Talita

Kicsiben gondolkodva 2. rész

Mi a megoldás? “Ne menj bele hitelbe, ne gondolkodj karrierben (csak egy ok miatt dolgozz egy cégnél, azért, hogy fizetést kapj, amiért majd vehetsz egy földterületet és megtermelheted az élelmiszered), élj egy kis házban, adj túl a szükségtelen dolgaidon, csökkentsd le a havi szükségleteidet!”

Bár lecsökkentettük a havi költségeinket kb. havi 540 dollár alá (jóval az amerikai létminimum alá), még mindig megoldást kellett találnunk arra, hogy milyen bevételhez jussunk anélkül, hogy teljes állásban kellene dolgoznunk. Amint sikerült drasztikusan lecsökkenteni a szükséges pénzmennyiséget, tudtam, hogy könnyű lenne valamilyen ritka foglalkozást űzni, mint rusztikus bútorok építése, gitározás borravalóért, egyszerű bútorkészítés, félállásban vázlatkészítés, irodai munka, vízvezeték szerelés, stb.

Bárhogyan is, azért volt valami, amit nagyon szerettem csinálni… és ez a teljes kiőrlésű lisztből készült kovászos, kézzel gyúrt kenyér sütése a kinti fatüzelésű kemencénkben. Mindig megosztottam a kenyerem a barátainkkal és a családdal, de sosem jutott eszembe, hogy ezzel plusz pénzt keressek. Hamarosan rájöttünk, hogy nincs autentikus, kézzel készített kovászos kenyér a környezetünkben, és lassanként az emberek elkezdték kérdezgetni, hogy vehetnének-e tőlünk. Egy éven belül lett elég kenyérvásárlónk, hogy előteremtsük azt a kis pluszt, ami az egyszerű szükségleteink fedezésére kellett. Ma már barátaink és szomszédaink várólistára kerültek, hogy a kenyerünkből ehessenek. Tudják, hogy a kenyér nagyon különleges, mert biotermesztésű, friss, kézzel őrölt búzából készült és a veknik teljes egészében kézzel készültek, nagy szeretettel, gondoskodással a saját kinti kemencénkben. Meg szeretnénk másokkal is osztani, hogy nagy piaca van ennek a speciális típusú kenyérnek, még egy olyan kisvárosban is, mint a miénk, mert különböző okok miatt, az emberek többsége nem tud, vagy nem akar saját magának ilyet sütni. Valójában akkora kereslete van ennek az egyedi kenyérnek, hogy az emberek még 4,50 dollárt (kb 850 Ft) is hajlandóak fizetni érte. Bárki, aki egy kis plusz pénzt szeretne keresni, mondjuk 50 – 100 dollárt (9500 – 8.900 Ft) vagy többet hetente, fontolja meg, hogy elsajátítja ezt az értékes szakmát, majd tanítsa meg és ossza meg ezt a helyi közösségével.

Folyamatosan osztunk ki hasznos anyagokat a kovászos kenyér jótékony hatásáról, tájékoztató jellegű előadásokat ajánlunk a helyi közösségünknek és ingyenes kóstolókat rendezünk. Az elosztási rendszerünk úgy néz ki, mint egy igazi pékség. Vannak állandó vásárlóink, akik egyszerre 6 veknit is vesznek, nekik frissen szállítunk havonta egyszer.

Ez csak egy egyszerű példa arra, hogy egy ily értékes szakma hogyan tud támogató lenni akkor, amikor az ember kicsiben gondolkodik és él. Míg az önkéntes egyszerűség kulcsa a “kicsiben gondolkodás”, sok ember mégis épp az ellenkezőjében hisz – “a nagyobb a jobb”. Például, az emberek gyakran modogatják, hogy be kellene fektetnünk egy sütödébe és még több kovászos kenyeret kellene gyártanunk. De ahhoz, hogy terjeszkedjünk, karriert építsünk a kenyérsütésből és eladásból, kölcsönt kellene felvennünk, hogy vásároljunk kereskedelmi méretű mixert, fagyasztót és hatalmas sütőket, hosszabb munkaidőben kellene dolgoznunk és egy sor bürokratikus engedéllyel, szabályozásokkal, díjakkal és korlátozásokkal kellene szembenéznünk. Végül is az egyszerű, autentikus, kézzel készített kenyeret, amelyet a vevőink szeretnek, fel kellett volna áldoznunk a mennyiség és a pénz oltárán. Mindenki veszített volna, csak a bankszakemberek és a bürokraták nem. Visszaesnénk a régi, jólismert csapdába, kölcsönt kellene felvennünk, és fel kellene áldoznunk a szabadságunkat, minőségi életünket a munka miatt. Ez jó példája az eredménytelenségnek. Bukásra számíthatnak azok, akik meg szeretnének szabadulni a rendszer stresszétől és a pénzügyi rabszolgaságától úgy, hogy közben túl nagyban gondolkodnak. Tudnunk kell, hogy ezt az ipari társadalom és a kölcsönből élő intézmények programozták belénk, mind azzal a céllal, hogy kielégítsék a telhetetlen elképzeléseinket.

Barátaim, nagyon nagy tudatosság kell, hogy ne essünk bele ezekbe a csapdákba. Ehhez improvizációra és alternatív modellek megalkotására is szükség van. Az “önkéntes egyszerűség” elnevezésű életstílus egy opció, mely valódi változást hoz. A következőket értem ez alatt: sokan már nem gondolkodunk élethosszig tartó karrierben. Bármi okból is, de a dolgok változnak ebben az országban is. Külső cégek szerződtetése, olcsóbb munkaerő költségek más országokban az amerikai munkahelyek megszűnéséhez vezetnek. S bár a munka lehetősége továbbra is létezik, meg kell értenünk, hogy ez talán csak átmeneti időszakra vonatkozik.

Miközben az ember továbbra is dolgozik a munkahelyén, karriert épít, bölcs dolog felállítani egy túlélési tervet, ha szükséges, azokra a bizonyos periódusokra, amikor nincs állandó munkahelye. Ez jelentheti valamennyi tartalék felhalmozását, egy kis parcella megvételét, ahol kis házikó, sátor vagy indiánsátor felállítása is lehetséges. Idős nagyapám mondta mindig: “Ebben az országban minden baj akkor kezdődött, amikor az emberek feladták azt az igényt, hogy élelmiszereiket saját maguk termeljék.”

A mai fiatalok már azt sem tudják milyen az igazi étel, nemhogy azt, hogy hogyan kell megtermeszteni és elkészíteni! Ennek változnia kell! (Ez a másik ok, amiért népszerűsítjük a kovászos kenyér sütését. Ideje elkezdeni a “lassú étel” mozgalmat). Úgy érzem, kicsiben gondolkodni az egyik legintelligensebb és legcélravezetőbb dolog, amit tehetünk.

Mi a megoldás?

Ne menj bele hitelbe, ne gondolkodj karrierben (csak egy ok miatt dolgozz egy cégnél, azért, hogy fizetést kapj, amiért majd vehetsz egy földterületet és megtermelheted az élelmiszered), élj egy kis házban, adj túl a szükségtelen dolgaidon, csökkentsd le a havi szükségleteidet! Vond ki magad a modern technikai materializmus rabszolgaságba taszítása alól, maradj egészséges tornagyakorlatok végzésével, kövess egyszerű, teljes kiőrlésű gabonából készült étrendet, tanulj meg pár gyakorlati szakmát, gyakorold a művészetet és szolgáld a helyi közösséget. Tanítsd meg a gyermekeid arra, hogy hogyan értékeljék az igaz örömöket. Az evilági gazdagság tűnékeny: étel, egészség, fák, virágok, gyógynövények, termékeny föld, tiszta víz, friss levegő, barátok és művészet. Tanuld meg értékelni ezeket mindenekelőtt.”

Természetesen rájöttünk, hogy mindenkinek kreatívan, saját magának kell kidolgoznia a saját tervét a környezetének adottságaihoz alkalmazkodva, pláne, ha még gyermekeket nevelnek. (Nekünk 6 felnőtt gyermekünk van.) De “kicsiben gondolkodva” oly sok lehetőség adódik, és minél többet tudunk használni, annál nagyobb szabadságot élhetünk meg minden pillanatban. Az út, amelyre léptünk egy csodálatos, radikális változást hozott számunkra. Tapasztalatból tudjuk, hogy megfelelő elképzeléssel, türelemmel, önfegyelemmel és bátorsággal LEHETSÉGES egy ilyen valóság megteremtése is!

Kevin & Donna Philippe-Johnson

http://www.talita.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=360

Kevin és Donna honlapja angol nyelven: http://earthstar.newlibertyvillage.com/

Források: http://www.anasztazia.hu/content/view/284/2/