Talita

Keleti keresztény, nyugati nyugalom?

Irakban keresztények tömegei menekülnek otthonukból a szélsőséges iszlám csapatok erőszakos, ártatlanokat pusztító harcának hatására.

Gázában a keresztények különösen nagy veszélyben élnek. Szíriában a minap egy ferences kolostort ért rakétatalálat. De ez csak a jéghegy csúcsa. Keresztények milliói élnek félelemben, az erőszak árnyékéban Észak-Afrikában és a Közel-Keleten. Hogyan viszonyul hozzájuk a nyugati világ, a nyugati keresztények, a politikusok. Szilvay Gergelyt, a Mandiner újságíróját, a Keresztény Mandiner szerkesztőjét kérdeztük:

Az európai keresztények mintha érdektelenek lennének a közel-keleti, észak-afrikai diaszpórákban élő testvéreik szenvedéseivel, üldözésével kapcsolatban. Mit gondolsz erről?

Nem tudom, hogy érdektelenek-e. Bizonyára nem azok, akik öntudatosabban élik meg a hitüket, és érdeklik őket a kereszténységgel kapcsolatos hírek, esetleg érdekli őket a külpolitika. Nyilvánvalóan számos humanitárius akció van, csak mi nem tudunk róla. Lehet, hogy rossz az információáramlás… Persze, ha egy olyan nemzetközi szervezet, amelynek vannak hatékony kommunikációs csatornái, például a Karitász vagy a Vatikán szervezne egy nagy segélyakciót és egy nagy imaalkalmat – mint ahogy pl. a Szent Egyed közösség ezt rendszeresen megteszi – akkor biztos könnyebben megtalálnák az európai keresztények is a segítés módját. Örömmel tapasztalom, hogy éppen mostanában napvilágot látnak nyilatkozatok, Ferenc pápa első kézből értesült a moszuli helyzetről, telefonon beszélt a szír-katolikus pátriárkával, imára hív és tisztában van vele, hogy konkrét segítségre van szükség. Ott van egy régebbi megszólalás is, Koch bíborosé. Ezzel együtt szerintem a Vatikán lehetne határozottabb a közel-keleti keresztények ügyében.

Ugyanakkor úgy érzem, hogy mi itt, Európában – jólétünkben – elpuhultunk a nem keresztény kultúrájú közegben élő testvéreinkhez képest. Bőségben élünk, és mégis sokkal kevésbé tudunk például böjtölni, mint azok, akik jobban hiányt szenvednek, nincs mögöttük jóléti állam. Nekik több okuk lenne siránkozni böjti engedményekért, mégis valahogy jobban megy nekik a böjt… Ez csak egy példa a sok közül. El vagyunk tunyulva, ez nem csak a mi hibánk, de fel kellene ismernünk.

A politikusok megteszik Európában, a nyugati világban, amit megtehetnének az üldözött keresztényekért?

Egyértelműen nem teszik meg. Egy technokrata bagázzsal van dolgunk, akik félnek egységesen fellépni ebben az ügyben. Ha valami nagyon rossz bizonyítványt állít ki a nyugati világ politikusairól, kiemelten pedig az EU politikusairól, akkor az ez. Emberi jogi és demokrata álmokat kergetnek, s nem képesek ilyen ügyben egységesen fellépni, de még egy nyilatkozatot sem tesznek. A fő baj, hogy csak a saját értelmezési keretükben tudják nézni a problémát, és nem tudnak belehelyezkedni a másik fél, jelesül például a muzulmán világ értelmezési keretébe. A másik gond, ami ebből fakad, s az orosz-ukrán konfliktus kapcsán is láthattuk: az EU és a nyugati világ ma fél a keményebb fellépéstől. Ejnye-bejnyézésre van csak ereje, bármiféle katonai akciótól kirázza a hideg, miközben a másik fél csak a keményebb fellépésből ért. Ezen felül egy szervezet, ami nem igazán vállalja fel kereszténységet, nem is biztos, hogy magáénak érzi az üldözött keresztények ügyét. Persze az EU külpolitikai törpe, itt maximum a nagyobb államok együttműködése, vagy a NATO jöhetne szóba. Az emberi jogok abszolutizálása miatt pedig az olyan kölcsönösségi feltételek sem jutnak eszébe Európának, hogy ha ott, mondjuk, Szaúd-Arábiában nem építhetnek templomot a keresztények, akkor itt sem építhetnek mecsetet a muzulmánok. Pedig más esetekben nem riadnak vissza ugyanezek a politikusok hasonló zsarolási potenciálok kihasználásától, holott például a kereskedelmi szankciók is érintik az ártatlan lakosságot. Az Irakban előrenyomuló „Iszlám Állam” borzalmait részben láthatjuk. Az iraki kormány túl gyenge föltartóztatására. Mi lehet keresztény válasz minderre? Semmiképpen a tétlenség, a szemhúnyás, a közömbösség, szőnyege alá söprés, meg kellene fontolni a katonai beavatkozás lehetőségét.

Henri Bouladdal beszélgettél nemrégiben. Neki határozott álláspontja van. Mit kéne szerinted leginkább megfogadnunk abból, amit ő javasol a keleten élő keresztények védelme és az Iszlám európai terjedése kapcsán?

Mindenképp megfogadnám, amit Boulad a bevándorlással kapcsolatban mond. Ne feledjük, hogy egy egyiptomi szerzetesről beszélünk, nem európairól, ő a falakon kívülről látja úgy, hogy az “Európa-erőd” nem tesz eleget saját védelméért. A másik az a meglehetősen reakcionáriusan hangzó mondat – egy egyébként egyáltalán nem reakcionárius jezsuita szájából –, hogy semmi sem visszafordíthatatlan. Figyelmeztetés ez a progresszív politikusoknak, hogy ne gondolják, hogy mások minden lépésükbe bele fognak törődni, és figyelmeztetés a konzervatívoknak, hogy nem kell minden liberális újítást visszafordíthatatlanként elfogadni. Iszlám ide, iszlám oda, Európa és a nyugat a közösségi spirituális dimenziót elvesztve alkalmazkodni nem akaró bevándorlók nélkül is bele fog rokkanni a jólétbe és a tespedt unalomba. És ehhez a spirituális dimenzióhoz az is hozzátartozik, hogy megpróbálunk valamit tenni az üldözött keresztényekért.

Kóczián Mária

Nyitókép

Szövegközi kép

A cikk forrása: Párbeszéd Háza / Reflexió

Hasonló cikkeink:

Hétköznapi misztika – Boulad után

Henri Boulad-ra várva