz! Koffein sok gyógyszerben is van, pl. fejfájás-csillapítókban, asztma és szívgyengeség elleni szerekben. A halálos dózis egyéntől függően 5-30 gramm, legalább 80 kávét kell meginni hozzá, ami szinte lehetetlen.
Azóta kávézom, amióta felnőttnek érzem magam, ez az érzés az érettségi utáni első évben, a pedagógusszállón tört rám. Iszom főzött kávét, itthon kotyogóssal főzöttet, erősen, sokat, kis tejjel vagy anélkül – cukorral sosem. A napi elsőt nagyon sokszor ágyba kapom:), aztán a többit itt-ott, mindenhol. Munkahelyen gyors kávézás csak úgy, szünetben, hogy strukturáljam az időt, kollegákkal kávézás csacsogással vagy komoly beszélgetésekkel. Automatából ritkán, de azért azt is.
Itthon évek óta ugyanazt a márkát isszuk, de vannak más kedvenceim is. Ha vendég jön, a kávézás alapvető. Kávéházas kávézás is sok van: kultikus bizonyos emberekkel, akikkel szinte csak így tartok kapcsolatot. Ritkán látott barátnővel szülinapi cukrászda-kávé. De restikben is szoktam. Vezetés közben törzsmegállóim vannak, és elképesztő „egységekbe” is be szoktam térni isten háta mögötti helyeken – na, az mindig külön szám, amikor szabolcsi aprófalu egyetlen kocsmájába betér egy szőke pesti nő egy kávéra.
Csészéből iszom, de nagyobb fajtából, nem igazán szoktam azt a nagyon rövid presszókávét inni, bár ha mégis, akkor mindig megállapítom, hogy talán épp ez az igazi. De a retró üvegpohárból is jó, alumínium tányérkán. Külföldön is, mindenhol. Amikor Párizsban jártam, alig vártam, hogy kipróbáljam, milyen az, csak úgy otthagyni az aprót az asztalon, mint a filmekben. Boszniában pl. rózsacukrot szolgáltak fel mellé, és a zaccos török kávét is nagyon szeretem. Neked is emlék a Szovjetunióból az a bumszli kockacukor?
(Évi, 43, gyógypedagógus, utazótanár)
Amikor megindult a koleszterin-hisztéria, a kávét is felelőssé tették a vér magas koleszterinszintjének kialakulásában. Ma már erről nincs szó. Természetes antioxidáns-tartalma miatt szerepe van a szervezetben képződő szabad gyökök lekötésében: több kísérletben kimutatták, hogy rendszeres fogyasztása egyes daganatos betegségek, mint a mell-, a bőr- és a bélrák kockázatát csökkenti.
Egy floridai tanulmány azt is állítja, hogy enyhíti a migrénes és menstruációs fájdalmakat, segít a másnaposság tünetei ellen, és csökkenti az Alzheimer-kór kialakulásának kockázatát. Vádolták azzal is, hogy kivonja a kalciumot a szervezetből, így növeli a csontritkulás esélyét. Ma az az álláspont, hogy megfelelő táplálkozás és kalciumbevitel esetén ez nincs így.
Első találkozásom a kávéval a „majom”, azaz amikor a kockacukrot belemártjuk kicsit a kávéba, már nézni is gyönyörűség volt. (Azért volt majom, mert „Most ugrik a majom a vízbe!”, azaz a kávéba.)
Az illatát mindig is szerettem. Amikor vendégek jöttek, anyukám főzte a kávét a kotyogós kávéfőzőben, és mindenki másképp itta. Szertartása volt. A kávéscsészék, az alátétek, a kis kávéskanalak, a cukortartó elegáns kockacukorral és a kis kancsóformájú tejtartó. Tizenhat évesen már én is együtt ihattam a kávét a vendégekkel, amitől a felnőtt társaság egyenrangú tagjának ereztem magam. Hamar el is döntöttem, hogy kitalálok egy kedvenc kávéfogyasztási formát. Még mindent bíró gyomorral a vagány eszpresszót favorizáltam egy kicsi cukorral. Akkoriban már egy-egy cigit is elszívtam hozzá, persze szigorúan titokban, később ez a kettő szorosan összefonódott.
Az egyetemi évek alatt eljött a funkcionális kávézás korszaka, a hatása miatt kellett innom, mert nagyon sokat éjszakáztam, nem csak vizsgaidőszakban, hanem egyszerű leadásoknál is (művészeti egyetem). Továbbra is társasági ital maradt, hiszen a büfében futott össze mindenki egy kis ébresztőért. Akkoriban már néha jobban kedveltem a hosszú kávét, azaz a kicsit hígabbra főzöttet, amit tejjel lazítottam, de cukrot nem tettem bele. Ez a kávés váltógazdálkodás sokáig megmaradt, kedvemtől, helytől (kávézótól) és gyomromtól függően.
(Andi, 35, grafikus)
Az arra érzékenyek azonban kellemetlen tüneteket élhetnek át, ha kávét isznak. Okozhat kézremegést, mellkasi nyomást, hányingert, hányást, heves szívverést, hallucinációt, pánikrohamot. Ezek egyben a koffeinmérgezés jelei is lehetnek.
A szakemberek felhívják a figyelmet arra, hogy mindenkinek magának kell kitapasztalnia az egyéni lehetőségeit: mennyi, milyen erős és milyen módon elkészített kávét ihat – vagy nem ihat. Szinte mindenki egyetért abban, hogy a mennyiség legfeljebb 1-3, esetleg 2-4 csészényi legyen egy nap. Két kávé fogyasztása között pedig jó, ha legalább négy óra telik el.
Anyukám és nagymamám kávéztak, így a kávé fontosságának tudatában nőttem fel. Hozzátartozott a „női léthez”.
Húszas éveim elejétől a reggeli tejeskávéval ébredtem, és ebéd után is ittam egy kisebb adagot. Álmosság és alacsony vérnyomás ellen használtam, noha azon nem segített, de megnövelte eredendően is magas pulzusszámomat. Harminc éves korom körül furcsa, pánikroham-szerű érzések lettek úrrá rajtam. Kerestem a testi és lelki okát, míg egyszer felfedeztem közvetlen összefüggését a kávéfogyasztással. Egy reggel megittam a tejeskávémat, felkaptam a kabátomat, buszra szálltam. Ott olyan érzés kerített hatalmába, mintha üldöznének. Szaladt a szívem, kivert a veríték, és félelmem közben értetlenül néztem körbe: „De hát semmi veszély nem fenyeget, miért érzem mégis úgy?!” Végül leszálltam, és hosszú sétával, mély lélegzéssel lettem úrrá a helyzeten.
Másfél éves „kemény küzdelmembe” került a leszokás, mert folyton visszaestem, nagyon vonzott a kávé aromája. Minden visszaesésnek kijózanító, rossz következményei lettek. Magam is meglepődtem, mennyire rabjává váltam a kávénak. Ma már örülök, hogy egy kötöttségtől megszabadultam, és igyekszem kerülni a koffeint a teákban, krémekben is. Nem az én szervezetemnek való.
(Laura, 39, kereskedő)
Várandósok fokozottan ügyeljenek a kávéfogyasztás csökkentésére! Bár ma már megkérdőjelezik, hogy a kávéivás és a koraszülés esélye között közvetlen összefüggés van, nem hiszem, hogy jót tesz a babának, ha a mama szívverése nagyon felgyorsul, remeg a keze és rosszul van. Természetesen a szoptatás alatt is figyelni kell arra, hogy a koffein átmegy az anyatejbe, vagyis a baba is kávézik a mamával, tehát előfordulhat, hogy nem csak az anyuka, hanem a kicsi is felélénkül.
Kóczián Mária
Harmadik kép
Előző rész:
Kávéfüggők klubja 1. – Egy sikeres növény története
Tweet