Talita

Keresztény bloggerek és újságírók találkozója

“Régi vágyam volt, hogy szervezzünk egy találkozót az interneten aktívan jelen lévő, író/blogoló keresztényeknek. Ismerkedjünk meg, osszuk meg a tapasztalatainkat. Örülök, hogy ez most megvalósult. A ma estének az együttlét a célja, a végére pedig talán kiderül, miféle együttműködésre van igényünk.” (Lívia bevezetőjéből)

Az április 4-én lezajlott két és fél órás beszélgetés vázlatos beszámolója következik. Megtartottuk a párbeszédes formát, bár gyakran csak a kérdésfelvetés olvasható, a válasz még érlelődik a résztvevőkben.

Felvezetés, bemutatkozás

Kölnei Lívia (Talita): A civil újságírót/bloggert az egyéni indíttatás és többnyire a szponzor hiánya jellemzi, így a saját lelkiismeretén kívül nem tartozik elszámolással másnak. Sok kapocs köti össze a hivatásos (egy-egy felekezet vagy gyülekezet által fizetett és foglalkoztatott) keresztény újságírókkal is, hiszen azonos közegben dolgozunk, és egy profi  újságírónak is lehet saját blogja. Ezért is vagyunk itt így együtt.

Konkoly Edit (Talita): Két éve hoztuk létre az internetes keresztény női magazinunkat. Fontos az ökumenikus elv, a személyesség, és hogy az életnek lehetőleg minden szegmensére reagáljunk (ezt tükrözik a rovataink). Mi szerkesztők is közösséget alkotunk. Az ima is fontos része a szerkesztőségi összejöveteleinknek.

Vértes László (Vértes László közéletfejlesztő blogja): Szabadúszó tolmácsként dolgozom,magam alakítom a munkám kereteit. Három éve indítottam közéletfejlesztő blogomat. A magyar társadalom nincs olyan jó állapotban, amilyennek én szívesen látnám: vagyis ahol már nem annak kéne problémát okoznia, ki hogyan jön ki a havi jövedelméből. Bőven lenne mit javítani a közállapotokon, a hatalommal együttműködő választói tudatosságon. A keresztény játékterünknek körülbelül tíz százalékát használjuk ki, marad még kilencven százalék, abban próbálok segíteni, hogy azt is bejátszhassuk.

Antalffy Yvette (Yvette-Hildegard – Figyelmem önéletrajza blog): Másfél éve jelenik meg a Talitán havonta egy-két írásom. Más internetes magazinokban is publikálok (Montázs, Pozitív Nap). Négy éve indítottam saját honlapomat, a művészetek és a sérült emberek ügye érdekel.

Jorsits Attila (TeológiaBlog): Informatikus és evangélikus teológus vagyok. Több mint féléve indítottam egy teológiai témájú blogot, ez a szenvedélyem, a mániám.

Sytka / Sitku Tibor (Megmondom blog): Én is informatikus és teológus vagyok, jelenleg mesterképzésen tanulok a Pünkösdi Teológiai Főiskolán. Lívia vette fel velem a kapcsolatot, először furcsálltam is, hogy mit keresnek majd az én hardcore teológiai témáim egy keresztény női portálon, de végül örülök, hogy megjelentek! Sőt, írtam néhány cikket kifejezetten a Talitának. A blogomat jelenleg szüneteltetem.

Szilvay Gergely (Magyar Kurír, Konzervatórium, Mandiner, Igen): Sajátos módon egyesítem a hivatásos újságíró és a civil blogger szerepét. Az ifjú konzervatív blogok angolszász konzervatív mintára alakultak, megpróbálják visszalopni a magyar közéleti gondolkodásba a konzervatív eszméket, megkritizálni és felülírni a liberális dogmákat.

Antal Bálint (Evangélikus Fiatalok Oldala): Közgazdász vagyok. Másfél éve indítottuk az oldalt, az evangélikus ifiket szeretnénk összefogni.

Győrffy Lajos (Evangélikus Fiatalok Oldala): Matematikus vagyok. Az evangélikus fiatalok közösségeinek szeretnénk bemutatkozási lehetőséget biztosítani, és őket érdeklő témákról írunk (áhítatok, gondolatmorzsák, filmajánlók, stb.). Ökumené-pártiak vagyunk, és a kereső emberek missziója is fontos számunkra.

Koczor Márta (Evangélikus Fiatalok Oldala): Orvostanhallgató vagyok. Az előttem szólókhoz annyit tennék hozzá, hogy nemcsak az internet keretein belül mozgunk, hanem például a Szélrózsa országos evangélikus ifjúsági találkozón is részt vettünk, mi készíthettünk interjúkat a püspökökkel „Püspökfalat” címmel.

Weninger Nóra (Montázs Magazin): Családi, saját erőből indított vállalkozás az internetes magazinunk, amely nem kifejezetten keresztény honlap, de nagyon sok keresztény érték megjelenik a cikkeinkben. Kulturális, történelmi, aktuális, természetről szóló cikkeink vannak. Szeretnénk minél több olvasóhoz eljutni.

Kovács Lajos SJ (Jezsuita blog): A Corvinuson kommunikációt tanítok, a Római Riport című hírek szerkesztését is vezetem. 2008-ban indult a jezsuita blog, eleinte sokan voltunk, hetente több írásunk is megjelent, most igyekszünk hetente egyet feltenni. A blogon foglalkoztunk sok olyan témával, amely az embereket érdekelheti, tabutémákkal is (pedofília, homoszexualitás). Az egyház hivatalos megnyilatkozásai ezekben a témákban nem elégségesek, mi sem mondjuk meg a tutit, párbeszéd kialakítására törekszünk. A blogunk mostanában nem túl aktív, és az is felmerült bennem, van-e a blogíráson kívül valami más közösségi fórum, ahol ezt jobban lehetne csinálni.

Kaufmann Mária (Pápai Missziós Művek): 5-6 éve működik a Misszió ismét Magyarországon. A nunciatúrán kívül ez az egyetlen intézmény, amely közvetlenül vatikáni fennhatóság alatt áll. Fő feladata elsősorban a külmisszió támogatása. Négy fő ága van, amelyek a hit terjesztését, a gyerekek misszióját, a papnövendékek és a papok segítését szolgálják. A honlapunk tájékoztató jellegű. Külső források híreit vesszük át a saját híreink mellé. Olyan forrásmunkákat teszünk fel, amelyek a missziós munkát segítik. Valószínűleg interaktívabbá kellene válnunk, hogy több emberhez eljussunk. A fiatalok létrehozták már a Facebook-oldalukat, a gyermekeknél ezt nem támogatjuk, a papság pedig személyesen tartja a kapcsolatot. Talán majd a Pápai Missziós Művek is megjelenik előbb-utóbb a közösségi oldalon.

Koenig Katalin: (Pápai Missziós Művek): A Tápláló Isteni Ige nevű Facebook-csoportban szoktam írni, amelyre egy verbita atya mindennap feltölt egy idézetet, és néha én helyettesítem, ha ő elutazik.

Koczor Kinga (evangelikus.hu) Az evangélikus egyház honlapjánál dolgozom, egyházi közélettel, hírekkel foglalkozunk elsősorban. Többnyire interjúkat készítek.

Csontos Gabriella (haromfold.hu): Karcagon egyszemélyes televíziós stúdiót vezetek, ez egy utazási iroda televíziója. Tudósítok a kultúráról, az érdekességekről, de pl. a főzésről is. Azért lett Háromföld a honlapom neve, mert Hajdúság, Nagykunság és Sárrét határán van az életterem. Gyakorló katolikus vagyok, de maga a honlap nem kifejezetten keresztény, hanem keresztény értékeket közvetít.

Csomóné Lindmayer Katalin (Családvár Alapítvány honlapja, Anyatej-misszió, AnyaBaba-barát Mozgalom): Nem kifejezetten keresztény oldalaink vannak, de keresztény értékrend alapján működünk. Az Anyatej-misszióval segíteni próbálunk a szoptatásban, és tejtestvéreket is keresünk még a határon túl is. Az anya-baba-barát szülészet magyarországi meghonosításán fáradozunk, ez elég nagy falat. Mottónk: „az anya a gyermekhez tartozik, akár egészséges, akár beteg, akár élő, akár halott; a gyermek a szüleihez tartozik, minden körülmények között”.

Dobó Márti (parokia.hu): Az oldal 2000-ben jött létre református presbiterek kezdeményezésére. Már akkor az volt a mottójuk, hogy „a jövő generációja lehet, hogy már Istent is a neten fogja keresni”. Három éve a Dunamelléki Egyházkerület finanszírozza, három hivatásos újságíró dolgozik a honlapon, egyikük én vagyok. Cikkeket írok, és videókat is készítek.

Csontosné Dobszay Anna és Blaschke Sebestyén (mente.hu): A katolikus Váci Egyházmegye ifjúsági irodájának a honlapja a mente.hu, kb. 2008 óta működik. Önkéntesként dolgozunk a honlapon, Facebook-oldalunk is van. A honlapunk tartalmi felelőse Cseri Sári, aki félállásban végzi ezt a munkát. Nekünk, önkénteseknek ez misszió és hobbi is. Beer Miklós püspök úr szívén viseli az ifjúság ügyét, ezért találkozókat is szervezünk az egyházmegyében. Keresztény szellemiségű, érdekes cikkeket teszünk fel, és a rendezvényekről is tájékoztatjuk az olvasókat, igyekszünk kedvet csinálni nekik a részvételhez.

(Ódor Mónika, Budai Tamás, Csontos Richárd érdeklődőként mutatkoztak be.)
Örömök és bánatok, kedvelt témák a neten

Kóczián Mária (Talita): A bemutatkozásból is látszik, hogy valóban sok közös van a munkánkban. A keresztény blogok, honlapok létrejöttét az egyházi hierarchia is kezdeményezheti, mint például a parokia.hu vagy a mente.hu esetében. Az egyház azonban a hívek közössége is, és innen is indulhatnak „alulról jövő” kezdeményezések. És merni kell kezdeményezni! Mindkét útnak fontos szerepe van.
Arra kérlek benneteket, hogy a következő körben osszuk meg egymással a problémáinkat és örömeinket! A Talitában az örömeink forrása (és egyben nehézsége is időnként), hogy hárman vagyunk, és ez a közösségünk folyamatosan formálódik. Mindhárman hozzuk azt, ami lelkünkből fakad, egyeztetjük egymással, és ami kettőnknek már megfelel, azt feltehetjük az oldalra. A szerkesztés-írás számunkra lelki életünk növekedése is. Bár egyre növekszik a látogatók száma a honlapunkon, mégis gyakran visszhangtalannak érezzük a munkánkat. Egyre jobban vágyunk az együttműködésre másokkal. Jó kezdeményezés például a Mandiner keresztény gyűjtőoldala, de ott is a szenzációt, a botrányosat teszik fel inkább, a pozitívumokat ritkábban.

Csontos Gabriella: Nekem a műsorkészítés mellett nincs időm írni, ezért máshonnan veszek át cikkeket. Az én vezérelvem is az, hogy a pozitív híreket keresem, van ugyan „Kék hírek” rovatom, de gondolkodom rajta, hogy megszüntetem, mert minek.

Dombai Mária: Úgy érzem, a misszió a különböző egyházak közös nevezője is lehet. Nagy örömöt jelent számomra, hogy katolikus történeti sorozatot sikerült szerkesztenünka misszióról: áttekintettük, mely pápák számára volt különösen fontos, és hétről-hétre közzétettük a legfontosabb szövegrészeket. II. János Pál egész enciklikát szentelt a misszió témájának („Redemptoris missio”) – ezt is sikerült közérthetően, részletekben közzétenni.

Kovács Lajos SJ:Tapasztalataitok szerint melyek azok a témák , amelyekről a legszívesebben olvasnak?

Csontos Gabriella: Van egy „Ciki” rovatom, amiben két mondatban megírtam, hogy Püspökladány központjában a köztéri órát nem állították át, mindenki lekéste emiatt a buszt. A hír megjelenése után az órát beállították. Az alpolgármester írt nekem, hogy „én ezt egy hónapja intézem, amit neked sikerült ezzel a két mondattal egy nap alatt elintézned”. Ez öröm volt.

Konkoly Edit: A Talita Facebook-oldalára a március 15-ei hóvihar idején feltettük egy ház hirdetését, ahol szállást adtak rászoruló embereknek – ez a megosztás csúcsot döntött. Felkelti a figyelmet, amikor kilépünk a net kereteiből a való életbe, az . Az emberek ki vannak éhezve az őszinteségre és a személyességre, mert így magukra ismerhetnek. A napló és a sorozat műfaja is népszerű, többször visszahozza az olvasót az oldalra.

Antal Bálint: Az aktualitások is vonzzák az olvasókat, függetlenül attól, hogy keresztény tartalmat közvetítenek-e. A mi blogunkon a Cipő halálára írt megemlékezést például nagyon sokan olvasták, annak ellenére, hogy megosztó volt a személyisége. Az ilyen cikkekhez szívesebben is szólnak hozzá az olvasók.

Vértes László: Itthon a kommentek szélsőségesen vagy jobbra vagy balra húznak. Amerikában a kommentelésben nem érezhető ez a nagy megosztottság, és a vitakultúra is sokkal magasabb színvonalú. Már az iskolában elsajátítják, hogy érvelni kell, nem pedig egymást csépelni. Ennek a jeleit itthon még nem látom. Problémának gondolom azt is, hogy 100 megkérdezett magyar fiatalból 96 úgy nyilatkozik, hogy vállalkozása se most, se a jövőben nem lesz. Jó lenne, ha 50-60 el tudná képzelni, hogy talán tíz év múlva lesz neki valami nagy ötlete, amit majd meg szeretne valósítani, mert akkor már egy más országban élnénk. Ezen kellene dolgozni.

Kaufmann Mária: A mi honlapunkon nem lehet kommentelni, de lehet levelezni. A legnagyobb öröm számomra, amikor fiatalok jelentkeznek, hogy szeretnének segíteni külmisszióban. Más fórumokon is azt tapasztalom, hogy egyre több a jót tenni vágyó fiatal, és én ezt tendenciának látom.

Kóczián Mária: A magánélethez kapcsolódó témák és az őszinte, személyes megnyilatkozások a Talitán nagyon népszerűek. Az egyéni tanúságtételek és a közéletre reflektáló írások a legolvasottabb cikkek közé tartoznak. A Talita nem politikus, de közéleti: a magzatvédelem kapcsán például mindig szükségét érezzük a megnyilatkozásnak, mert nem szigort, hanem új szemléletmódot szeretnénk felmutatni. A fiatalokban van arra igény, hogy jó dolgokat csináljanak és őszintén éljenek. A házassággal kapcsolatos cikkeink hihetetlenül olvasottak, már akkor is, ha csak a címben szerepel a „házasság” szó.

Vértes László: Ha ennyire növekszik a jó szándékú, tenni akaró emberek száma, miért nem tükrözik ezt a friss népességnyilvántartási statisztikák, amelyekből kiderül, hogy jóval kisebb lett a magukat vallásosnak mondók aránya?

Kóczián Mária: Sokak szerint torzít a felmérés. Másrészt a vallásra kérdez rá, nem a vallásgyakorlatra.

Kovács Lajos: Nemcsak Magyarországon, hanem a környező országokban, a nyugati világban is tendencia, hogy egyre kevesebben vallják magukat a történelmi egyházakhoz tartozóknak. Az emberek ma már nem a nagy intézményekben hisznek, hanem kisközösségekhez akarnak tartozni, ahol az életüket megoszthatják, ahol meghallgatják őket, és ők is meghallgathatnak másokat.

Facebook-dilemmák

Kölnei Lívia: Következő nagy témánk a közösségi oldalak, elsősorban a Facebook. Ez egy vállalkozás számára több ezres ingyenes reklámfelületet jelenthet. Bizonyos értelemben mi is vállalkozók vagyunk, bár nem egy portékát akarunk eladni, hanem egy üzenetet eljuttatni a célközönséghez. Közben azt tapasztaljuk, hogy keresztény körökben komoly az ellenállás a Facebookkal szemben, aggódnak például, hogy az adataikat felhasználják. A keresztény Facebook-oldalak sok esetben elzárkózóak, nem lehet megosztani az oldalon. Megtörtént az is, hogy valaki letiltotta a Talita megosztási engedélyét az oldalán. Gyakran érezzük, hogy riválisnak éreznek bennünket. Azt is gyakran és szomorúan tapasztalom, hogy néhány fontos egyházi oldal hetekig, hónapokig nem frissül – vagyis nem tudnak élni azzal a lehetőséggel, hogy akár 1500 ismerősüket elérjék. Ezt tapasztaltam pl. a Jezsuiták Barátainál vagy a verbitáknál is, pedig az ő céljuk is a misszió.  Sajnos az aktív keresztény csoportokban előfordul, hogy megosztanak naponta 30 kegyeskedő idézetet, de egyéb tartalmuk nincs. Milyen tapasztalataitok vannak ezekben a kérdésekben?

Kaufmann Mária: A hivatásosok valóban nem mindig veszik komolyan a Facebookot, pedig a fiatalok nagy többsége kötődik az internethez, valamelyik közösségi oldalhoz. A Facebook-csoportokról nekem is az a személyes tapasztalatom, hogy azok élnek, akik időről-időre személyesen is találkoznak. Szép dolog ez a virtuális világ, de ha nincs mögötte személyes kapcsolat, ismeretség, akkor elhal.

Dobszay Anna: Az én korosztályom és a fiatalabbak egyfolytában a Facebookon lógnak. Ha már úgyis ott van, fusson bele keresztény dolgokba, papokba, akik fönt vannak, és lássa, hogy ez is lehetséges! A fiatalok közelebb érzik magukhoz azokat az idősebbeket, akik fönt vannak a Facebookon. Fontos, hogy megtalálja a neki legszimpatikusabb keresztény közösséget, kapjon információkat. A Váci Egyházmegyében a Püspök úr támogatja, sőt szorgalmazta a Facebook-jelenlétet. Az emberek ott összegyűjtve találhatják meg azokat az információkat, amelyek érdeklik őket.

Dobó Márti: Azt vettük észre, hogy ha nem csupán pörgős sztorikat teszünk föl a Facebookra, hanem olyankat, amelyek pozitívak, konstruktívak, előre mutatnak, akkor lehet, hogy eleinte csak kevesen szólnak hozzá ezekhez, de aztán egyre többen bekapcsolódnak, és egyre több olyan visszajelzésünk van, hogy jaj, de jó, hogy ezt valaki elmondta, mert eddig egyedül éreztem magam a véleményemmel! Így nem ugrásszerűen nő a látogatottság, de szépen lassan folyamatosan emelkedik.

Sytka: A Kelet-Európa Missziónál dolgozom, és a Facebookon is ott vagyunk. Végeztünk egy nem reprezentatív felmérést a fiatalok FB-használati szokásairól. Ebből is az derült ki, ami sokszor elhangzik, hogy ha nem vagy fönt a Facebookon, akkor nem is létezel. Ez a vaskályha, innen érdemes elindulni és a kérdést átgondolni! A Facebook-fogyasztó fiatalok orientációja inkább a szórakozás. A közösségi oldal tehát nem igazán tartalomhordozó eszköz, nem alkalmas arra, hogy ott igazán magvas gondolatok jelen legyenek. Kipróbáltuk a Facebook egyik nagyon olcsón elérhető kampány-szolgáltatását, és ennek következtében egy megosztott tartalmunknak a megtekintése a többszörösére emelkedett néhány nap után. Ezt is érdemes használni. A felmérésünkben volt egy olyan kérdés, hogy ki miért kattint rá valamire a Facebookon, mik a prioritások. A tartalom vitte a prímet, és a minőség érdekelte legkevésbé a közönséget. A frissesség volt a második és a személyes szempont a harmadik. Egyébként a humoros, személyes megosztások a legnépszerűbbek.

Vértes László: A Facebookkal alapvető problémáim vannak. A Newsweekben rendszeresen cikkeznek arról, hogy kik a tulajdonosai, miket követnek el. Rendszeresek az adatlopások. Gyakorlatilag a CIA olvassa mindenki háttéradatait. Ugyanez a gmail-re is vonatkozik. Ezért én úgy gondolom, hogy nem biztos, hogy akkora örömmel kéne ezekre a lehetőségekre rákattanni. Ez nem a mi eszközünk, nem a mi infrastruktúránk, nem a mi rendszerünk, és lehet, hogy ezzel vesztes játszmában haladunk előre, ahol nem sok sikerre lehet számítani.
Abszolút egyetértek azzal, hogy nincs minőség a Facebookon, de nemcsak ott, hanem általában a közéletben sem. Az olyan együttműködésnek viszont híve vagyok, amilyen ez a fórum is.

Dobó Márti: Ha az ember ismerősei ajánlanak egy cikket, annak nagy hatása van. A Parókián is az a tendencia, hogy a cikkeket inkább a Facebookról nyitják meg. A videók nézettségén is ez látszik, úgyhogy érdemes akár vaskos tartalmakat is kiajánlani!

Blaschke Sebestyén: Azt figyeltem meg, hogy az emberek annyi szörnyűséget, rosszat látnak a médiában, hogy a közösségi oldalakon próbálják ezt ellensúlyozni pozitív tartalmak megosztásával.

Győrffy Lajos: Az együttműködés eszköze is lehet a Facebook, akár úgy, hogy egymás cikkeit kiposztoljuk.

Szeretet a neten

Konkoly Edit: A következő témánk az, hogy mi a helye az életünkben az internetnek. Elég-e ez az evangelizációhoz? Ott ülsz a gép előtt 3-5 órát naponta, és ha bekopog a szomszéd bácsi, hogy eltört a lába, akkor fölugrassz-e, hogy elvidd a kórházba, vagy ott maradsz, hogy elnézést, de most más dolgom van? Akinek családja van, nem veheti el tőlük az együttlétet. Hogyan osztjátok be az időtöket?

Győrffy Lajos: Nem mindegy az, hogy mikor megyünk fel a Facebookra. Ha este nyolckor osztunk meg egy cikket, azt kétszer-háromszor többen nyitják meg, mint ha máskor tesszük fel.

Konkoly Edit: Ez pont az az idő, amikor hazaérnek azok, akikkel együtt élsz!

Szilvay Gergő: A statisztikákból teljesen jól látszik, hogy a délelőtt 10, délután egy, 4-5 és este 8 azok az időpontok, amikor az olvasottság sokkal nagyobb.

Konkoly Edit: A virtuális világ az életünk része. Azért evangelizálunk, hogy minél több embert elvezessünk Istenhez. Ez azt jelenti, hogy elkezdjük élni a szeretetet – de nem a virtuális világban, hanem a valóságban. Egészen más meghallgatni úgy egy embert, hogy ott ülsz mellette, mint sajnálni őt az interneten keresztül. Az írásainknak is tükrözni kell a valóságot, személyes „ízének” kell lennie. Jó lenne egy levelezőlista, ahol nemcsak az új cikkeinket osztanánk meg egymással, hanem kérhetünk is, ha szükségünk van valamire, találkozhatunk személyesen is.

Kovács Lajos SJ: Számomra is dilemmát jelentenek az új média-formák. A tanítványaimnál látom, hogy amint bemennek a stúdióba, ahol az óránk lesz, azonnal megnézik a Facebook-oldalukat. Valójában elég kis, közvetlen ismerősi kört követnek igazán figyelemmel. A „Jezsuiták Barátai” Facebook-oldalunk elérte a 2000 körüli létszámot, és onnan nem nagyon mozdul ki. Valójában csak arra alkalmas, hogy a programjainkat megosszuk. Az is megfigyelhető, hogy nagyon felgyorsult az információ-áradat. A két percet meghaladó videókat már nem szívesen, és csak kevesen nézik végig. A közösségi portál tehát egy új kommunikációs helyzetet teremtett, és igazán még nem tudjuk, mit gondoljunk róla. Szerintem egyfajta homlokzatként kell használni, ahonnan el lehet érni komoly, mögöttes tartalmakat.

Vértes László: Szerintem az elmúlt évtizedek alatt a tévének se találtuk meg az alkalmazási módját, ehelyett a tévé találta meg a mi alkalmazásunk módját. Harminc év tapasztalatával ott leszünk a Facebookkal, ahol ma a tévével?

Dobó Márti: Misszió is, de önkifejezés is számomra az újságíró-szakma. Azt azonban meg kellett tanulnom, hogy nem írhatok csak a magam örömére vagy ujjgyakorlatként, mert az a dolgom, hogy eljuttassam az üzenetet az olvasókhoz. Ez az üzenet lehet szép, de ennél sokkal fontosabb, hogy lényegre törő és egyszerűen fogalmazott legyen. A kétperces videók szabálya a cikkek hosszára is érvényes. A cikkeket bekezdésekbe kell szedni, mert ma az emberek kis adagokban olvasnak. Az internetezés átalakítja az újságírás szabályait is.

Szilvay Gergely: Pozitívnak élem meg a közösségi oldalak adta lehetőségeket. Van arra szabadságunk, hogy hogyan használjuk: van, aki elveszik benne, másnak viszont nagy lehetőségeket nyújt az információszerzésre. Szerintem az se igaz, hogy nem lehet komoly tartalmakkal elérni az embereket a Facebookon. A Magyar Kurír olvasóinak harmada a Facebookon keresztül érkezik, és a Konzervatórium hosszabb cikkeinek olvasótáborát is jelentősen növeli a közösségi portál. Aki ott lájkolja az oldalt, az egyben követőjévé is válik, figyelemmel kíséri az új cikkeket. Az viszont igaz, hogy rövidebb tartalmakkal könnyebb elérni az embereket. Egyes angol médiumoknál szabály, hogy a hosszú cikk 5000 karakter, a rövid cikk 2500 karakter lehet. Vannak 500–1000 fős fórumok, ahol lehet terjengősen, bölcsész módon írni, de ha tömegeket akarunk elérni, akkor röviden, figyelemfelkeltően kell írni.
 

A fórum végül két fontos megállapodással zárult: létrehozunk egy levelezőlistát, amelyen a továbbiakban tudjuk tartani egymással a kapcsolatot, és szeptemberben újra találkozunk!

Kölnei Lívia, Kóczián Mária

Antalffy Yvette fotóival.

Korábbi, hasonló összefoglalónk:

Kerekasztal, nem harctér – Beszélgetés a keresztény feminizmusról