Képzelt lények 4. – Szatír és egyszarvú
A mai bibliafordításokban már nem találhatók olyan lények, mint az egyszarvú (unikornis) vagy a szatír, de ha valakinek lehetősége van rá, veszi a fáradságot, és eredeti nyelven vagy régi fordításban olvassa, akkor még fellelheti őket.
A mai fordításokban a az egyszarvút gyakran bölénynek vagy bivalynak nevezik, míg a szatírt egyszerű kecskeként jelenítik meg. Én nem értek egyet ezekkel az átírásokkal, mert minden fordítás csökkenti az eredeti szöveg értékét, ha megváltoztatja azt.
Az Ótestamentumban sok helyen megjelenik az unikornis, melynek héber neve “Re’em”. Ennek nem ismerjük pontos jelentését, de biztos, hogy nem ugyanaz, mint a bölény vagy bivaly, mert annak héber megfelelője a “Baqar”. Ebben az esetben az az egyik fő probléma, hogy a modern fordítások egy szót (bölény) használnak két teljesen eltérő lényre (a valódi bölényre és az egyszarvúra).
“Isten, aki kivezette Egyiptomból, olyan neki, mint a bivalynak a szarva.” (Szám 23,22) Helyesebben így hangzana: az egyszarvú szarva (amely mutatja az irányt).
Míg a szatír csupán kétszer, az unikornis kilencszer jelenik meg a Bibliában. A héber szövegben e két lény mindig össze van kapcsolva bizonyos tulajdonságokkal. A szatír például egyik alkalommal táncol, a másik alkalommal pedig kiabál, míg amikor a kecske szó tényleg kecskét jelent, akkor nincsenek meg ezek a cselekvések. Az unikornis szóhoz mindig valami erő kifejezése társul, talán ezért választották a bölényt a modern fordításokban.
Szatír
A szatír az antik mitológiában egy olyan lény, amely félig ember, félig kecske. Felső teste emberi, de kecskelábai vannak, fején pedig kos- vagy kecskeszarvakat visel. A legendája a görögöknél és a rómaiaknál volt a legnépszerűbb, ahol mind írásban, mind pedig képeken és szobrokon megjelenítették a szatírokat, általában szexuális kontextusban.
“… vadak tanyáznak ott, és baglyok töltik be házaikat, és struczok laknak ott, és bakok szökdelnek ott…” (Izajás 13,21) Egy későbbi fordítás kecskebakokra pontosít, de egyik sem fedi teljesen az eredeti – szatír – jelentést.
Egyszarvú
Isten beszél Jóbnak az egyszarvúról: “Akar-é Szolgálni néked a bölény? Avagy Meghál-é a te Jászolodnál?”. Modernebb nyelvű fordításban: “Szolgál-e neked a vadbölény, meghálna-e vajon jászolodnál? Nyakára tudod-e kötni a kötelet, hajlandó-e mögötted barázdát szántani?”(Jób 39,9-10) A probléma ezzel az, hogy a bölényt lehetett háziasítani, az unikornist viszont – a hagyomány szerint – nem lehet megszelidíteni. Tehát, ha bölénynek (vagy bivalynak) fordítjuk unikornis helyett, akkor nincs értelme a gondolatmenetnek.
Az unikornist gyakran fehér lóként ábrázolták, homloka közepén egyetlen, előre nyúló szarvval. Ez a fantázialény a középkori Európában volt a legnépszerűbb, de alakja, úgy, mint a sárkányoké, átszövi a világ kultúráit. Az ókori Kínától kezdve Indián keresztül egészen a görögökig mindenhol ismerik. A leírások kultúránként változnak, de az egyszarvú ló mindenütt jelen van. Lehetséges, hogy az unikornis egy kihalt emlős volt, az Elasmotherium, vagyis ős-orrszarvú. Népszerűségéhez hozzájárult az a mesés hagyomány, ami az elfogásáról szólt: az egyszarvún nincs hatalma másoknak, csak a szűz leányoknak. Egy szépen felöltöztetett szüzet állítottak tehát az útjába, ha el akarták fogni, akinek megengedte, hogy elvezesse őt. E legendát a középkorban Szűz Máriára is vonatkoztatták. Az Angyali üdvözlet (Jézus fogantatása) allegorikus ábrázolásának számítanak azok a képek, ahol Mária egy zárt kertben ül, ölében az egyszarvúval, Gábriel arkangyal pedig vadászként közeledik hozzájuk. A Szűz és az egyszarvú a keresztény lovagi világ kedvelt képtémája volt, ilyenkor az egyszarvú a szüzesség jelképe.
Kisgyörgy Eszter
Forrás: http://www.bukisa.com/articles/213707_mythical-creatures-in-the-bible
A cím alatti kép forrása: http://www.keresztenymuzeum.hu
Tweet