Kossuth Zsuzsanna női forradalma
Március 15-e kapcsán sok-sok hősről írhatnánk, akiknek a sorsa arra emlékeztet, hogy többre születünk, mint a magánélet kiteljesítése. Mivel különösen is érint és érdekel bennünket a nők szerepe 1848-49-ben, választásunk egy hölgyre esett, aki 37 évesen halt meg, élete mégis megrendítően teljes.
Kossuth Lajosnak (1802-1894) négy húga született: Karolina, Emília, Lujza és Zsuzsanna. Utóbbi 1817-ben Sátoraljaújhelyen látta meg a napvilágot. 14 éves volt, amikor Északkelet-Magyarországon végigsöpört a kolera. Kossuth vármegyei biztosként részt vett a járvány elleni küzdelemben, és legkedvesebb húga, Zsuzsanna is segítségére volt ebben, részt vett a betegápolásban is.
1833-ban a család Pestre költözött, itt Kossuth támogatta őket anyagilag. Zsuzsanna – alig 16 évesen – bekapcsolódott a politikai életbe. Segített bátyjának a Törvényhatósági Tudósítások szerkesztésében, sokszorosításában. Amikor Kossuthot letartóztatták és börtönbüntetésre ítélték (1837), Zsuzsanna több kompromittáló iratot eltüntetett a szerkesztőségből. A letartóztatás után nem sokkal apjuk meghalt.
Kossuth 1841-ben vette el Meszlényi Teréziát, akinek fivére, Meszlényi Rudolf lett Zsuzsanna férje (jobbra). Szerelmi házasság volt. Sárbogárdra költöztek, két lányuk született, Gizella és Ilona. Amikor Kossuth kiszabadult (1840), a házaspár támogatta őt politikai tevékenységében, pl. az Országos Védegylet megszervezésben. Ők alapították meg az első Fejér megyei védegyletet.
1848-ban férje váratlanul meghalt. Kisfiuk, Rudolf néhány héttel az apa halála után született meg. A rászakadt özvegység, a gyermek férje nélküli világra hozása nagyon komor hangulatba juttatták Zsuzsannát, amiből eleinte még a márciusi forradalom sem mozdította ki. Ám azon a tavaszon mégis felköltözött Pestre, ahol diákok étkeztetéséből élt.
1848 végén a magyar kormány és államapparátus a közeledő osztrák hadsereg elől Pestről Debrecenbe menekült. Zsuzsanna is ide költözött családjával. 1849. április 14-én a Függetlenségi Nyilatkozat elfogadása után Kossuthot az ország kormányzójává választották, aki 1849. április 16-án húgát a tábori kórházak főápolójának nevezte ki.
A honvédség egészségügyi szolgálatának megszervezésében Zsuzsanna együttműködött Flór Ferenccel (1809-1871), a Rókus Kórház korábbi igazgatójával, aki a hadügyminisztérium egészségügyi osztályának vezetője volt. A tábori kórházakban igyekeztek korszerű egészségügyi módszereket bevezetni, mint a sebesültek és a fertőző betegek elkülönítése vagy az altatásban végzett műtétek. Zsuzsanna elsősorban kórházak megszervezésével foglalkozott. Járta az országot, látogatta a kórházakat, felmérte, hol mire van szükség, és maga is részt vett az ápolásban. Barna Ignác orvos látta el tanácsokkal őt, több mint 70 kórházat szerveztek meg így.
Mi teszi történelmi jelentőségűvé Kossuth Zsuzsanna tevékenységét? Nőként sokkal nagyobb és felelősségteljesebb szerepet kapott és vállalt fel, mint az a korban szokásos volt. Ez egyrészt magyarázható azzal, hogy a szabadságharc idején mindenkire szükség volt, és Kossuth messzemenőkig megbízott kiemelkedően tehetséges húgában. Zsuzsanna több kiáltványban fordult a nőkhöz, hogy biztassa őket, vegyenek részt a betegápolásban, akár úgy is, hogy otthonukba fogadnak be könnyebben sérülteket, akár úgy, hogy kórházakban jelentkeznek erre a munkára. Addig a kórházi betegápolási munkát apácák végezték vagy pedig férfiak, világi nők nem vettek részt benne. Felhívásai hatására tömegesen jelentkeztek a nők a kórházakban, ami rámutat a másik jelentős pontra: óriási civil, öntevékeny erő mozdult meg Magyarországon 1848-49-ben, amelyből a nők is kivették részüket.
Buda visszafoglalása után Zsuzsanna Pest-Budán tevékenykedett, majd miután a hadsereg újra kénytelen volt a fővárost feladni, Aradra ment. Itt érte a világosi fegyverletétel híre. Miután bátyja elmenekült, a család nőtagjai is megpróbáltak menekülni, észak felé. Ekkor újabb súlyos tragédia történt: meghalt Zsuzsanna másfél éves kisfia. Nagyváradnál az oroszok elfogták, s itt házi őrizetbe került. Haynau innen kérte ki, s a budai várbörtönben raboskodott. Perében felmentették, miután osztrák tisztek vallottak mellette, akik magyar hadifogságukban megtapasztalták, hogy Zsuzsanna ugyanolyan ápolásban részesítette őket, mint a magyarokat.
Szabadulása után gyerekek nevelésével foglalkozott, sőt nevelőintézetet nyitott, ahol a történelmet és a magyart ő tanította – így tartotta el saját gyermekeit. Segítette a bebörtönzötteket. Kapcsolatba került egy összeesküvéssel, s miután azt leleplezték, 1851-ben őt is letartóztatták – egy szál hálóingben hurcolták el télvíz idején Kossuth másik húgával, Lujzával együtt –, és a pesti Újépületbe került, ahol kiújult tüdőbaja, amelyben 1840 óta szenvedett. Súlyos állapotban vitték a bécsi rabkórházba, ahonnan az amerikai követ diplomáciai segítségével szabadult ki. De Magyarországról 1852-ben száműzték – nemcsak őt, hanem a Kossuth család nőtagjait, összesen kilenc gyermekkel együtt. Brüsszelbe mentek. Zsuzsanna kitanulta a csipkeverést, ebből tartotta el gyerekeit. Anyjuk itt halt meg 1853-ban – 1849 után már nem találkozott fiával. Az osztrák követség itt is zaklatta, így Amerikába költöztek. Már ott élt Emília nővére. Zsuzsanna nem fogadta el az emigránsok pénzügyi támogatását, próbált csipkeverésből megélni, de egészsége nem állt helyre. 1854-ben, 37 évesen halt meg. New Yorkban temették el, hamvai máig ott vannak.
Érdemes összegzést készíteni Kossuth Zsuzsanna hat évéről 1848 és 1854 között: Elveszítette férjét, kisfiát, édesanyját. Pestre költözött, onnan Debrecenbe, majd vissza Pestre, majd Aradra, majd újra Pestre. Száműzték, így Brüsszelbe költözött, majd innen New Yorkba. Kétszer börtönözték be. Számtalanszor megalázták az osztrák hatóságok. Meg kellett küzdenie a megélhetésért, egyedülálló nőként megpróbálkozott megállni a helyét, keményen dolgozott. Átélte családja szétesését, Magyarország eltiprását. A forradalom és szabadságharc idején nőként egészen kivételes küldetést teljesített, testestül-lelkestül odaadta magát a feladatnak, amit fontosnak tartott. Kivételes szervező tevékenységről tett tanúbizonyságot. Mindeközben már dolgozott benne a betegség…
Kertész Erzsébet könyvet írt róla. Születésnapja, február 19-e a magyar ápolók napja.
Kóczián Mária
Kapcsolódó cikkeinkből:
“Milyen elbűvölő kölyök” – Vasvári Pál
Tweet