Talita

Kocsis Fülöp metropolita: Visszatekintés a családszinódusra

Ferenc pápa 2015. október 4-étől háromhetes püspöki szinódust hívott össze, amelynek a család volt a fő témája. Kocsis Fülöp hajdúdorogi metropolita, az egyik résztvevő, a Magyar Kurírnak adott interjúban értékelte a szinódust.

– Érsek atya sok szempontból „első” volt az idei rendes szinóduson. Püspökként az első szinóduson vehetett részt, és nem is akárhogy – Facebookon vezetett naplójában adott hírt a napi eseményekről. Miért tartotta fontosnak, hogy a közösségi oldalon megossza tapasztalatait, saját telefonjával készített fotóit?

– Mivel „új fiú” voltam, minden nagyon új volt számomra. Egy különleges történelmi eseménynek voltunk részesei, és úgy éreztem, jó lenne ezt megosztani másokkal is. Eleinte a barátaimnak küldtem jelzéseket, ezért aztán nagyon személyesre sikerült a napló. Rám is szóltak, hogy egy metropolitának nem illik ilyeneket írnia – ezt még tanulnom kell. Felmerült, hogy tegyem fel a Facebookra. Szerettem volna, hogy azt a sok érdekes, szép és fontos dolgot, ami a szinóduson elhangzik, minél többen megismerhessék, hiszen a katolikus egyház nagyon nagy értékei jelentek meg ott.
A döntésemben – hogy ezt a merész vállalkozást megteszem – sokat jelentett, hogy tanácsot kértem több embertől, vajon szabad-e ilyet csinálni. Láttam, milyen újsághírek jelennek meg a szinódusról, már a szinódus előtt is. Elárulom, engem is megzavart, milyen szembenállások vannak püspökök között, s micsoda üzenetekkel érkeztek: hogy összecsapnak majd az erők, Ferenc pápa meggondolatlanul tárt fel dolgokat… kicsit magam is megszeppentem. A szinóduson pedig egészen másról volt szó. Ezért arra gondoltam, hogy nyilván nem a világsajtót, de legalább a közvetlen környezetemet hadd értesítsem arról, hogy itt valami nagyon szép dolog van folyamatban. (…) Úgy éreztem, két szinódus van: az egyik, amelyről az újságok írnak, a másik pedig a valóságos, amely ott bent történik.
(…)
– Utolsó bejegyzésében, amikor Ferenc pápa szinódust lezáró beszédére utalt, azt írta: „A családról szóló szinódus, lám, kifejezetten családiasra sikerült.” Hogyan értette ezt?

– Erre már magam sem emlékeztem… Ez volt az egyre erősödő élményem a szinódus alatt, és a záróbeszéd egyik legfőbb hatása is ez volt rám. A pápa atyai szeretete fonta egybe az egészet. Ha azt mondom, megható volt, gyenge szó erre – átszellemítő erejű volt. Egyrészt bátorított bennünket a nyíltságra, őszinteségre, a problémák valós kezelésére. Mondott olyanokat, hogy ne dugjuk a fejünket a homokba, az újságírók különböző támadásaira utalva pedig azt mondta, ne hagyjuk sarokba szorítani magunkat. Egyfajta erős tartást közvetített felénk: itt most lényeges dolgokról van szó, ne kendőzzük el, ne kegyeskedjük el.
A másik oldalról ott volt Ferenc pápa közvetlen, nyílt, szeretetteli magatartása, illetve az a súlyos felszólítása, hogy nagyon figyeljünk oda egymásra, hallgassuk meg a másikat, merjünk tanulni egymástól. Egy jó család tud ilyen lenni, ahol nyílt a légkör, bárki bármit mondhat. Az egyik svéd gyermekversben olvassuk: olyan, mint a sóderparti, mindenki nyomhatja a sódert, elmondhat bármit. Ez egyébként a kötet címadó verse is: Ami a szívedet nyomja. Ilyen volt a szinódus is, bárki szólhatott arról, ami a szívét nyomta, nagyon nyílt légkörben, egymásra odafigyelve vettünk részt – sőt, egymás iránti tisztelettel és alázattal teli figyelemmel. Ami még inkább megindító volt számomra, az a püspökök, érsekek, bíborosok Ferenc pápa iránti nagyfokú alázata és tisztelete. Ha fogalmakkal is értelmezni akarom ezt a jelenséget, ez a kettő adta azt az élményt, hogy egy nagy családban vagyunk. Jó katolikus élményt jelentett számomra, hogy bár egészen különbözőek vagyunk gondolkodásunkban, élettapasztalatunkban, életsorsunkban, mégis valami nagy egység van, amelynek a záloga, pecsétje éppen Ferenc pápa atyai személye.

A XIV. rendes püspöki szinódus témája „A család hivatása és missziója az egyházban és a mai világban” volt. Az üléseken 270-en vettek részt. 74 bíboros mellett 6 pátriárka, 102 érsek és püspök, 2 plébános, valamint 13 szerzetes. Az önálló jogú keleti egyházak püspökei 15 szinódusának egy-egy vezetője, a Római Kúria 25 dikasztériumának vezetői, főtitkárok és helyetteseik, összesen 42 személy a Szentszék közvetlen munkatársait jelentik, akik hivatalból voltak jelen. 183 résztvevőt választottak maguk a helyi egyházak, 45-en pedig pápai kinevezést nyertek. (Az előbbiek között 24 szakértő és 51 auditor, közülük 18 házaspár, akik a családokat képviselték.) 14-en más egyházakat és egyházi közösségeket képviseltek. Afrika 54, Amerika 64, Ázsia 36, Európa 107 és Óceánia 9 fővel képviseltette magát a szinóduson.

– A szinóduson tizennyolc házaspár volt jelen. A sajtót bejárták azok a képek, amelyek a szinódus úgymond legfiatalabb „résztvevőjét” ábrázolták, a négy hónapos kis Davidét, aki egy tizenkét gyermekes családból érkezett. A családdal egy nyelvi csoportban dolgoztak? Milyen üzenetet hordoz egy karon ülő gyermek tanúságtétele a szinódus munkájában?

– Közelebbi kapcsolatba is kerültem velük. Nem voltak egyedülállóak ebben: olyan házaspárok kaptak meghívást, akik nagyon elkötelezett, tudatos keresztény életvitellel hirdetik, élik meg, hogy a katolikus egyházban családként élni nagyszerű dolog, minden nehézség ellenére. Ők Hollandiából érkeztek. Szörnyű nehézségekről számoltak be – le is írtam pár dolgot, amiről meséltek. Félelmetes dolog, hol tart a nyugati kultúra, és ennek eredményeképpen a nyugati egyháznak miket kell elszenvednie. Ők ennek ellenére, vagy éppen ezen feltüzesedve nagyon erős hittel, elkötelezettséggel élik családi életüket.
A kis Davidét magam is sokszor a karomban tartottam, szeretett babrálni a szakállamban. De nem voltam ezzel egyedül, kézről kézre járt a püspökök között a kis legényke. Igaz, volt, aki méltatlankodott: „Szép, szép, hogy elhozták, jól van, egyszer megmutatták, na de azért az túlzás, hogy most itt legyen három hétig…” Anyatejen élő kisgyermek volt, akit anyukája mindennap többször megszoptatott: az anyuka nem tudott volna másképpen jelen lenni – nyilván ez volt az oka, hogy elhozták. Nagyon jó, hogy ott volt ez a kisfiú, meg a nagyon fiatal szülei. Tizenkét gyermeket nevelnek, akik közül Davide a legkisebb.
Jelen voltak más házaspárok is, többnyire olyanok, akik részt is vesznek az egyes egyházmegyék családpasztorációs tevékenységében.
Ennek kapcsán lendületet kaptam én is, bár minden egyházmegyénkben működik családpasztorációs bizottság, amelynek tagjai családos papok és világban élő házaspárok, illetve szakértők. A szinódusnak mindenképpen lesz eredménye: lelkipásztori irányultságunk jobban a családokra épül majd, és remélem, sőt, biztos vagyok benne, hogy nem csak a görögkatolikusoknál. Egyebek között azt is felszínre hozta a sok szinódusi tárgyalás, beszélgetés, hogy az elmúlt évtizedekben ezzel bizony elmaradtunk. A család nagy támadásoknak lett kitéve, amelyeket láttunk és érzékeltünk, de ennyire összefogottan és tudatosan még nem fogalmazódott meg, hogy a mai fogyasztói, liberális szemlélet pontosan a legértékesebb alapsejtet támadja meg, szétveri a családokat, és így aztán – atomjaira hullva a társadalom – az egyes embereket tényleg nagyon erősen lehet manipulálni. Ki védje meg a családokat? Senki más, mint Isten nevében az egyház – ez fogalmazódott meg. Az egyháznak sokkal jobban be kell vonnia a családokat az egyházi élet minden területére, építenie kell rájuk a katekézisben.

– Érsek atya a keleti rítusú egyház képviseletében volt jelen a tanácskozásokon. Ebből a szempontból hogyan tekint a szinódusra?

– Főleg a kiscsoportos beszélgetésekben volt ez érezhető. Én éppen Szvjatoszlav Sevcsuk ukrán nagyérsekkel voltam egy csoportban. Volt még velünk egy törökországi püspök, valamint egy megfigyelő is a román ortodox egyháztól. Érdekes volt, hogy a mi keleti szemléletünk sok ponton újdonságként hatott a jelen lévő atyákra. Főként a nagyérsek hozzászólásaira utalok itt, aki túl azon, hogy nagyszerű lelkipásztor és remek diplomata, kiváló teológus is. Én is ittam a szavait. (…) Úgy érzem, hogy igenis hozzá tudtunk tenni a szinódushoz, és nagyon fontosnak tartom, hogy szép számmal jelen voltak a keleti püspökök is. Más keleti egyházak is képviseltették magukat rajtunk, görögkatolikusokon kívül: a melkitáktól, a maronitáktól, a malabár, a kopt és a káld keresztényektől, az eritreai egyházból is érkeztek küldöttek. Lelkesítő volt megtapasztalni azt a nyitottságot, amellyel a mi hozzászólásainkat hallgatták a nyugati püspökök, és azt a befogadást, ahogy be is építették a mi gondolatainkat. Természetesen ránk is hatott az a fajta látásmód, amellyel találkoztunk. Ami az egész egyházra is jellemző, miszerint kelet és nyugat egymást gazdagítja, ezen a szinóduson is megjelent.

A teljes interjú a Magyar Kuríron olvasható.

Korábbi, hasonló cikkeink:

Izzik a Lélek a görögkatolikusoknál…

Ha a házasság rendben van, a család is rendben van!

Ferenc pápa tíz biztatása a családszinódus alkalmából