Kiss Ulrich: “Jézus minden idők legsikeresebb menedzsere” 2. rész
A jó vezető azáltal lesz sikeres, hogy a munkatársait motiválni tudja, és a csapatot sikerre segíti. Pontosan ezt tette Jézus, ezért lehet tőle tanulni – mondja Kiss Ulrich jezsuita atya, aki húsz évig maga is menedzser volt, s most rendszeresen tart vezetői szemináriumot „Management by Jesus” címmel. A legközelebbi március 22-én kezdődik Erdélyben. A beszélgetés második része:
– Mit értesz azon, hogy „légy sikeres Jézussal”?
– Ez sokak számára protestáns gondolatnak tűnik. Nem az a lényeg, hogy legyenek alibi piár-akciók! Hanem az, hogy a vezető igazságosan kormányozza a vállalatot, mert ez költség- és eredményhatékony. Persze nem száz százalékosan sikeres, de nem azért, mert rossz a modell, hanem mert a vezető nem azonosul vele teljesen. Most egynapos tréningeket tartok, ahol a régiek újra feltöltődhetnek, az újak pedig kedvet kaphatnak hozzá. Egy régi tanítványom hívására fiatal vállalkozók is jönnek ezekre az alkalmakra, hogy az idősebbekkel együtt gondolkodjanak. A módszer lényege az interaktivitás: ez rendkívül fontos.
– Ez a program „copyright by” Kiss Ulrich”?
– Amerikában van valami hasonló, de csak egy-két éve működik. Én ezt a gondolatot már 1970-ben megfogalmaztam. Egy tanárom nyitotta fel a szememet, amikor rávezetett, hogy a világ legsikeresebb vállalata a katolikus egyház. Utána húsz évig voltam menedzser. De ez a gondolat, ez a sztori továbbra is érlelődött bennem, többször el is meséltem. Elkezdtek biztatni, hogy írjak erről egy könyvet. Szőcs László SJ barátom, a kolozsvári Manréza jezsuita igazgatója azt mondta, hogy megszervez egy találkozót, így az első „Management by Jesus” szemináriumot Erdélyben tartottuk. Mind a mai napig két szemináriumot tartunk Erdélyben, és remélem, előbb-utóbb lesz majd a Felvidéken és másutt is. Mára több mint százhúszan végezték el. El szeretnék érni legalább két-háromszáz embert. Az már egy szolid bázis, amire lehet építeni a terjesztésben.
– Úgy látszik, a székelyeknek fekszik ez a szemlélet.
– A székelyek a legtalpraesettebbek. Feltűnt, hogy az üzlettársaik gyakran románok. Megkérdeztem, miért. Mert ők sokkal megbízhatóbbak! – volt a válasz. Úgy tűnik, az erdélyi magyarok és románok a vállalkozásaikban kiegészítik egymást mentalitás szempontjából.
–Miért kell ehhez a programhoz neked jezsuitának lenni?
– Nem kell, bárki már nagyon régen megcsinálhatta volna. Az kellett hozzá, hogy menedzserként megtapasztaljam a vállalkozások világát. Elméleti alapjaim is vannak, közgazdász vagyok. Amikor találkozik az ember a Szent Ignác-i lelkigyakorlatokkal, látja, hogy ez olyan eszköz, amely másoknak is segít. Egyre többen elvégzik a nyolcnapos lelkigyakorlatot a „Management by Jesus” szeminárium után, és egyre lelkesebbek.
–Egy vezetőnek van erre ideje?
– A menedzserek abban a tudatban élnek, hogy nélkülük nem működik semmi. Valójában akkor vagy jó vezető, ha nyugodtan el mersz menni két-három hónapra, és senki nem veszi észre, mert tökéletesen működik a vállalat. A vezető feladata a stratégiai cél meghatározása. Ami azt jelenti, hogy abból a közösségből, amelyért ő felelős, mert ő hozta létre, kihozza a maximumot. Jézus pontosan ezt tette! „Fogott” tanulatlan halászembereket. Észrevett bennük valamit, amit mi nem látunk: azt, hogy ezek az emberek alkalmasak a feladatra. A jó vezető az, aki rávesz arra, hogy minden reggel halálos lelkesedéssel menj munkába, és ezt a lelkesedést egész nap tudod tartani, és tovább tudod adni a munkatársaidnak, ügyfeleidnek. A jó vezető az, aki azáltal lesz sikeres, hogy téged sikerre segít. Aki a csapatot vezeti sikerre. Úgy ahogy Jézus, ezért lehet tőle tanulni.
– Amit mondasz, abban nagyon sok minden van az asszertív tréningekből, a kognitív pszichológiából.
– Szerintem ezek akár tudva, akár nem tudva merítenek az evangélium lelkületéből, Jézus példájából, ami áthatja az európai kultúrát. Az ateista sem tudja kivonni magát ennek a bűvöletéből. Szent Ignácot egyébként sokan az első pszichológusnak tartják, mert lelkigyakorlataival rávezette az embereket arra, hogy felfedezzék: bennük több rejlik. Ma a nyitás ott van, hogy ennek a megélése nem az egyénre, hanem a közösségre irányul. Nekem nem az a feladatom, hogy vállalatot alapítsak, de az talán igen, hogy inspiráljak néhány embert arra, hogy megvalósítsa nálunk a mi Szilikon-völgyünket.
– Egy sikeres, sok hasznot hozó vállalat kihívás, sőt kísértés is.
– A megfelelő ember a haszonban nem magántulajdont lát. A profit szerepe az, hogy be tudjon ruházni a következő lépésre, és a vállalat sikere abban áll, hogy hosszú időn keresztül képes ugyanazt a csapatot mindig új feladatokkal motiválni. A vállalkozás egészséges fejlődésének záloga a haszon. És egy vállalkozó sem tud egy kiló kaviárnál többet enni naponta.
– A legprovokatívabb mondatod az első előadásodon az volt, hogy a globalizáció Isten országának az előszobája.
– Húsz évvel ezelőtt innen alig 200 km-re meg kellett állni a határon, ki kellett szállni a kocsiból, meg kellett mutatni a csomagtartót. Mindig pálpusztait vittem, mert azzal nagyon gyorsan átengedtek. Amikor Mindszenty bíboros Nyugat-Németországba jött, azzal köszöntöttem, hogy egyszer majd a gyerekeinknek azt fogjuk mesélni, amikor a magyar-osztrák határra érünk, hogy kisfiam, itt volt régen a határ, mire a gyerek megkérdezi: de mi az a határ? Ez teljesen utópisztikusnak tűnt akkor. És hol van most a határ? Az interneten egyszerre lehetsz Ausztriában, Kanadában, Ausztráliában. Akár videó-konferenciát is szervezhetsz. Hihetetlen lapos lett a föld! A kiemelkedések pedig a rátermett vezető személyiségek: akár egy vállalat irányítója, de egy tanár is vezető, egy pap is az. Akinek Isten megadta az alapképességet ahhoz, hogy vezető legyen, azt én szeretném jó vezetőnek látni.
– Az a meggyőződésed, hogy Isten ezt akarja tőled?
– Hogyne! Ez egy feladat, hogy a talentumomat használjam, nem egy hobbi.
– Hogy lehet húsz évig vacillálni azon, hogy az ember szerzetes lesz?
Van, aki egész életében vacillál… Én inkább azért adok hálát, hogy a huszadik évben igent mondtam. Szerettem a munkámat. Ez volt az, ami visszatartott. Visszamenőleg azt gondolom, hogy ez volt Isten terve és akarata.
– Magyarországon egyre pontosabban skatulyázzák be az embereket. Téged viszont nem lehet elhelyezni. Nem tetszenek neked az összeesküvés-elméletek, de azért Daniel Cohn-Benditet sem szereted túlságosan.
– Ismerem az életrajzát! Azon kívül összefonódott a sorsunk. Amikor ő megbuktatta de Gaulle-t, amit soha nem bocsátok meg neki, akkor én pont zarándoklaton voltam Chartres-ban, ahol megkaptam a hívatásomat. Daniel Cohn-Bendittel is lehetne párbeszédet folytatni, ott megfogni, ahol vannak közös pontok, pl. az ’56-os forradalom iránti szimpátiájánál. A probléma az, hogy rettenetesen felületes figura, nagy mélységeket ne várjunk tőle. Nagyon komoly időberuházást igényelne a vele való foglalkozás. Ez nem az én feladatom, de mindennap imádkozom érte, hogy a Jóisten küldjön valakit az ő életébe, hogy még időben megértse, hogy az út, amin ő halad, nem vezet végső soron még oda sem, amiért ő talán őszintén harcol. A természet megőrzése valójában egy konzervatív elképzelés. De ha valaki már találkozott Jahvéval vagy Jézussal, már nem mondhatja naiv ártatlansággal, hogy Gaia tisztelője. Főleg, ha intelligens. Márpedig Cohn-Bendit az. Megvolt és megvan a lehetősége arra, hogy megismerje az igazságot. Tudatosan szembeszáll Jézus világrendjével, tehát ez az ő felelőssége!
– Az alkotmányt is sokan szidják, te mégis kiemelted azt, milyen fontos, hogy megjelenik benne a személyes felelősség igénye.
– Nagyon jó, hogy benne van! Persze erről a kritikusok sem beszélnek. Kétszáz éve az emberi jogok bűvöletében élünk. Biztos, hogy nagy eredmény, hogy az egész világ és a katolikus egyház is elfogadta – de nem így volt ez eleinte. II. János Pál volt az első, aki elkezdte mondani, hogy álljon meg a menet, itt kötelességek is vannak. Ez most a magyar alkotmányba bekerült. Tudomásom szerint egyedül Európában. Ez óriási előrelépés. Azt gondolom, hogy a magyar alkotmányt hibái dacára – mert vannak neki – mintaképül fogják használni.
– Nem hiszem, hogy a kormány minden döntésével egyetértesz…
– Nem értek egyet, de szerintem a kormánypárti képviselők egy része sem ért egyet. Egy differenciált társadalomban a dolgokat nem lehet leegyszerűsíteni fehérre és feketére. Nagyon fontos a média feladata, hogy független erőként bírálja a kormányt, mert így lesz hiteles. És ki mondja meg a kormánynak, ha nem a média? A Le Monde-interjú alapján úgy látom, Orbán Viktor ezt most megértette. Remélem, majd a jobboldali médiánál is leesik a tantusz.
Kóczián Mária
Az első kép: innen, a második kép: innen.
A beszélgetés első része: Kiss Ulrich: “Az egyház a legrégebben és legjobban működő vállalat”
Tweet