Talita

Kivándorlók 2. – Kívül tágasabb?

Kivándorlás, külföldre település – kiben tragikus, kiben kalandos érzéseket keltenek ezek a szavak.

Lehet, hogy többen vannak ma Magyarországon, akik negatív jelenségnek tartják a külföldre települést. Politikai/gazdasági leminősítő kifejezés lett, látványos bizonyítéka annak, hogy a jelenlegi vagy az előző kormány rosszul teszi vagy tette a dolgát, ezért az emberek egy része úgy érzi, menekülnie kell egy remélt jobb világ felé. A nemzet sorsát féltők meg egyenesen aggodalommal figyelik: mi lesz itt, ha az értelmiségiek és a fiatalok elhagyják az országot? Vajon kik veszik át a helyüket? Valóban menekülés a kivándorlás?

Megkérdeztük a környezetünkben élőket, akik külföldre készülnek szerencsét próbálni, mi inspirálja őket. És olyanokat is, akik évek óta külföldön élnek.

Mihály (30) informatikus. Biztos állása van, a munkáját megbecsülik, havonta 300 ezer forint nettó fizetést kap. Egyedül él egy szép albérleti lakásban. Ez a jövedelem bőven elég a létfenntartására és szórakozására, havonta 100 ezer forintot félre is tud tenni. „Saját lakást szeretnék, amihez ez a pénz kevés. Angliában informatikusként, ugyanezzel a munkával egymillió forintnak megfelelő fizetést kapnék.” Egy év múlva testvérével együtt akar kitelepülni, most erre gyűjt. Bizonytalan abban, hogy néhány év múlva visszajönne-e. „Meglátjuk, hogyan alakulnak akkor ott kint és itt a dolgok. Meg aztán miért dolgozzak kevesebbért itthon, ha odakint a háromszorosát is megkaphatom?”

Pisti (28) hónapok óta volt munka nélkül, amikor úgy döntött, Angliában próbál szerencsét. Mivel már előtte megszerezte a kamionos jogosítványt, a szemétszállítóknál helyezkedett el. Nem könnyű London belvárosában manőverezni, de eddig baleset nélkül megúszta. Átszámítva 700 ezer forintot keres, amiből a megélhetése 300 ezret emészt fel havonta. A maradék pénzt félreteszi, hogy itthon beindítsa autószerelő vállalkozását.

Nem reprezentatív felmérésünk szerint a legnagyobb inspiráció a megélhetés, a pénz, a kinti magasabb jövedelem (vagy épp az alacsonyabb tandíj) reménye. A második leggyakoribb ösztönző erő a kalandvágy, különösen a fiatalok körében: benne van a levegőben, hogy hosszabb-rövidebb időt külföldön töltsenek, sőt, anyagi helyzettől függetlenül is divattá vált külföldön élni. Harmadik elhangzó indok, hogy „elegem volt már az otthoni viszonyokból”, például a korrupcióból, a mutyizásból, a pazarlásból vagy az éppen regnáló kormányból.

Jolán (43) diplomás, de hónapok óta nem kap munkát, két gyereket nevel egyedül. Úgy érzi, egyre kilátástalanabb a jövője, sokszor csak egy kiflit tud venni a gyerekeinek barátai pénzéből, akik támogatják őket, és néha adódik alkalmi munka is. A gyerekekről az iskolában nem sejtik, mennyire szerény körülmények között élnek otthon. Az albérletet el kellett hagyniuk, most egyik barátjuknál laknak, ahol még három hónapig maradhatnak. Jolán Angliába szeretne menni, repülőjegyre gyűjt.

Marad a kérdés: mi történik majd, ha három-öt éven belül nem következik be érezhető gazdasági fellendülés, és a magyarok tömegesen vándorolnak külföldre? Fontos tisztázni: a rendszerváltás óta a külföldre költözés már nem számít se disszidálásnak, se dezertálásnak. EU-tagságunk óta pedig egészen természetes, hogy ide-oda települhetünk az EU államaiban, hiszen ez majdnem olyan, mintha nem is lépnénk át államhatárt.

Miért érezzük mégis sokan úgy, hogy a tömeges kivándorlás kudarc?

Kölnei Lívia

(Folytatjuk.)

Sorozatunk első része:
Anita Izraelbe megy 

Nyitókép.