Talita

Keresztény női magazin

Krisztusi szeretet a hétköznapokban

oreg neni
Hogy mi a lényege Krisztus szeretetének, azt egy autóbuszmegállóban értettem meg, 83 éves koromban.

Kedves kollégám idős korára arra érzett kedvet, hogy fontosabb témákat versben örökítsen meg, unokái vagy verskedvelő családtagjai, barátai számára. Egyik témája az Árpád-ház alakjai és cselekedetei voltak, másik a család története. Most Jézus életének fontos állomásaival akar foglalkozni. Tőlem vár ehhez segítséget, mondta, írjak egy forgatókönyvet, amit versbe szedhet. „Legfontosabb dolog a világon Krisztus szeretete, ami átöleli az egész emberiséget” – mondta. Nem ellenkeztem, gondoltam, az idő múlik, majd elfelejti az egészet. Nem akartam magyarázni, hogy milyen kis ember vagyok én egy ilyen témához, járatlan is a történetek részleteiben. Nem vagyok rendszeres bibliaolvasó, válságos időben úgy keresek vigasztalást és bíztatást, hogy találomra kinyitom gyerekkori Bibliámat, amiből sok idézet ismerős a gyermekkor esti imáihoz tartozó idézetekből és az istentiszteletek alapját képező részletekből, amikor azon értetlenkedtünk lelkészeink szavai nyomán, hogy lehet nekünk, gyerekeknek annyi bűnünk, hogy az örök kárhozatra jussunk miattuk.

De kollégám kitartott elhatározása mellett. Húsvét ideje következvén felszólított, hogy nézzem meg a televízióban a Jézus életével foglalkozó filmet. Aztán úgy adódott, hogy megnéztem a Szent Péter életével foglalkozót, meg még több Jézus életével foglalkozót is. Ezután kerestem támpontokat a Bibliában mindezeknek a gondolatoknak és történéseknek mélyebb megértéséhez.

A magam életét is megkíséreltem újraértelmezni. Tudtam, hogy a születéssel sok fájdalmat kell elviselni, bár azt nem sejtettem, hogy olyan sokat, amennyi nekem kijutott. De elkerülni mégsem lehetett, tehetetlen voltam a történésekkel szemben. Jézus tudta, hogy mi vár rá, egy utolsó elhárításnak a reményére is gondolt, de mennyei Atyjára bízta a történéseket. „Mindazonáltal ne úgy legyen, ahogy én akarom!” Nem válogatott, hogy kikért fogja elszenvedni a legnagyobb kínokat. Jókért, rosszakért egyaránt.

És ezt értettem meg az autóbuszmegállóban.

Történt, hogy a nyomdába igyekeztem utolsó könyvem anyagával. Nem először jártam arra, de nem vagyok eléggé ismerős a környéken. Úgy emlékeztem, az út nagy kanyarja után kell leszállni az első megállóban. Figyelmetlen voltam, és mégis később szálltam le a buszról. Tanácstalanul álltam a járdán, nem volt ismerős a környék. Visszafele nem járt ugyanazon az úton autóbusz. Nálam volt ugyan a mobil telefonom, de taxit sem mertem hívni, nem tudtam volna elég jól megmagyarázni, hol is várok a fuvarra.

Az az ötletem támadt, hogy az ott járó autóban ülőktől kérek útbaigazítást, hogyan jutnék legegyszerűbben a keresett utcára. Legtöbben nem is akartak odafigyelni a kérdésemre. Volt, aki az általam keresett irányba ment, mondta, hogy két megállónyit gyalogoljak vissza. Ő el is indult arra, jó öt perc múlva már visszafele jött, gondolom, dolga végeztével. Az nyílván fel se merült benne, hogy egy tanácstalanul álldogáló öregasszonynak azt mondja: arra megyek, elviszem odáig. Ilyesmi az én gyerekkoromban nem fordult volna elő, bár mentségükre legyen mondva, a falusi emberek ismerték egymást, és el sem tudom képzelni, hogy apám ne tett volna meg bárkinek ennél nagyobb szívességet is.

Itt értettem meg, hogy mit jelent az a szeretet, amelyik átöleli az egész emberiséget. Eddig elveszettnek éreztem magamat ott a járdán. Az út másik oldalán felfedeztem egy autóbuszmegállót, ahol várakozás után felszálltam az ellenkező irányba menő járműre, és hazamentem. Dolgom végezetlenül ugyan, de átéltem, mi volna a tennivalónk egymással szemben: az a jóság, amiért Jézus szenvedett és az életét adta azokban a nehéz időkben!
Dr. Ónody Magdolna
Kép

Ajánljuk még:

A gyászolók, akik élni tanítottak

Kivándorlás, kitántorgás, disszidálás – és a hazaszeretet

Irat-pasziánsz


Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Kereső

Alapítványunk

A Fiatalok, a Nők, az Ember Méltóságáért Alapítvány
Számlaszámunk: 10918001-00000120-06900008
Anyagi támogatást szívesen fogadunk. (Adó 1%-ra sajnos nem vagyunk jogosultak.)

Hírlevél

Add meg az email címedet, majd a megjelenő ablakban írd be az ellenőrző kódot.

Nyilvántartási szám: NAIH-105162