Talita

Klíma a csúcson – Szemét kérdések

Jelenleg zajlik Párizsban az idei klímakonferencia. Államfők és kormányfők, államférfiak és befolyásos politikusok ültek össze idén – is –, hogy a klímaváltozás kapcsán tegyenek valamit. Szándékuk az, hogy megakadályozzák a Föld átlagos hőmérsékletének 2 Celsius fokkal való emelkedését.

Sok-sok tudós munkája nyomán úgy gondolják, hogy ezt a széndioxid-kibocsátás visszafogásával ill. csökkentésével tehetik meg.

Szép terv, jó szándékú terv. Különösen azért, mert – szintén tudós emberek számításai alapján – ez a két fok azt jelentené, hogy a tengerszint 5 méterrel emelkedne, vagyis sokaknak el kéne hagyniuk jelenlegi otthonukat. Ők – is – klímamenekültek lennének.

Mi történik akkor, ha sikerül megállapodni Párizsban arról, hogy az államok törekedni fognak a széndioxid-kibocsátás csökkentéséről?

Legyünk optimisták. Megállapodnak és a megállapodásokat be is tartják, aminek következtében nem nő majd a Föld átlaghőmérséklete.

De meddig lehet ezt betartani? Világos, hogy azoknak az embereknek ez érdekében áll, akik azokon a területeken élnek, amelyeket a tengerek opcionálisan visszafoglalnak majd. De hogyan lehet úgy a termelést fokozni – olcsón, olcsóbban, a legolcsóbban –, hogy közben a természetvédelmi szempontok is érvényesüljenek?

Számomra meglehetősen visszás, hogy pl. Németország úgy tartja alacsonyan a széndioxid-kibocsátását, hogy a sokat „szemetelő” ágazatokat kitelepíti az országból, pl. hozzánk. Aminek mi egyébként örülünk – természetvédelem ide vagy oda –, hiszen ilyen módon munkahelyek létesülnek, több embernek van megélhetése.

Hogyan lehet harmonizálni a gazdasági növekedést a természetvédelemmel globálisan? Úgy tűnik, még akkor sem tudjuk ezt megtenni, amikor már zúgnak a vészharangok, a Föld élhetősége kerül egyre nagyobb veszélybe.

És lehet-e kicsiben? Hogyan oldja meg ezt egy nem éppen ökotudatosan élő család? Egy kiragadott példa:

A szemétszállítás nem olcsó. Vidéken sokan fűtenek központi fűtéssel, cserépkályhával. Utóbbi kényes jószág, nem lehet benne bármit égetni, de egy vegyes tüzelésű kazánba sokan simán bedobják a műanyagokat is. Pedig azt akár ingyen is elviszi a szelektív hulladékgyűjtő. Mégis elégetik, mert: egyszerűbb számukra. Nyáron meg elégetik csak úgy szabadon – öntenek rá egy kis étolajat, hadd égjen gyorsabban. Nem érdekeltek abban, hogy egy hónapig rakosgassák a műanyagokat, amíg végre eljön a szelektív gyűjtés napja.

Pedig a szelektív hulladék óriási érték – lehetne, és bizony, az újrahasznosítás a jólétünket szolgálná… És milyen nagyszerű lenne, ha a vidéki kis falvak levegőjét nem mérgeznék maguk a lakosok! És mégis megteszik – önérdekük ellenére. Mert akkor nem kell sem a szemétszállításért évente 20-30 ezer forintot kifizetni, sem a szeméttel nem kell túl sokat foglalkozni.

Hihetjük-e, hogy ha kicsiben ez nem megy, akkor nagyban menni fog?

Nem tudom.

Ezzel együtt nem vagyok pesszimista. Nem azért, mert abban bízom, hogy mi emberek megoldjuk ezt a problémát. Inkább úgy gondolom, hogy abban a végtelenül sokismeretlenes egyenletben, amely a Föld jövőjét rejti, a széndioxid-kibocsátás „csak egy dolog”, csak egyetlen tényező, amelyről azt gondoljuk, hogy a probléma gyökere. Pedig, pedig…

Sokszor előfordult már velem, hogy féltem valaminek a bekövetkeztétől. Aztán valami teljesen más történt. Lehet, hogy úgy is nehéz helyzetbe kerültem, de nem azért, amitől féltem, hanem más miatt.

Így aztán nem aggódom a klímaváltozás miatt. De a szemetet – nem kérdés – szelektíven gyűjtöm, és a tejet is a szomszédból hozom, nem a szupermarketből.

 
Kóczián Mária

Kép

Öko témájú írásainkból:

Miért jobb otthon főzni?

Isteni a termés!

Környezetbarát háztartás 1.

Mikesy Orsi öko-fortélyai: nem drágább!

Morzsapartizz! Maradékok “újragombolva”