Kutyabajom – Félős kutyák
A mostani rész témája az egyik szívügyem.
Az örökbefogadó gazdák többsége nem választ félős kutyust.
Értem én, hogy mindenki egy talpraesett, barátságos, bátor kutyát szeretne, akivel kevés a gond. De akkor ki viszi haza azokat a helyes kutyusokat, akik a szocializáció hiánya vagy valamilyen trauma miatt félénkek, bizalmatlanok lettek?
Igaz, hogy egy ilyen kutyával sokkal bonyolultabb eleinte az élet, ezt elismerem, de nem lehetetlen! Kellő odafigyeléssel, törődéssel, foglalkozással, türelemmel helyre tudnak jönni, és ezért a törődésért nagyon-nagyon hálásak.
Úgy gondoltam, leírok pár jó tanácsot azoknak, akik úgy döntenek, hogy befogadnak egy félénk kutyust, és szerető gazdái lesznek.
Rehabilitáció során minden kutyánál – a problémától függően – más és más terápiára van szükség. Mivel most nem konkrét problémáról beszélünk, hanem általánosságban a félős kutyákról, ezért néhány olyan jótanácsot írok le, ami minden félős, önbizalom-hiányos kutyánál jól jöhet.
Agresszió
Vannak olyan kutyusok is, akiknek a félelme agresszióban nyilvánul meg. Mivel ez egy kicsit keményebb dió, ezért az ilyen kutyákat csak azoknak ajánlott befogadni, akiknek már volt dolguk hasonló esettel, jártasak ezen a területen, vagy igénybe tudják venni szakember segítségét. Ezek a kutyák is helyre tudnak jönni kellő szakértelemmel rendelkező ember mellet.
Természetesen nem mindegyik félős kutyánál jelentkezik agresszió. A menhelyen dolgozók véleményét mindenképpen kérjük ki a kutyával kapcsolatban.
Ismerkedés
Ha a kiválasztott félős kutya nem jön oda hozzánk rögtön, vagyis bizalmatlan, de mi mégis őt választjuk, érdemes néhány alkalmat hagyni az összeszokásra. Eleinte csak látogassuk meg a menhelyen, várjuk meg, míg ő jön oda hozzánk, ne siettessük a közeledést! Ha lehet, vigyük ki sétálni, ismerkedjünk, barátkozzunk vele! Vigyünk neki valami finomságot. Ha úgy látjuk néhány alkalom után, hogy ez az összeszokás jó úton halad, akkor már hazavihetjük választottunkat.
A gazda viselkedése
A gazdának mindig magabiztosan, nyugodtan, határozottan kell viselkednie. Ez minden kutyatulajdonosra érvényes, de ha egy félős, alacsony önbizalomszintű kutyánk van, akkor még jobban oda kell erre figyelni. Így a kutya is biztonságban fogja magát érezni, és a félelmei is csökkennek. Ha nem viselkedünk így, a kutya rögtön átveszi a félelmünket, bizonytalanságunkat, és ez csak ront a kutya lelkiállapotán, a későbbiekben pedig különböző viselkedési problémákat okozhat. Tehát bármitől is fél a kutyánk, nekünk azt kell felé sugároznunk, hogy semmi baj nincsen.
Ezt nem úgy kell elképzelni, hogy amikor például megijed valamitől, leguggolunk hozzá, simogatjuk, nyugtatgatjuk, sajnáljuk – mert ezzel csak rontunk a helyzeten, és megerősítjük a félelmét, a nyugtalan viselkedését. A legjobb, ha úgy viselkedünk, mint ha mi sem történt volna. Tovább kell lépnünk a félelmet okozó helyzeten, határozottságot, magabiztosságot, nyugalmat árasztva a kutya felé.
Séta
A bérházba kerülő kutyát, akit az utcán pórázon sétáltatnak, nem érdemes elengedni addig, amíg nem alakult ki benne a gazda iránti bizalom, és nem megy tökéletesen a behívás, mert esetleg megijedhet valamitől a kutya, és elszalad.
Érdemes egy zárt területen, kertben vagy otthon a lakásban gyakorolni a behívást, vagyis azt, hogy odajöjjön a gazdához a kutyus, ha szól neki. Ha a kutya el van foglalva valamivel, és nem ránk figyel, akkor hívjuk magunkhoz. Ha odajön a kutya hozzánk, nagy dicsérettel és finom falattal jutalmazzuk meg! Ha a szabadban, parkban, réten gyakoroljuk a behívást, egy hosszabb, több méteres kiképző vagy nyomkövető pórázzal gyakoroljunk! Hagyjuk, hadd bóklásszon a kutya, és amikor már jó pár méterre eltávolodott tőlünk, és nem figyel éppen ránk, akkor hívjuk magunkhoz! Ha esze ágában sincs odajönni, akkor húzzuk finoman magunkhoz a pórázzal! Közben mondhatjuk, hogy „gyere ide”, és szintén nagy dicséretet, jutalomfalatot adjunk neki, amikor odahúztuk magunkhoz. Nem baj, ha eleinte nem magától jön oda. Előbb-utóbb megtanulja, hogy mit szeretnénk tőle.
Simogatás
Ha a fejtetőt, fejét simogatjuk egy félős kutyának, olyan érzése lehet, mintha lefelé akarnánk nyomni. Ezzel a mozdulattal nem növeljük az önbizalmát, amire pedig nagy szüksége van. Ezért érdemes inkább alulról az állát simogatni, mert így felfelé tarthatja a fejét.
Önbizalom erősítése
Akkor növelhetjük kutyánk önbizalmát, ha könnyű kis feladatokat adunk neki, amit gond nélkül meg tud oldani. Vagy olyan szituációkat teremtünk számára, amelyben sikeresnek érezheti magát. Ha a feladatot elvégezte, nagyon meg kell dicsérni.
Terápia
Ha már otthonunkban van a kutyus, és megfigyeléseink alapján sikerül pontosan megállapítani, mik azok a dolgok, amiktől fél, kiegészítésként segíthet a homeopátiás kezelés. Viselkedésterápia is megoldást jelenthet a kutya félelmének elmulasztására, csökkentésére. Az előbbi esetben homeopátiával is gyógyító állatorvos, állat-természetgyógyász segítségét kérjük, a viselkedésterápiánál forduljunk állatterapeuta szakemberhez!
R. Nagy Csilla
(Folytatjuk)
Facebook-profil: Kutyabajom Kutyarehabilitáció
Előző cikkeink e témában:
Tweet